Döntés a hűségről – Interjú Szabó K. Istvánnal

2020 szeptember 21. hétfő, 7:00

“Az 1311-es kassai lázadás a városépítők önrendelkezésért folytatott küzdelme a kor oligarcháival. Omodé nádor személyében és jogtipró magatartásában könnyen azonosíthatók korunk rablólovagjai” – véli Szabó K. István. A kassai polgárok rendezője Márai naplóiról, Stephen Kingről és a soha nem látott nagyapa példázatáról is beszélt a Nemzeti Magazinnak.

A Nemzeti Magazin interjújából:

Nyáron, a karantén alatt kezdték el a próbákat: mennyiben befolyásolta ez a munkát?

– Rendhagyó módon, online kezdtük a próbákat, és rá kellett jönnöm, hogy erre a személytelen „színházasdira” képtelen vagyok. A számítógép képernyője elidegenít, megfoszt a találkozás élményétől, ami az alkotó játék lényege. Szerencsére az első próbák után már a megszokott formában dolgozhattunk, és a vírus sem „köhögött bele” a próbafolyamatba, a nyári bemutató a Gyulai Várszínházban is megtörténhetett. Figyelmes, fegyelmezett, motivált alkotótársakkal dolgozhattam, és ettől az előadás is gördülékenyen alakult. Reméljük, az évad is elindul, nem szól közbe újra a járvány.

Próba a Nemzetiben Barta Ágnessel és Tóth Augusztával / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Márai műve 1942-ben jelent meg, a történet a 14. században játszódik. 2021-ben hogyan lehet egy régebbi, nem annyira ismert szöveget „megemelni” úgy, hogy a ma emberének is izgalmas, inspiráló legyen?

– A kassai polgárok az építő akarat nagyszerű példázata. Az 1311-es kassai lázadás a városépítők önrendelkezésért folytatott küzdelme a kor oligarcháival. Omodé nádor személyében és jogtipró magatartásában könnyen azonosíthatók korunk rablólovagjai, a haszonhalmozók, akik visszaélnek joggal és erkölccsel, kulturálatlanok, nem tisztelnek sem egyént, sem közösséget. A darab megírását ihlető esemény egyébként Kassa 1941-es bombázása volt. Máig nem tudni pontosan, kik álltak ennek a hátterében, de tény: Magyorország ekkor lépett be a háborúba a németek oldalán, és üzent hatad a szovjeteknek. Az eset a civilizáció törékenységét mutatja meg, azt, hogy pillanatokon belül megkérdőjeleződik minden, ami évszázadokon, nemzedékeken keresztül épült. Azt hiszem, a jelen társadalmi átalakulásainak tükrében nincs annál inspirálóbb dolog, mint megérteni azt, hogy saját történelmi tudatunk is kikezdhető, megtéveszthető, végül megsemmisíthető.

A Gyulai Várszínház szabadtéri színpadán / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Kassa bombázását a színpadon is megidézi, de megjelennek egy friss Stephen King-film alakjai is. A félelem, a borzalmak minden időben utolérik az embert?

– Úgy kezelem a problémát, hogy térben és időben szabadon mozgatom, ezzel is érzékeltetve az állandóságát, visszatérésének lehetőségét, és meggyőződésem, hogy a néző még számos, hasonló történelmi analógiát fel tud sorakoztatni. Az emberi társadalom ugyanazokat a szerveződési, viselkedési sémákat követi évezredek óta – változik a keret, de marad a tartalom. Az embernek ember általi kizsákmányolása történelmi reflex, csak más-más nevekkel illetik a rendszert, úgy mint rabszolgatartó, feudális, szocialista, kapitalista…

Mi adja Márai drámájának alapkonfliktusát?

– János mester, a kassai dóm kőfaragója alkotói válságban van, zárkózottsága talán annak is tulajdonítható, hogy ingerszegénnyé vált a környezete. Életrajza szerint két évtizedes munkáját alig látták valójában, megtekintették ugyan, de igazán látni – ahhoz mélyebb tekintet kéne. A város is válságban van, lakossága meghasonlott, s bár külső veszély fenyegeti, János mester számára éppen az emiatt aggódó, őt zaklató polgárok jelentik a külső veszélyt. Visszavonulna magányába, az ihlet forrását keresné, de nem hagyják. Zsarolják, és titkolt gyengeségét is felhasználva kimozdítják kényszeres komfortzónájából. Nehéz eldönteni, hogy a mester harca vajon hősies küzdelem vagy ámokfutás, mert aki így rohan a tűzbe, annak már veszítenivalója nincsen, legalábbis erre utal Genovéva szuggesztív beszámolója.

Folytatást itt talál.

.