“Egyre népszerűbb a helyváltoztatás művészete” – Interjú Duda Évával

2020 január 03. péntek, 6:31

A Flying Bodies egy 6 éve működő, nemzetközileg is ismert rendezvénysorozat, amelynek keretén belül kurzusok, művészeti kutatómunka és előadások megrendezésével a résztvevők hidat szándékoznak képezni a kortárs előadóművészet és más művészeti ágak képviselői és szerelmesei között.

A Flying Bodies Winter, a Flying Bodies rendezvénysorozat első állomása 2020-ban. A szervezőktől megszokott állandó innovációs törekvés ebben a mini fesztiválban is megjelenik. A 4 napos research-fesztivál alatt kreatív kísérletezés és műhelymunka, workshopok és előadások színesítik a programot, illetve felvételiként is funkcionál egy 2020-ban készülő projektben való részvételhez. A fesztivál ideje alatt 4 előadást mutatunk be, kettőt-kettőt esténként, nemzetközi, fiatal, feltörekvő alkotók és előadók munkáit, amelyek a fesztivál résztvevői mellett a nagyközönség számára is szabadon látogathatók.

Idén lett 10 éves a Duda Éva Társulat. A születésnap, illetve a január 9-12. között megrendezésre kerülő Flying Bodies Fesztivál apropóján beszélgettünk Duda Évával, aki rövid áttekintést adott az elmúlt időszakról és mesélt a fesztiválról is.

Hogy érzed magad mostanában?

Bizonytalan és szorongató érzéseket váltanak ki a jelenlegi kultúrpolitikai döntések. Tragikus, hogy nincsen szakmai, társadalmi egyeztetés, és ez nem csak a művészeti szférára vonatkozik, hanem a tudományos életre, az oktatás- és egészségügyre, valamint egyéb területekre is. Nyilván sokan azon dolgozunk, hogy mégiscsak legyen valamiféle párbeszéd és egy olyan rendszer, ami átlátható.

Idén lett 10 éves a Duda Éva Társulat. Hogyan tekintesz vissza az elmúlt évekre?

Egyértelműen nagy utat tettünk meg, a nulláról építettünk fel egy művészeti vállalkozást, azaz egy táncegyüttest, teljes repertoárt. A legfőbb célok között szerepelt, hogy legyen egy szuper csapat, mind a művészek, mind a háttérstáb tekintetében, ami meg is valósult a projekt alapú társulatunkban, amiben vannak olyan alkotók, akik már 9 éve velünk vannak, és vannak, akik csak egy-egy projektre szerződnek. Tehát van valami folytonosság és állandóság. A második lépés az volt, hogy szuper repertoárunk legyen, amelyben nem csak az én munkáim láthatóak, hanem vendégművészek, általában külföldiek munkái. Dolgozott már nálunk vietnámi, belga, libanoni, spanyol, francia, szlovén alkotó is, januárban egy lengyel koreográfus érkezik hozzánk. Olyan nemzetközi alkotókat vonunk be a munkába, akik frissítik a repertoárunkat, gazdagítják a munkamódszereinket és a művészi látásmódunkat. Fontos lépés volt az is, amikor elkezdtünk beavató diákprogramokat szervezni. Az elmúlt években közel ezer diákkal dolgoztunk. Ezek voltak a főbb lépések, illetve az, amikor beköltöztünk a Jurányi Házba, ahol létrehoztuk a Movein’Stúdiót, magas színvonalú munkakörülményeket teremtve. Törekszünk arra, hogy amikor mi éppen nem próbálunk, akkor mások ki tudják használni ezt a teret. Legutóbb Pintér Béla és Társulata próbált nálunk, de Imre Zoltán Programoknak (IZP), azaz fiatal táncművészeket segítő programoknak is helyet biztosítunk. Egy olyan bázist hoztunk létre, ahol közösségi élet is van, amire külön büszke vagyok. Nagy eredmények vannak mögöttünk, és még szeretnénk előre lépni, évek óta próbálunk a kiemelt kategóriába bekerülni, eddig sikertelenül, így más módokon kell forrásokat találnunk ahhoz, hogy dolgozni tudjunk.

Hogyan ünneplitek a tizedik születésnapot?

