“Nem lehetetlen, de hálátlan ma független bábos előadást létrehozni” – Interjú Csató Katával

2020 január 11. szombat, 7:00

Nem csupán bábszínészként, hanem bábrendezőként és egyetemi tanárként is jelen van nem a magyarországi és a külföldi bábszínházak életében. A független bábszínházi helyzet mellett az egyetemi oktatás új lehetőségeiről és a „sokszerepűségről” is mesélt.

Mi volt az első meghatározó bábos élményed életedben?

Sajnos arra már nem emlékszem csak arra, hogy általános iskolás koromban is voltam bábszínházban, de a mesére nem emlékszem.

Az első meghatározó pillanat Lengyelországban történt, egy tárgyanimációs órán, amikor rájöttem, hogy ez a színházi gondolkodás érdekel, és ha ez bábokkal van, akkor ám legyen…

Hogyan kerültél Lengyelországba?

A Kolbiriben voltunk épp stúdiósok Veres Andrással és Micsa Mónikával, amikor megtaláltunk egy lengyel ösztöndíj lehetőséget. Akkor egyszerre jártam egyetemre – művelődésszervező szakra -, a stúdióba és én még mellette dolgoztam az HBO-nál is és játszottam független, illetve intézményes előadásokban is. Sűrű időszak volt, de nagyon szerettem. A lengyelországi Bialystokot azért választottuk, mert a kecskeméti bábtalálkozókon Marek Waszkiel volt az egyik zsűritag, aki az ottani egyetem rektorhelyettese volt akkor. Az ő szavában bízva mentünk fel északra, amit aztán nem is bántunk meg. Andrissal az öt év alatt elvégeztük egyszerre a bábrendező, valamint a bábszínész szakot is – ezt azóta sem sikerült egyszerre senkinek. Móni pedig elvégezte a bábrendező szakot.

Mikor dőlt el, hogy ez lesz a hivatásod?

Folyamatában. Amikor diplomaszerzés után hazajöttem, hiába volt előtte prózai színészi előélem, senki sem keresett színészként, bábosként kaptam lehetőségeket. Egyik jött a másik után…

A bábosok első és talán azóta is egyetlen ernyőszervezetének Te vagy a vezetője. Mi hívta életre az ESZMÉ-t?

2006-ban többünk, akik külföldön végeztünk, illetve a mi generációnk – az akkori fiatal bábszínészek, bábrendezők, dramaturgok stb. – érezték azt, hogy szeretnének összefogni, szeretnének együtt alkotni. Eleinte egy érdekvédelmi egyesületnek gondoltuk, de aztán az élet átalakította az alapötletünket és ernyőszervezetként többet tudtunk segíteni a pályakezdőkön.

Milyen életutat járt be ez a szervezet?

Több magánszemélyt, családi színházat, egyéni alkotót tömörített magába az egyesület, akik azóta már önállóan vannak jelen a független színházi szférában: Fabók Mancsi Bábszínháza, a PR Evolution, a Fitos Dezső Társulat vagy Hepp Trupp. És vannak, akik akár egyéni alkotóként, akár családi formációként azóta is a tagjaink, mint például Markó Róbert, Veres András, Eu-marionett vagy Bartha Tóni Bábszínháza. És vannak újabb tagjaink, akik tavaly csatlakoztak hozzánk, mint a NARRATÍVA vagy a Lehőcz Zsuzsi-Takács Dani páros.

Van-e szükség ma a bábos szakmában szakmai érdekképviseletre?

Nagy szükség van rá. Sőt! Egyre nagyobb a szakadék nemcsak a műfajok között, hanem a támogatási rendszer anomáliájának köszönhetően azonos műfajon belüli alkotók között is. Egyre nehezebb érvényes tiszta szakmai párbeszédet kezdeményezni, képviselni, mert mindent átitat a politika és az egyéni érdekek érvényesítése.

Hogy látod a független bábszínház helyzetét ma Magyarországon? Hol és hogyan vannak jelen a kőszínházi működés mellett?

