“Színészből színész…” – Interjú Kisfalvi Krisztinával

2020 szeptember 22. kedd, 7:00

Beszélgetés az Orfeum Anyád kínja című vacsoraszínházi előadásának négy színésznőjével – ezúttal Kisfalvi Krisztinával.

Haumann Petra, Horváth Lili, Oszter Alexandra. Ők mint a hazai színészóriások gyermekei is naggyá váltak, nemcsak fizikailag, hanem karrierjüket tekintve is. Időközben mindhárman édesanyák lettek, tudják, hogy milyen volt gyereknek és milyen most édesanyának lenni. Kisfalvi Krisztina, az ország talán legismertebb női szinkronhangja is mesél színésszé válásáról. Az Orfeum színpadán mindannyian anyaszerepben játszanak, ezúttal azonban “életszerű” szerepeikről is kérdezték őket.

Fotó: Orfeum

Amikor anyaszerepet szinkronizálsz, melyik volt a legkedvesebb eddigi munkáid során?

Rengeteg volt, de ami azonnal eszembe jut, egy Jennifer Garner főszereplésével készült dráma. Egy kétgyerekes anyáról szól a film, az egész család elköltözik egy szörfparadicsomba, ahol aztán a férje elhagyja egy másik nőért, ebbe pedig a nő szinte belebetegszik. Ez színészileg is nagy feladat volt, mélyen megérintett, nagyon szerettem őt ebben szinkronizálni. A másik véglet a Peppermint – A bosszú angyala című film, ahol Garner női akcióhőst játszik. Élmény volt ez a munka is, mert végre felsikkanthattunk a kollégáimmal a stúdióban, hogy, „jaj, de jó, hogy végre nem megint egy férfi akcióhőst látunk a vásznon!” Vígjátékok között pedig eszembe jut az Anyák elszabadulva című film, amelyben öt nő egy este kimenőt kap a párjuktól. Öt különböző élethelyzetű nő életébe lehet betekinteni ezen az egy közös estén. Az én figurám egy cuki, visszahúzódó, kétgyerekes anyuka, akit megcsókol egy bárban egy férfi, és onnantól persze beindul a lelkiismeretfurdalás-gépezet benne.

Kit szeretsz a legjobban szinkronizálni? Milyen nő ő és mi a közös bennetek, ami miatt a kedvenced?

Az imént említett személyes kedvenc Jennifer Garner, Hilary Swank és Naomi Watts és Nicole Kidman. Mindannyiukat nagy megtiszteltetés szinkronizálnom és külön öröm, ha rám osztják Kidmant, akit többnyire Pápai Erika szokott szinkronizálni. De amikor megtalálnak egy-egy elvont Kidman-filmmel, annak felettébb örülök. Mindegyik színésznővel van közös vonásunk, egyfelől szakmai, a színészet maga és személyiségbeli. Ilyen a humor, sőt, a fekete humor, a drámai érzékenység (simán tudok negyvenszer sírni ugyanazon a filmen), és sokszor játszanak mindannyian határozott nőt a filmekben. Én is határozottnak tűnök, ezt is hozta az élet, meg szeretem is kitalálni a dolgokat. Kidmant általában valami elvont, valami bolond szerepeiben szoktam szinkronizálni, Hillary Swanket nemrégiben egy páratlanul jó filmben szinkronizálhattam, aki ebben a szerepében nagyon gonosz és nagyon szélsőséges, mégis imádtam a munkát. A női gyengeség tekintetében pedig – ha ezt egyáltalán gyengeségnek nevezzük – szeretem megtapasztalni azt, hogyha egy férfi gondoskodik rólam.

Fotó: Orfeum

Milyen érzés a színpadon játszanod az Anyád kínjában az időről elmélkedő anyát?

