Nyolc nő Kecskeméten – Interjú Kéri Kittyvel

2020 szeptember 26. szombat, 7:00

A Nyolc nő című darab bemutatójával indult a 2020/21-es évad a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban. Robert Thomas művét Kéri Kitty rendezésében láthatja a közönség, aki ezzel a darabbal mutatkozik be a Kecskeméti Nemzetiben.

Jól sejtem, hogy remekül fogunk szórakozni, miközben hevesebben ver majd a szívünk az izgalomtól?

Nagyon remélem, hogy így lesz! A krimi vonatkozást tekintve jelenleg próbáljuk tisztázni a szálakat, ki hol tart éppen a szerepében, kire gyanakszik, mit hallgat el, miben hazudik. Egyik percről a másikra sem lehet tudni, vajon igazat mondott-e a szereplő. Ami a komédiát illeti, nem szabad összekevernünk a bohózattal. Előbbi ugyanis egy mélyről táplálkozó műfaj. Egyszerre élvezetes és nehéz próbálni, hiszen hús-vér személyiségek viszonyait boncolgatjuk, próbáljuk megfejteni ezeket a nőalakokat a maguk komplexusaival, árulásaival, igazságvágyaival. Számomra most az egók harca a legizgalmasabb ebben az előadásban. Mindenki a saját érdekeit képviseli; önmagát mentő mechanizmusok által, valódi odafigyelés és érzelmi támogatás hiányával létezik, talán csak egy szereplőt kivéve. Pedig egy családot látunk a hozzájuk szorosan kapcsolódó emberekkel. Mondhatnánk, hogy nyolc szörnyeteg nőt látunk a színpadon, de mindegyikőjükben megbújik az esendőség, a régi sérelmek túltömött halmaza, a sebek, a megoldatlan problémák sora, a ki nem mondott és a fájó igazságok.

Ezeken a súlyos és feszítő érzéseken enyhít a zeneválasztásod, ami nem tipikus krimis.

A fő zenei motívummal a gyöngédséget szeretném hangsúlyozni, mert minden embernek szüksége van rá. Könnyen aktualizálhatjuk és magunkra vonatkoztathatjuk ebből a szempontból a darabot: nem kell megtapasztalni a bezártságot ahhoz, hogy elválasztódjunk a szeretteinktől, az embertársainktól. Sajnos mi magunk hozzuk létre ezeket a távolságokat, mert mindig csak kapni akarunk, csak várunk és elvárunk. Önzetlenül, érdekmentesen, a másikra odafigyelve, megbántások nélkül szerintem nagyon kevesen tudunk ma kommunikálni és létezni, és ezt óriási problémának látom.

Fotó: Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház

Az elszigeteltség meglehetősen időszerű. Szolgáltatott némi ihletet a karantén?

Amikor készülök egy darabra, fel-feljönnek korábban megélt tapasztalások, engem ért impulzusok, amikből tudok meríteni. Így van ez most is.

Märcz Fruzsina, Decsi Edit, Magyar Éva, Danyi Judit, Sára Bernadette, Csapó Virág, Támadi Anita e.h. és Kelecsényi Panni e.h. formálják meg ezeket az összetett karaktereket. Könnyen kiválasztottad őket?

A színház vezetőségétől megkaptam a szereposztás ajánlatát. Kevésbé ismertem őket, és a járvány miatt egy ideig nem is volt lehetőségem élőben látni őket, de azóta, hogy megismerkedtünk, azt kell mondjam, mindannyiukkal remekül jártam!

Nem is csupán nyolc nőről van itt szó, hanem valójában tizenkettőről, hiszen női rendező, rendezőasszisztens, súgó és jelmeztervező munkálkodik az előadáson. Nem hiányoznak a női-férfi szinergiák?

Jelen pillanatban én kiválóan érzem magam ebben a csapatban, nagyon jól esik ezeknek a nőknek az energiája, akikkel együtt dolgozom. Talán egy nő hamarabb pucérra tud vetkőzni lelkileg egy másik nő előtt, illetve felvethetünk olyan kérdéseket, amikben egy férfi esetleg nem tud olyan kompetensen megnyilvánulni, hiszen mégiscsak kívülről látja a női nemet. Hogy igazak-e a feltevéseim, a próbák előrehaladtával majd kiderül. Persze, azért tevékenykednek körülöttünk férfiak is, de valóban kevesebben a megszokottnál.

Befogadóként, közönségként vajon másképp élik-e majd meg a darabot a hölgyek és az urak?

Ezzel meg kell várni, hogy elkezdjük játszani. Annak idején, amikor a Szex és New York c. sorozatot szinkronizáltuk, hallottam olyan férfiről, aki ki nem állhatta, de olyan férjről ugyancsak van tudomásom, aki ha nem ért rá haza, felvetette az aktuális epizódot. Úgy tudom elképzelni, hogy a férfiak egyik tábora egy kissé menekül attól, hogy ennyire belelásson a női lélekbe, a másik csoport pedig elképesztő kíváncsisággal kukucskál be ebbe a titokzatosnak vélt világba. Örülnék, ha felkeltenénk az urakban ezt az érdeklődést, hogy vajon miként létezik együtt nyolc nő, mi minden történhet velük és milyen sérelmek bugyoghatnak fel egy anyából, lánygyermekből, testvérből, barátnőből.

Tavaly Agatha Christie …És már senki sem! darabja borzolta a kedélyeket a kecskeméti színházban. Ez a krimi biztosan más lesz.

Hatalmas krimirajongó vagyok, ezzel a műfajjal kapcsolódom ki, már középiskolás koromban elolvastam Agatha Christie összes művét, és a próbákon is szoktam vele példálózni. Ez azonban egy francia miliőbe helyezett történet, a dramaturgiai szál sem hasonlítható semmiképp Agathához. Sajnos többet nem árulhatok el!

Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel nem először dolgozol együtt. Egy-két kulisszatitkot megosztasz az előadás tervezett látványvilágáról?

A nyolc nő lelkében mindenféle mocsok gyülemlett fel és tör utat a felszínre, mégis mindannyian gyönyörűek. Ezt a szépséget segít kidomborítani a jelmez.

Mitől lesz a kecskeméti Nyolc nő Kéri Kitty-s?

Tudatosan még sosem készültem úgy egy darabra, hogy az kimondottan kittys legyen, de sokszor visszahallottam már, hogy “ez nagyon kittis volt”. Én nem tudom, mitől vagyok egy előadásban ennyire látható. Annyi bizonyos, hogy a gondolkodásmódom, az éppen engem foglalkoztató kérdéskörök miatt mindenképp tükrözni fog engem a mostani darab: nemcsak a pandémia miatt, hanem általánosságban és régebb óta foglalkoztat az emberek elmagányosodása; sok kérdést vet fel bennem e téren az a világ, amelyben élünk.

Az interjút készítette: Sárdi Barbara/Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház

Címlapfotó: Melczer Zsolt/Veszprémi Petőfi Színház