“Megteremteni a közös falakat” – Interjú Radnay Csillával és Schmied Zoltánnal

2019 december 11. szerda, 8:35

Október végén mutatták be a Hatszín Teátrumban David Ives: Ismerős történet c. darabját Borgula András rendezésében. A kétszereplős előadás Ruth-jával, Radnay Csillával és Jack-jével, Schmied Zoltánnal beszélgetett a Pótszékfoglaló.

A teljes interjút ITT olvashatja.

A gyerekkorotokból milyen élmény villan be, mikor azt halljátok: „csend legyen az asztalnál!”?

Csilla: Nálunk inkább az étel részén volt a hangsúly: miért nem eszed meg, amit eléd raknak, a főzelékhez miért nem eszel húst, a szőlőhöz miért nem eszel kenyeret típusú témák voltak jellemzőek.

Zoli: A csend az asztalnál csak azért volt fontos nálunk, mert különben nem fogyott a kaja – most ezt látom a gyerekeimnél is.

Csilla: A mi családunkban az rosszat jelentett, ha valaki nem beszélt az asztalnál, a feszültséget jelezte. Ezért ilyenkor inkább elkezdett valaki kényszeresen bármi hülyeségről beszélni, csak azért, hogy ne legyen csend!

©Gyöngyösi Hunor

Az Ismerős történetben hogy kell érteni ezt a „csend legyen az asztalnál!”-t?

Zoli: Olyan csendre kell ott leginkább gondolni, amiben az érezhető, hogy azért van csend az asztalnál, mert bizonyos dolgokról inkább nem akarunk, nem tudunk beszélni, inkább hallgatunk.

Csilla: …amikor egyezményes jelként úgy jelezzük a tabu témákat, hogy mindannyian elhallgatunk…

…az a bizonyos kínos csend…

Zoli: …igen. Ebben a darabban nyilván a zsidóság és nem zsidóság kapcsán áll elő ez a bizonyos csend, a katolikus és a zsidó neveltetés különbözősége miatt.

Inkább a neveltetésbeli eltéréseken alapuló dologról van szó, vagy az antiszemitizmus okán kibukó csend feszültsége ez?

Zoli: Nem gondolnám, hogy antiszemitizmusról lenne itt szó, ez a feszültség inkább csak a neveltetésbeli eltérésekből adódik.

Csilla: Ha valamilyen értelemben szó esik az antiszemitizmusról, akkor inkább „szalon antiszemitizmusról” van szó.

Zoli: Nem zsidógyűlöletről, inkább valami furcsaság nehezen elfogadhatóságáról beszélhetünk. Ami arról szól, hogy aminek nincsen köze a mi katolikus életünkhöz, az szokatlan és titokzatosan megközelíthetetlen.

Milyen értelemben lehet ez „szalon antiszemitizmus”?

Csilla: Nem faji, vallási eltérések jelentik a gondot, csupán az, amikor egy család, egy kisközösség nem tudja elfogadni, ahogyan a másik él. Aki úgy él, ahogy én, vagy egyetért azzal, ahogy én élek, az cselekszik, gondolkodik számomra helyesen – mindenki mást viszont kiszorítok azzal a bizonyos csenddel!

…de ez a kiszorítósdi egyben óhatatlanul bezárkózás is, nem?

Csilla: Persze, nyilván! Hisz ha létezik fal, akkor annak mindkét oldalán van valaki.

…és néha szándékosan el is bújunk e mögé a fal mögé.

Csilla: …de ahogy a darabban is visszatérően elhangzik, ennek semmi köze a hithez. Ez az „elválasztó fal”, inkább csak egy jó, jókor felkínálkozó ürügy, jó erős kifogás…

Hogyan érzitek, a karaktereiteknek a darabban azért nem megy az együttélés, mert ezek mögé a kifogás-falak mögé bújnak, avagy ha nem lennének ezek, akkor se lennének képesek együtt élni?

Zoli: Egy kapcsolat arról szól, hogy hogyan tudjuk a másikhoz közeledve ezeket a falakat lebontani. Ha viszont egyre csak szaporodnak ezek a falak, akkor onnantól egyre rosszabb. Hogy „falak” nélkül menne-e? Ezt nem tudni, nyilván az ideális helyzet lenne.

Csilla: Számomra az igazi kérdés inkább az, hogy miért van szükségük ezekre a falakra? Miért, mitől, mi ellen védekeznek? Hiszen Jack és Ruth kapcsolata, mint minden szerelem, nagyon bensőséges meghittséggel, akadálytalanul veszi kezdetét. Az én értelmezésemben egyértelmű, hogy ezt az egész „védekezés” helyzetet Ruth indukálja.

Hogy látja Jack ezt a védekező helyzetet?

Zoli: Értetlenül fogadja. Próbál belőle viccet csinálni, nem komolyan venni. Inkább úgy igyekszik felfogni ezeket a falakat, mint függönyt, amit el lehet húzni. Persze eközben – bár arról beszél, hogy mennyire nyitott, mégsem enged, vállal be bizonyos kompromisszumokat.

A teljes interjút ITT olvashatja.