“Színészből színész…” – Interjú Haumann Petrával

2020 szeptember 17. csütörtök, 7:00

Beszélgetés az Orfeum Anyád kínja című vacsoraszínházi előadásának négy színésznőjével – ezúttal Haumann Petrával.

Haumann Petra, Horváth Lili, Oszter Alexandra. Ők mint a hazai színészóriások gyermekei is naggyá váltak, nemcsak fizikailag, hanem karrierjüket tekintve is. Időközben mindhárman édesanyák lettek, tudják, hogy milyen volt gyereknek és milyen most édesanyának lenni. Kisfalvi Krisztina, az ország talán legismertebb női szinkronhangja is mesél színésszé válásáról. Az Orfeum színpadán mindannyian anyaszerepben játszanak, ezúttal azonban “életszerű” szerepeikről is kérdezték őket.

Fotó: Orfeum

Lehet, hogy a hétköznapokban édesanyaként nem veszed észre, hogy épp mi a legszebb a szülőségben. Az Anyád kínja előadásban számodra mi a legnagyobb felismerés az anyaságról?

Az, hogy mennyit elhallgattak eddig a nők. Mennyire jó kimondani az igazat és nem elkendőzni. Amikor 15 évvel ezelőtt én lettem anyuka, még akkor is az emberek azt gondolták, hogy panaszkodni kínos, mert az anyaság szép, kiegyensúlyozott és természetszerűleg rózsaszín, senkinek semmi baja nincs, és a gyerek végigalussza az éjszakát és egyéb hazugságok. És a tej azonnal jön, vagy ha nem jön, és nem tudsz azonnal szoptatni, akkor arról nem beszélünk. A környezetemben már nincs olyan anyuka, aki tagadásban lenne, és már nagyon gyorsan felismerem, ha valaki tagad, maszatol, hazudik önmagának is. Viszont nem szólok bele és nem úgy szólok, hanem saját példával jövök, és tapasztalatom szerint ez a legjobb, mert nagyon megkönnyebbülnek a történeteim hallatán. Azért ebből már kifelé lábalunk, ezekből a rossz beidegződésekből, előítéletekből – Vekerdy tanár úrnak köszönhetően is, aki amúgy megnézte az előadásunkat és remekül érezte magát, nagyon tetszett neki. Azóta tudjuk, hogy erről lehet és kell is beszélni.

Mi az, amit a leginkább szeretsz az anyaságban és ami az, amit szívesen leadtál volna másnak belőle?

A fizikai fáradtságot szívesen átadtam volna. Azt a fajta kimerültséget, amikor például kinyitnál egy ajtót és elfelejtesz ellépni. Annyira fáradt voltam, és fejbe is vertem magam. Ez persze az első gyerekemnél volt, amikor még nem voltam rutinos anyuka és szembesülsz azzal, hogy azt hitted, hogy voltál kimerült? Neeeem, még nem voltál! Most vagy kimerült, jobb, ha tudod! A második gyereknél már felismered, mikor vagy kimerült. Most, hogy nagyobbak a gyerekek, már nem foglalkozom ezzel, megtanultam ösztönösen beosztani az időmet. Egy dolog van, amit viszont kötelezőnek tartok a gyerekeimnél is, amit elfogadnak és tiszteletben is tartanak, az pedig nem más, minthogy nekem jár minden délután húsz perc alvás. Ez a délutáni csendes pihenőm. Meg is beszéltük, hogy vagy az enyém ez a pici idő, vagy ők járnak rosszul, mert estére sárkány leszek. Bár nem a sárkánytól féltek, hanem okos gyerekekként megértették, hogy nekem ez kell, kibírható számukra és ez után nekik is jobb lesz. Ez a húsz perc olyan, amitől még nem esem mélyalvásba, de annyira feltöltöm az akkumulátoromat, hogy utána simán megy a nap, akkor is, ha este játszom. Nem tudom, mi ez, nevezhetjük power sleep alvási módnak, de nekem nagyon bejött, igénylem, és a gyerekek meg elfogadják.

Fotó: Orfeum

Ha egyszer szerepet cserélhetnél édesapáddal, és ő lenne a fiad most, 2020-ban, mi lenne az az egyetlen egy intelem, amit mindenképp átadnál neki édesanyjaként?

Azért nehéz kérdés, mert apu olyan jól csinálja a dolgokat. Türelem. De nem az a „ne idegeskedj!” vagy „ne rohanj!” türelem, hanem egy afféle buddhista türelem-hit, amit akár úgy is lefordíthatnánk, hogy minden megtörténik, aminek meg kell történnie. Ha most jobban belegondolok, bennem tulajdonképpen már van is egy ilyen tudat, ismeret. Talán azérti is jó a kérdés, mert lehet, hogy inkább én tanultam ezt a Buddha-szemléletet tőle.

Ha egy kívánságokat teljesítő tündér gyerekkorodban eléd állt volna, és megkérdezi, hogy ki szeretnél lenni egy napra, mit mondtál volna? 

Az biztos, hogy repülni nagyon szerettem volna tudni. Wonder Woman nem akartam lenni, még ha ő tud is repülni. Az apukám szerettem volna lenni, csak nőben! Csúcs apa, csúcs színész – ezt láttam kisgyerekként. Nem akartam volna kibújni a testemből, csak olyan tulajdonságokkal szerettem volna rendelkezni, mint neki van.

Fotó: Orfeum

A darab minden hónapban, így szeptemberben és októberben is többször lesz műsoron. Minden előadás 20:00 órakor kezdődik, de érdemes a megadott kapunyitásra érkezni, hogy kényelmesen elfogyaszthassák az előételt az első felvonás előtt.

Jegyvásárlás az Anyád Kínja előadásaira
szeptember 19.:
https://bit.ly/35zLusg
október 3.:
https://bit.ly/3irELEl
október 22.:
https://bit.ly/2ZBhyIm

Orfeum