Az beleillik abba az állapotba, amikor előjön a fáradtság, a teljes kimerültség. Amikor már tehetetlen az ember, és már nem tudja, hogy mit csináljon, de csinálni kell és nem hagyhatja ott az egészet, mikor is már csak tizennégy óra van hátra a lefekvéshez és kezdődik újra a mókuskerékben való hajtás…Mégis azért imádom ezt a jelenetet, mert annyira jó szélsőségesnek lenni és nagyon jól megmutatja azt a fajta lelkiállapotot, amibe belekerülnek a nők egy idő után, és amibe ezt megelőzően még talán sosem kerültek és el sem tudják képzelni, hogy van ilyen állapot is a világon. Kilátástalanság és humor elegye – én például ilyen vagyok. Nagyon sokszor, még ha ki is borulok, egy idő után átcsapok humorosba, öniróniába. Csak így lehet túlélni, humorral, iróniával, öniróniával.

Ha nem színész lettél volna, merre alakult volna az életed? Mivel foglalkozol nagyon szívesen a színészet mellett?

Orvosnak, pontosabban sebésznek készültem, jelentkeztem is a SOTE-ra, bár már tudtam, hogy nem akarok oda menni. Hosszú folyamat volt, míg bevallottam magamnak, hogy igazából színésznő akarok lenni. A szüleimnek sem mertem akkor bevallani, hiszen akkoriban az a félelem, tévhit övezte a színészetet, hogy abból megélni nem lehet. Az Apáczai Csere János gyakorló gimnáziumába jártam, oda a ELTE-ről jártak át tanítani gyakorlótanárok. Jött is egy segédrendező, aki a diplomáját a József Attila Színházból írta és bevitt minket az ottani előadásokra, így általa jutottunk be a színfalak mögé is. Gyerekként állandóan produkáltam magam, én voltam Kovács Kati és az ugrókötelem volt a mikrofon. De aztán sebész végül a nővérem lett, én meg színész. Elárulom, hogy példaképem Ruttkai Éva. Ne nevess ki, de én akkor megálmodtam a halálát. Azt álmodtam, hogy meghalt és a felső szomszéd barátőmmel vasaltuk a fekete szoknyát és blúzt, merthogy megyünk a temetésére. Felébredtem és akkor bemondta a rádió, hogy Ruttkai meghalt. Nem, nem én vagyok Ruttkai, a lába nyomába sem érek, de nálam ez volt az igazi, sorsszerű jel, hogy színésznő legyek. Szerencse volt, hogy Tallós Rita megtalált az Anyád kínjához és most tessék, mi is a színészetről beszélgetünk.

Fotó: Orfeum

Egy embernek szerinted hány élete van?

Én hiszek a reinkarnációban. Vagyis a halál utáni életben és abban, hogy újjászületünk, de hogy hányszor, nem tudom, csak reménykedem benne, hogy többször. Bár vidám és életteli vagyok, mindig rácsodálkoznak az ismerőseim, hogy milyen mélységeket kell, kellett már megélnem eddig az életemben. Problémamegoldó és mindenkinek a terhét magára vevő ember vagyok, de mindig ott motoszkál bennem, hogy éljeke inkább carpe diem-életet. Nem vagyok egy szent ember, próbálok a saját erkölcsi normáim szerint élni, tisztességesen és nem megbántani embereket. Ugyanakkor megértem azokat, akik nagyon hedonista módon élik az életüket, mert nincs bizonyíték, hogy lesz egy következő életük. Ilyenkor mondom én is magamnak, hogy most élek, most szeretném tudni, hogy megérte-ezt a sok fáradságot. Ha legközelebb újra születek, remélem, nem kell ennyit küzdenem, de abban biztos vagyok, hogy a színpad benne lesz az életemben akkor is.

Orfeum

A darab minden hónapban többször is műsoron lesz. Minden előadás 20 órakor kezdődik, de érdemes a megadott kapunyitásra érkezni, hogy kényelmesen elfogyaszthassák az előételt az első felvonás előtt.

Jegyvásárlás az Anyád Kínja előadásaira:
október 3.: https://bit.ly/3irELEl
október 22.: https://bit.ly/2ZBhyIm