A következő bemutatónk, a Mirror, amelyet a Budapest Táncfesztiválon mutatunk be 2020 márciusában a Nemzeti Táncszínház felkérésére. Egyfajta összegzés lesz, összefoglaló est az elmúlt 10 évből, de lesznek benne újdonságok is, két új rövidebb darabbal készülünk, amelyek közül az egyiket a lengyel koreográfus, Maciej Kuzminski készíti, a másikat én. A tizedik születésnaphoz kapcsolódik a Junior Prima-díjas Dömölky Dániel fotókiállítása is itt a folyosónkon, aki végig fotózta ezt a 10 évet, komplex képet adva erről az időszakról. A Wonderland című előadásunkat pedig nemrég mutattuk be a Trafóban, ami a jelenlegi világunk krízishelyzeteit dolgozza fel hol humorral, hol drámaian, öt külön kis egyfelvonásban.

Mesélj a Flying Bodies Fesztiválról!

Ez a kezdeményezés Csuzi Mártontól származik, akivel szintén közel 10 éve vagyunk munkatársak. Marci több mint egy évet kint töltött Párizsban a Parkour Akadémián, ahol pedagógusi képesítést szerzett. A parkour egyedi, különleges mozgásforma, kültéri helyeken akrobatikus mozgásokkal A-ból B-be jutnak el, a helyváltoztatás művészete már egyre népszerűbb Magyarországon is. Marci olyan a kortárstánc és parkour fúziójára épülő workshopot talált ki, amiben bárki részt tud venni, mozgást szerető kezdőktől egészen a profi táncosokig, cirkuszművészekig. Itthon már öt éve kerül megrendezésre a Flying Bodies workshop és most már bizonyos európai országokban is el lehet érni. A workshop olyan izgalmas területekre megy a táncon és a mozgáson belül, hogy úgy éreztük, milyen érdekes lenne, ha kapcsolódnának ehhez előadások is. Így nőtte ki magát egy több napos fesztivállá a jelenlegi winter edition, egy három napos intenzív eseménnyé. Julien Gros a sztárvendég, aki kínai rúdon táncol, Molnár Csaba és Juhász Adél Mestermunka című előadása látható az első nap végén, második nap Egyed Bea The dark night of the soul és a Collective Dope: Beat című IZP-s előadásokat lehet megnézni, az utolsó napon pedig egy showcase-t fogunk látni a Willany Leó formációtól, Grecsó Zoli együttesétől. Jövő nyártól már teljesen önálló útra kel a Flying Bodies Fesztivál, és kikerül a Duda Éva Társulat szárnyai alól. Az általunk szervezett évi 2-3 workshopból a Flying Bodies az egyetlen, ami ekkora utat járt be, és amely önálló branddé nőtte ki magát. A januári esemény egyben egy szereplőválogatás is, hiszen a Flying Bodies a jövő nyári Sziget Fesztiválra is meghívást kapott. Tehát január 9-11 között a workshopoknak a Műhely Alapítvány ad otthont, az esti előadások pedig a Jurányi színháztermében lesznek.

A kezdetektől házlakók vagytok. Hogy látod a Jurányi közösségét?

Szeretem a Házat, ezt a művészeti centrumot. Olyan alkotók és kollektívák vannak itt, akikkel jó nap mint nap összefutni. De lehetne a Ház közösségi életét erősíteni, vannak, akik szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, de sokszor nem tudjuk, hogy mivel foglalkozik egy másik gárda. Az egész épület közösségét érintő programokat hiányolom. Közelebb lehetne hozni egymáshoz a házlakókat, évente pár alkalommal, néhány izgalmas rendezvénnyel, amibe mindenki részt vehetne, és beszállhatna, evvel összekovácsolva az itt dolgozókat. Például egy piknik, egy közösen kidolgozott nyílt nap, vagy egy mini fesztivál. A Jurányi jól helyzetbe tudja hozni az alkotókat, a próbák mellett gyakran bemutatkozási lehetőséget is kínál. Érdekes, hogy végül inkubátorházból professzionális színházzá nőtte ki magát a Jurányi.

Szerző: Bordás Katinka

Jurányi Latte