“Az amazon minden nőben ott van valahol” – Interjú Horváth Lilivel

2020 szeptember 28. hétfő, 7:28

Beszélgetés az Orfeum Anyád kínja című vacsoraszínházi előadásának négy színésznőjével – ezúttal Horváth Lilivel.

Haumann Petra, Horváth Lili, Oszter Alexandra. Ők mint a hazai színészóriások gyermekei is naggyá váltak, nemcsak fizikailag, hanem karrierjüket tekintve is. Időközben mindhárman édesanyák lettek, tudják, hogy milyen volt gyereknek és milyen most édesanyának lenni. Kisfalvi Krisztina, az ország talán legismertebb női szinkronhangja is mesél színésszé válásáról. Az Orfeum színpadán mindannyian anyaszerepben játszanak, ezúttal azonban “életszerű” szerepeikről is kérdezték őket.

Fotó: Orfeum

Hogyan látod most, felnőtt fejjel egykori gyermek-énedet?

Visszahúzódó, gátlásos – csupa jó jelző – álmodozó, nagyon későn érő, naiv. Ez mind én voltam gyerekként. Jó, mi?

Mit tudtál vagy akartál lefaragni ezekből és mi maradt meg?

Mindig is babázó kislány voltam. A gyerekekkel közösen babáztunk, unokatestvérrel tanárnénist játszottunk, szerepekbe bújtunk, szórakoztattuk magunkat és egymást is. Inkább ez a vonal volt jelen kislánykoromban, mint a szereplős gyereklét. Nagyon ragaszkodtam emberekhez, ragaszkodom most is: sok ember vesz körül, jó barátok, szerető család, ebben a közegben alapvetően én mindig az a ‘kedves-jó kislány” voltam. Ha jobban belegondolok, ebben nem változtam, nem voltam az a rumlis, kezelhetetlen gyerek még kamaszkoromban sem.

Ha anyaszerepet játszottál már a színpadon az Anyád kínján kívül, mi volt benne a legnehezebb?

Most játszom és nagyon szeretem, bár kicsit alternatív irány, ugyanis a történet egy igazán problémás anyuka története egy ADHD-s kamaszfiúval az oldalán. Ez például nagyon rímel arra, hogy nemrég a nagyfiaim kamasz korba léptek. Ezt az irányt, érzést, megközelítést teljesen bele tudom vinni az Anyád kínjába. Dorka lányom még csak öt éves, rajta és a két nagyobb fiamon áttekintve egyszerre vagyok nagykamaszok és egy kiskamasz édesanyja. Nagyon izgalmas, néha nehéz, de semmire sem cserélhető élmény ez.

Meséld is el, hogy mi volt az a csíny, amit gyerekként megtettél, hogyan értékeled ma, anyaként? 

Én túl rendes kislány voltam, nem voltak csínyjeim. Ellenben hisztis voltam, olyan “földre ledobom magam”-típus egészen 3-4 éves koromig, ami azért furcsa, mert mára már nyugodtnak látnak, de bennem van nyilván ez a hisztis énem is. Mamám szerint elképesztően hisztis voltam, hideg víz alá kellett dugni, hogy lehiggadjak. Kádba is állítottak, felöltöztettek, hogy megyünk oviba, aztán közöltem hisztizve, hogy nem akarok menni, aztán levetkőztettek és kádba állítottak, és jött a hidegzuhany. Lehet, hogy furcsa elképzelni, de ilyen voltam kislányként.

Fotó: Orfeum

Édesanyád varázslatos nő és édesanya. Mit lestél el tőle és miben vagytok nagyon különbözőek?

Hasonlítunk abban, hogy mama, aki amúgy tanítóképzőt is végzett is nagyon ért a gyerekek nyelvén, hihetetlen színes történeteket mesél nekik és bármilyen korú gyereket el tud varázsolni. Azt hiszem, ezt örököltem tőle, bár én talán egy kicsit precízebb, körültekintőbb vagyok. Szokta is mondani, hogy a gyerek alkalmazkodjon – ő ráhagyósabb. Szerinte felesleges idegeskedni ezért meg azért. Lehet, hogy ez generációs különbség alapvetően. Mama azt is mondta, hogyha neki fia lett volna, ő azzal kevésbé tudott volna mit kezdeni. Így hát maradtam én neki, mint hisztis kislány.

Az Anyád kínja vacsoraszínházi előadásban egyszerre mutatod meg a fáradt anyát és a vadító, kitartó amazont. Hol van az a pont, mikor van az a pillanat egy édesanya életében szerinted, amikor elő kell csalogatnia az utóbbit magából?

A nő egyfelől nyilván összetartja a párkapcsolatát, másfelől neveli a gyerekeket. Ahogy a fiaim mondják, egy ideig tűrök-tűrök, aztán kitörök mint egy hópárduc. Én így működöm. Sokáig lehet fát vágni a hátamon, de van egy pont, amikor kitörök, mint egy vulkán. Ez a két szélsőség megvan bennem, és szerintem az amazon minden nőben ott van valahol, kiben mélyen, kiben kevésbé mélyen.

Fotó: Orfeum

Mit szeretnek benned a gyerekeid a legjobban?

A fiaimnak most úgy, ahogy vagyok, ciki vagyok, a kislányomnak viszont én vagyok a példaképe, ami nyilván majd változni fog. Amit a gyerekeim még nem fogalmaztak meg így, csak érzik, az az, hogy humorral nevelek. Ezt persze ki is használják, de a többi, nem színész anyukához képest a haveri hang, a lazaság megvan bennem. Ebből persze nehéz kilépni, amikor nevelni kell. Gyakran mondom is nekik, hogy mázlitok van velem a többi anyukához képest.

Mit nem bocsájtanál meg magadnak, hogyha elkövetnéd a gyerekeiddel szemben?

Ha azt éreznék, hogy elengedtem a kezüket, vagy nem voltam ott, amikor kellettem volna, bármilyen hülyeséget is csináltnak és hogy érezzék mindig, hogy mindent el lehessen mondani nekem. Szeretnék mindig ott lenni mögöttük.

Orfeum

A darab minden hónapban többször is műsoron lesz. Minden előadás 20 órakor kezdődik, de érdemes a megadott kapunyitásra érkezni, hogy kényelmesen elfogyaszthassák az előételt az első felvonás előtt.

Jegyvásárlás az Anyád Kínja előadásaira:
október 3.: https://bit.ly/3irELEl
október 22.: https://bit.ly/2ZBhyIm