Ma is vannak független bábos előadások, de az mindenesetre egy szomorú tény, hogy a mostani fiatal generációban elvétve találunk független bábos alkotókat. Sajnos ezt sem segíti a támogatási rendszer. Bár sokat lendít rajtunk Láposi Terka, aki anyatigrisként próbálja védeni a független bábos ötleteket az NKA kurátoraként, de nincsenek olyan lehetőségek, szponzorok, mecénások, akik a független bábos területen látják azt a lehetőséget, amit támogatni szeretnének. Régebben, pár éve még intézményes bábszínházak is gondolkoztak koprodukciókban, ma már szinte erre sincs példa. Tehát nem lehetetlen, de hálátlan ma független bábos előadást létrehozni. Teljesen egyedülálló kezdeményezés, ami a B32 Galériában történik, ahol a Manna szervezésében egy független bábszínház születik Buda szívében. Hogy egy nem hagyományos befogadószínház a kortárs független bábszínháznak adjon otthon a mai világban, a jelenlegi támogatási rendszer mellett, szerintem hihetetlen. Ezért is kiemelkedően fontos, hogy vigyázzunk erre a helyre és jól bánjunk vele.

Milyen tanácsot adnál egy most végzős, pályakezdő bábszínész vagy bábrendező hallgatónak?

Nagyon tudniuk kell, hogy mit szeretnénk az előadásaikkal üzenni, és hogy minden nehézség ellenére hozzák létre az ötleteiket. Akarják ezt a jelenlegi helyzetet megváltoztatni, viszont azt is pontosan tudniuk kell, hogy mire akarják megváltoztatni.

Te magad is tanítottad a bábszakosokat az SZFE-n, hogy látod mennyire találják meg a számításaikat a friss diplomás bábos szakemberek? Mennyire nyitott a szakma a fiatal bábrendezőkre, mennyire kapkodnak a végzett bábszínek után a színházak?

Szerencsére ez egy elég pici szakma, így mindenki ismer aránylag mindenkit. Természetesen ennek az állapotnak megvan az előnye is és a hátránya is. Nagyon sok meghívást kapnak a frissen végzettek, de ha egyszer hibáznak, azt másnap már az egész szakma tudja. Tehát nem mondhatom, hogy tökéletes és nyitott a mi műfajunk.

Az egyetemi oktatásban egy pályázatnak köszönhetően most több európai intézmény is összekapcsolódik egy közös projektben – ennek Te vagy az egyik ötletgazdája, fő mozgatórugója és szakmai vezetője. Mi ez a program pontosan?

Ezt a programot, illetve szakot PuppeTry-nak hívják. Egy nemzetközi bábos szak. 4 egyetem: a prágai DAMU, a pozsonyi VSMU, a bialystoki AT és a budapesti SzFE hozta létre ezt a konzorciumot, ami egy kétéves Joint MA képzést biztosít a világ bármely pontjáról érkező diákoknak. Az első alapozó szemeszter Budapesten lesz, aztán Prágában lesz a második, főleg tervezéssel foglalkozó szemeszter, majd egy nyári kurzus keretében Pozsonyban a gyerekekről –a gyereklélektan, gyerekirodalom – lesz a központja az oktatásnak, a harmadik szemeszter a varsói színművészeti bábtanszékén Bialystokban lesz, ahol a diákok főleg a koncepcióalkotással, valamint a társműfajokkal – videóvágás, rádiózás – fognak megismerkedni. A negyedik szemeszterben a diákok választanak maguknak tanárt, egyetemet, ahol elkészítik a diplomamunkájukat és a szakdolgozatukat.

Amellett, hogy bábszínészként ma is színpadra állsz, rendszeresen rendezel bábelőadásokat – sokszor külföldön -, egyetemen oktatsz, és projektmendzser is vagy. Ez a sokszínűség a sajátod, vagy inkább rákényszerített az élet, hogy ne csak egy lábon állj?

Szerintem minden együtt. Azt hiszem így teljes az életem, hogy nem csak egy dologgal foglalkozom. 

Ha választanod kellene csak egy “szerepet” a fentiek közül, most melyik lenne az, ami miatt a többit le tudnád tenni?

Pontosan azért, mert nem csak egy vagyok, ezért nem választanék.