Állj bele! – Interjú Csikász Ágnes és Nagy Zsombor drámainstruktorokkal

2021 március 15. hétfő, 6:53

Csikász Ágnes és Nagy Zsombor a megálmodói és motorjai a Jurányi Házban tartott Állj bele! programsorozatnak, amelynek középpontjában az Orlai Produkciós Iroda előadásai által felvetett tabutémák állnak.

A kétórás alkalmakon – melyekhez mindig csatlakozik az Orlai alkotóközösségének egy vagy több tagja is – a résztvevők drámapedagógiai formákon keresztül osztják meg egymással véleményüket. A Jurányi Latte interjújában szóba kerülnek a kezdetek, illetve hogy milyen most az online térben tartani a foglalkozásokat, valamint a következő, március 18-i Állj bele! – Ismered a határaidat?, amelyen a játszótárs Mészáros Máté lesz.

2020-ban végeztetek a Színház-és Filmművészeti Egyetemen drámainstruktor szakon Gáspár Máté és Golden Dániel osztályában. Mit csinál a drámainstruktor?

Ágnes: Röviden ez a drámapedagógia és a színházi nevelés összes. Nagyon sokrétű szak, ami sok mindent lefed, a színházi neveléshez kapcsolódóan mindent.

Zsombor: A drámainstruktorok dolgozhatnak iskolákban, mint drámatanár vagy diákszínjátszó vezető, és emellett színházakban is el tudnak helyezkedni, mint színházi nevelési szakember, aki feldolgozó és ráhangoló foglalkozásokat tart előadásokhoz kapcsolódóan, továbbá ők szervezik az ifjúsági programokat a Katonában, Örkényben, Radnótiban.

Fotó: Jurányi Ház

Hogy ismerkedtetek meg Orlai Tiborral, és hogyan telt nála a szakmai gyakorlatotok?

Ágnes: Neudold Júlia, aki az egyik legkedvesebb tanárunk volt az egyetemen, egyébként az Örkény IRAM program vezetője, elhívta az egyik óránkra Orlai Tibort, mert ő sok olyan előadást készít, amik tabutémákról, társadalmi felelősségvállalásról szólnak. Mivel az Orlai Produkciós Irodának még nincs színházi nevelési programja, ezért nagyon érdeklődőek voltunk, hogy mik Tibor elképzelései és hogyan tudunk hozzá kapcsolódni. Nagyon szimpatikus volt, de akkor én még nem tudtam biztosan, hogy hol szeretném eltölteni a gyakorlati időmet.

Zsombor: Tiborban az volt nagyon rokonszenves, hogy azt mondta, ő nem tudja pontosan, hogy mi mivel foglalkozunk, de nagyon kíváncsi ránk, és szeretné megismerni, amit csinálunk, és ha valaki hozzá megy szakmai gyakorlatra, akkor teljesen szabad kezet kap. Szimpatikus volt, hogy nem egy meglévő rendszerbe kell beletanulni, hanem az alapoktól kidolgozhatjuk a saját rendszerünket, koncepciónkat. Egyedül nem akartam belekezdeni, de tudtam, hogy Ági még nem döntötte el teljesen, merre tovább, így megkérdeztem, hogy van-e kedve hozzá. Aztán megkértük Julit, hogy legyen a mentorunk az Orlai Produkciós Irodánál végzett szakmai gyakorlatunk alatt. Szerencsésen jött ki, Juli sokat segített nekünk az elején a dolgok felépítésében.

Ágnes: Igen, és azért volt nagyon jó a szakmai gyakorlatunk, mert nekünk kellett kitalálni mindent az elejétől. Nekünk kellett kigondolni, és aztán véghezvinni: ez elég jó ajánlat volt.

Zsombor: Tiborral úgy beszéltük meg, hogy ha tetszik neki, amit csinálunk a félév alatt, akkor ő hosszú távra tervez velünk, egyébként ekkor már felmerült az Állj bele!, mint saját drámajátékos est, de előbb előadásokhoz (pl.: Széttépve, Leszámolás velem) próbáltunk csatlakozni, és azokhoz készítettünk feldolgozó foglalkozásokat, majd az idei évre írtunk évadtervet, amiben már szerepelt az Állj bele! is, és előadásokhoz kapcsolódó feldolgozó foglalkozások. Ami még nagy projektünk volt a szakmai gyakorlatunk alatt, hogy csináltunk közönségkutatást Tibornak, ami izgalmas volt. Visszatérve az előző kérdésedre, szerintem a drámainstruktor egy kicsit közönségszervező is. Jó volt, hogy mindent a nulláról kellett felépítenünk, mert így megtanultunk nemcsak, mint drámainstruktor működni, hanem kicsit, mint marketinges meg közönségszervező is.

Mi a célja az említett Állj bele! programsorozatnak?

Ágnes: A 16 éven felülieknek, vagyis felnőtteknek szánt program platformot kínál arra, hogy tabutémákról játékos, biztonságos keretek között tudjanak gondolkodni, véleményt alkotni, játszani, amire nem feltétlen van lehetőség a mai világban.

Zsombor: Az a cél, hogy olyan témákkal tudj foglalkozni egy biztonságos közegben, amikről nem nagyon beszélünk a hétköznapokban, mert ciki, vagy egyszerűbb nem beszélni róla. Nagyon különbözőek a vélemények, de pont az a cél, hogy az alkalmakon úgy oszthatod meg a gondolataid egy tabutémáról, hogy tudod azt, hogy nem fognak miatta megkövezni, viszont közben megismerhetsz más nézőpontokat is, egy kicsit kiszakadhatsz abból a burokból, amiben amúgy vagy. Szerintem ez a program azt az igényt tudja kielégíteni, hogy ha mondjuk látsz egy színházi előadást a barátaiddal, amit utána velük egy sör mellett megbeszélsz, akkor valószínűleg hasonló véleményen lesztek, hiszen a barátaidról van szó, de az Állj bele!-ben teljesen idegenek találkoznak, és jó esetben más impulzusok is érnek, és más nézőpontot is megismerhetsz.

Ágnes: És minden egyes alkalommal az derül ki, hogy az embereknek tényleg van igénye arra, hogy beszélgessenek egymással. Általános és komoly tanulság számunkra, hogy Zsomborral a kétórás programunknak sok formát adunk előzetesen, de mindig a beszélgetés az a forma, ami a legjobban működik. Persze tisztában vagyunk vele, hogy egy ilyen eseményre többségében nyitott, kommunikatív emberek jönnek el.

Zsombor: Olyan emberek szoktak eljönni, akik szeretnek ismerkedni és nem félnek idegenekkel beszélgetni. De olyanok is eljönnek, akik nem feltétlen ilyen típusok, mondjuk mert a párjuk elhozza őket, de eddig abszolút pozitív a dolog, egyszerűen meglepi az embert az, hogy idegen felnőttek tudnak együtt játszani, beszélgetni, vitázni két órán keresztül. Manapság ez annyira nincs benne a hétköznapokban és ezek az alkalmak mindenkinek felüdülést jelentenek. A legtöbb visszajelzést ezzel kapcsolatban kapjuk, hogy nem is gondolták volna, hogy ismeretlenekkel két órát így el lehet tölteni.

(…)

Folytatást a Jurányi oldalán talál.