“Kicsit átugrottunk egymás világába” – Interjú Kálmán Eszterrel és Matkó Tamással

2020 január 28. kedd, 15:02

Kálmán Eszter látványtervező, rendező és Matkó Tamás zeneszerző közös, Staféta nyertes alkotását, a Quad/Domestic Noise című kísérleti előadást január 31-én mutatják be a Trafó nagytermében.

Hogy jött létre az együttműködésetek, ez az “együtt, de mégis külön” projekt?

Matkó Tamás: Egyszer megosztottam Eszterrel egy zseniális ötletemet, ami annyira magával ragadta, hogy végül együtt pályáztunk. De mondd el a te verziódat.

Kálmán Eszter: Ez így volt. Tomi egy közös munkánk alkalmával mesélte el a tervét. Nekem is volt már egy ötletem, de sosem akartam egy egész estés előadást belőle. Azonnal úgy gondoltam, hogy ez a két kísérleti projekt jól működne együtt.

Matkó Tamás: Egyből kiderült, hogy a hanggal való viszony közös a terveinkben.

A hanggal való viszony hogy jön a látványtervezőnek?

Kálmán Eszter: Nem tudom. Talán nem mint látványtervezőnek jön, hanem egy színházi alkotónak, aki a színházi eszközök súlyát, funkcióját, narratív szerepét vizsgálja. Így jutottam most el a hanghoz. A látvány most kifejezetten háttérbe szorul, úgy éreztük így tudjuk a fókuszt tényleg a hangra irányítani.

Matkó Tamás: Amennyire Eszter eltávolodott a saját szakmájától és a hang felé ment, úgy én eltávolodtam a zenétől, és sokkal hangsúlyosabbá vált a látvány. Természetesen van benne hang, de zene nincs. Érdekes, hogy kicsit átugrottunk egymás világába. Mindig is szerettem volna olyan előadással foglalkozni, amiben nincs zene.

A néző mire számíthat? Mennyire lesz csak a hallására utalva?

Kálmán Eszter: Több irányból közelítünk: van, hogy csak a hallására van utalva a néző, de többnyire látja, hogyan készítjük a hangokat. Perspektívaváltásokkal próbálunk játszani.

Matkó Tamás: Eszter darabjában a hangokkal mesélnek el egy történetet. Hiába van világos, valójában sötétség van abból a szempontból, hogy sosincs konkrétan eljátszva semmilyen szituáció. Mit jelent nekünk egy adott hang az életünkben…

Kálmán Eszter: Vagy mit jelent a hangok együttállása, abból milyen hangulat, milyen élethelyzet jön létre, milyen asszociációt kelt a nézőben.

Ezáltal mindenkiben más történet állhat össze?

Matkó Tamás: Másik olvasat.

Kálmán Eszter: Klasszikus történet nincs, az egésznek van egy íve, ami jelenetekből, vagyis mondjuk úgy, hangképekből áll. Az asszociációval játszik ez a munkám is, mint az eddigiek, csak most nem a vizuális elemek vannak fókuszban, hanem a hangok. De a néző érzékenységére és fantáziájára szükség van.

Mennyire vesztek részt egymás munkájában?

Matkó Tamás: Én a próbákon ötletelek velük. Eszter pedig azon túl, hogy Juhász Dórival a darab jelmezeiért felel, sokat segít nekem a szervezésben.

Kálmán Eszter: Az alkotói csapat közösen dolgozik, teljes az átjárás a két produkció között, mindenki mindenben részt vesz, és én erre különösen büszke vagyok.

Miért éppen Beckett Quad-jával dolgozol?

Matkó Tamás: Régen olvastam ezeket a rövid szöveges és szöveg nélküli Beckett darabokat, elképzeltem, de sosem láttam őket Magyarországon. Egyből megfogott a Quad zeneisége, vagyis hogy a darab maga a zene… hogy egy mozgás tud zene lenni, és bizonyos események egymásutánisága képes zenei hatást kelteni. Ez a ritmika – ahogy leírja, hogy ki mikor honnan jön be és mit csinál – inspirált arra, hogy ebben a szellemben csináljak egy előadást.

A Domestic Noise kapcsán egy interjúban említetted Marilyn Monroe nevét.

Kálmán Eszter: Igen. Eredetileg Marilyn Monroe utolsó estéjét szerettem volna elmesélni kizárólag hanggal. Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, hamar kiderült, hogy a lakása be volt poloskázva a Kennedy-vel való viszonya miatt. A halála pillanatáig – amiről nem tudják, hogy gyilkosság vagy öngyilkosság volt – megvan a teljes hanganyag, amiből hallani lehet, mi történt a lakásban. Persze a bizonyító erejű utolsó kazetta eltűnt. Ezen a krimiszálon indultunk, ehhez egy nagy “beszélő” díszletet szerettem volna, ami elmeséli azt az éjszakát, de ezt végül elvetettük. A Szabó-Székely Árminnal való beszélgetések során párkapcsolati témák merültek inkább fel. Aztán azon gondolkodtam, ki az a színésznő, akit felkérhetek, hogy zajokat csináljon a színpadon Friedenthal Zolival, de úgy döntöttem, megcsinálom én, és akkor szóljon rólunk, így az is lehet izgalmas, hogy a viszony valóságos.

Hogyan segíti a munkátokat a Staféta-pályázat?

Kálmán Eszter: A Stafétának köszönhetjük, hogy ilyen körülmények között, ezekkel az eszközökkel dolgozhatunk, hogy hangosító van velünk az elejétől kezdve, ami ritka, de ehhez a projekthez nélkülözhetetlen. A Staféta nem csak az anyagi biztonságot, de megjelenést, felületet is biztosít, ami nagyon hasznos egy készülő bemutató során.

Szerző: Bordás Katinka / Jurányi Latte

Fotó: Dömölky Dániel