“Egyszer biztosan elérjük azt az állapotot, ami ezelőtt volt” – Interjú Benkó Bencével és Fábián Péterrel

2021 február 01. hétfő, 8:05

A MU Színház közösségi és befogadó színház, melynek arculatát független alkotók sokszínű tehetsége határozza meg. Most induló interjúsorozatukban őket kérdezték arról, hogyan, mivel töltik a kényszerű bezárások időszakát. A kérdésekre ezúttal a k2 Színház vezetői, Benkó Bence és Fábián Péter válaszoltak.

Februárban a MU Színház online platformja a társulat Búcsúkoncert című abszurd-melankolikus zenés estjével indul majd. (Az új MU Online-nal kapcsolatos további részletek hamarosan a színház közösségi felületein és honlapján!)

k2 Színház: Búcsúkoncert / Fotó: Toldy Miklós

Változott-e a színházi munkához való hozzáállásod a jelenlegi helyzetben? Ha igen, miben?

BB.: A munkához való hozzáállásom nem hiszem hogy változott. Ha munka van, munka van. Talán kicsit könnyű belekényelmesedni abba, hogy otthon sokkal többet kell ülni. De hála az égnek, az idei évadra tervezett bemutatóink el tudnak készülni, még ha konzerválnunk is kell őket egy időre. Emiatt aztán tudtunk dolgozni és fogunk is még. Az persze furcsa, hogy egyelőre nézőkről nem is álmodhatunk, mégis csináljuk a dolgunk. De azt hiszem, hogy amikor ott vagyunk a próbateremben, mindenki egyaránt örül neki, hogy csinálhatjuk és ez a kinti helyzet egyáltalán nem ül rá a munkafolyamatokra. Én is biztosan elkényelmesedtem picit, de pont ezért hálás vagyok, ha adódik lehetőség a munkára.

FP.: Alapvetően nem változott. A bizonytalan jövő, az elmaradó előadások persze megviselnek lelkileg, és többször eszembe jut, hogy talán érdemes lenne valami mást is tanulni, ha még nem késő, mert érdemes több lábon állni – ugyanakkor ott van az érem másik oldala is: sose volt még ennyi idő bepróbálni előadásokat. Az elmélyülésre való lehetőség pedig kimondottan inspiráló, és jól kompenzálja az egyre gyakrabban rám törő negatív érzéseket. Viszont biztos vagyok benne, hogy amennyiben nem térünk vissza hamarosan a régi kerékvágásba, annak beláthatatlan következményei lesznek, és nemcsak az én lelki világomra nézvést.

Benkó Bence / Fotó: Trokán Nóra

Min és hogyan dolgozol a covid idején?

BB.: Amikor beköszöntött a pandémia és a karantén, éppen bemutatta a csapatunk a Búcsúkoncertet, ami ment akkor kettőt. Utána két próba után félbe kellett hagynunk Az algoritmus című előadásunk próbáját, ami átcsúszott idénre. Ezt bemutattuk, utána az Ördögkatlanra tervezett új bemutatónkat hoztuk tető alá, amit szerencsére még pont láthattak a Beremendre leutazó, vállalkozó kedvű nézők. Aztán a budapesti bemutató elmaradt. Csináltunk két tantermi előadást, az anyegin.hu-t és a Hamletet, ezt is majd később láthatja a közönség, magunknak tartottunk bemutatót. Ebben a félévben pedig Király Dani rendezi a csapatnak a Rosencrantz és Guildenstern halott című előadást, mi pedig Petyával, Jennyvel, Ferivel és Zságer-Varga Ákossal kalandozunk egyet a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol éppen a Black Comedyt rendezzük, aztán pedig a Budapest Bábszínházban lesz látható egy átiratunk Szerb Antal Pendragon legendájából.

k2 Színház: Búcsúkoncert / Fotó: Toldy Miklós

Tervezel-e reflektálni a járvány okozta társadalmi jelenségekre?

BB.: Nem, el szeretném felejteni. ☺ De tényleg. Direkt éppen nem. Aztán majd biztosan eszembe jut valami, ha úgy kell lennie.

FP.: A járvány okozta társadalmi jelenségekre nem tervezek közvetlenül reflektálni. Azt hiszem, közös vágyunk lesz a nézőkkel, hogy mielőbb túl legyünk ezen a nehéz időszakon. Ugyanakkor a járvánnyal összefüggésben megjelenő és kiélesedő társadalmi problémák bizonyára meg fognak jelenni a későbbi előadásainkban is, mert az a meggyőződésem semmit sem változott a járvány hatására sem, hogy a színház alapvető feladata reflektálni a társadalom változásaira. Jó példa erre, az anyegin.hu című előadásunk alapötlete: az eredeti művet a mába helyeztük, és áttettük az online térbe a cselekményt. Az előadásban egyszer sem esik szó a járványról, a benne felmerülő problémák azonban igenis reflektálnak a vírusnak arra a társadalmi következményére, hogy az életterünk a valóságból egyre inkább az internet világába tevődik át.

Fábián Péter / Fotó: Trokán Nóra

Mit gondolsz, hosszú távon változtat-e a covid a színházba járási szokásokon, és ha igen, hogyan?

BB.: Őszintén nem tudom. Egy ideig biztosan. Azt gondolom, nehezen szoknak majd vissza az emberek. Nyilván a biztonságérzet nem jön hamar, még ha kezd is minden jóra fordulni. De egyszer biztosan elérjük azt az állapotot, ami ezelőtt volt. Hogy ez mennyi idő? Nem tudom, de minden este áldozok mindenféle állatot, hogy ne tartson sokáig. Szerencsére azért a szigorítások alatt is sokan jártak előadásokra, van rá igény. Biztosan vannak bátrabbak. De a legfontosabb, hogy mindenki rendben legyen, természetesen. Ezúton is kitartást és jó egészséget minden kedves embernek!

FP.: Az online-színház ötletét nagyszerű átmeneti megoldásnak tartom, de inkább csak a színházak megélhetésének szempontjából, illetve a nézőknek kitűnő platform arra, hogy kifejezzék a szolidaritásuk egy-egy színház vagy előadás iránt. De az a tény, hogy a nézők nincsenek jelen a színházban, a lehető leginkább színházellenes gondolat. Ami az online-térben történik, azt nem is tartom színháznak, és csak akkor csinálom, ha muszáj. Őszintén remélem, hogy a járvány után a színházak újra megtelnek nézőkkel. Ha kitalálják, hogy az online-színházé a jövő, én biztosan pályaelhagyó leszek.

Az interjút készítette: Stermeczky Zsolt Gábor / MU Színház