“A nyolc az egy jó szám” – Interjú Koltai Lajossal

2021 július 16. péntek, 4:14

Ősszel kezdi tanítani az SZFE-én a rendező mesterképzősőket és Semmelweisről készül filmet forgatni – beszélgetés a szeretetről és filmekről Koltai Lajossal.

Az szfe.hu interjúja:

– A napokban végzett a felvételiztetéssel, nyolc szerencsés hallgatóval fog együtt dolgozni. Érte pozitív vagy negatív csalódás, vagy ilyen mezőnyre számított?

– Nagyon örülök, hogy végül mind a nyolcukat felvettem. A nyolc az egy jó szám. Nagy szigorral csak hatan lehetnének. Egy jó színvonalú társaság, akiknek van még mit tanulniuk bőven, de bennük van az a fajta érzékenység, ami alap dolog annál, aki mester szakra jelentkezik. Itt már feltételezhető, hogy felgyülemlett annyi tudás, érzelem és tapasztalat, hogy van, amit el akarnak mondani. Három lány van és öt fiú, és mind a három lány nagyon jó, sőt ők voltak az igazán jók. Azután a fiúk is felzárkóztak. Fáradhatatlanul hangoztatom a szeretet minden fölött valóságát, és nagyon örülök, hogy úgy látom, hogy mindegyikben jelen van a szeretet. Abszolút jelen van, kíséri a munkájukat és a gondolataikat. Mind a nyolc film, ami azután a felvétel tárgya lett, tele van szeretettel. Ennek végtelenül örülök, mert ezt nagyon nehéz előállítani ebben a világban, amiben élünk. Én mérhetetlen szeretetben nőttem föl egy régi óbudai családban, és a mai napig – akik még vagyunk – rettenetesen összetartunk. És ez bennük is megvan. Lehetett látni, hogy nem kell kényszeríteni őket arra, hogy úgy gondolkodjanak, ahogy én szeretném. A másik amit nagyon meg akarok tanítani, mert nagyon kiveszett, az az emberség. Az egy nagyon nehéz foglalkozás az emberséget megőrizve és szolgálva talpon maradni ebben a szakmában. Ezt akarom nekik tanítani, a szakmát meg az ízlést. Hál’Istennek minket olyan tanárok tanítottak… Nekem a Máriássy Félix volt a rendező tanárom, Illés György az operatőr tanárom, Szőllősyné, – akire mindenki hivatkozik a mai napig – a művészettörténet tanárom, Hegedűs Géza az irodalom, Gyárfás Miklós a dramaturgia, Petrovics Emil a zene… Nagyon szeretném nekik ezt a fajta szellemi gazdagságot átadni, és nagyon szeretném elérni, hogy számukra is ekkora élmény lenne a tanulás itt az Egyetemen.

Fotó: Zih Zsolt / MTVA

– És hogy húsz év múlva elmondhassák büszkén, hogy ők Koltai tanítványok voltak.

– Igen, hogy ők ebbe az irányba lettek terelve. Hogy ők azért ilyenek, mert mondták nekik, hogy ők ilyenek legyenek. Nem szabad erőszakosnak lenni, csak finoman szabad terelgetni a tanítványokat. Ezt csinálta velem az Illés Gyuri, a Papi. Soha nem akarta erőszakosan megtanítani azt, hogy milyen ő maga, vagy egy megoldást, amit ő tud. „Nézze itt annyi féle megoldás van, és úgy is az lesz, amit maga majd akar” – mondta. „Ha olyan, biztatni fogom, hogy menjen az ösvényen.” Az ösvényen egyedül megy az ember végig, ő csak terel rajta. Hozzám nem ért, de a keze ott volt. Olyan közel volt, hogy ne tudjak leesni az ösvényről. Ez a legszebb a pedagógiában, ha van értelme ennek a tanításnak, hogy az ember terelni tudja a srácokat. És ezt a nyolcat úgy érzem érdemes terelni, és fogom tudni okítani őket.

– Nem operatőr, hanem rendező osztályt vezet. Első rendezése, a Sorstalanság óta már csak rendez. A Nobel-díjas regény megfilmesítésére maga Kertész Imre kérte fel. Majd a Sorstalanság kapcsán felkérte egy amerikai stúdió az Este című hollywoodi produkció megrendezésére, amelyben olyan sztárokat dirigált, mint Meryl Streep, Claire Danes, Vanessa Redgrave vagy Glenn Close.

– Igen, olyan volt a szereposztás, hogy még Amerikában sem értették, hogy mi ez a film, hogy mindenki ott van? Ott is a szeretet volt a domináns, és az, hogy hittek nekem. Ezt el kell tudni érni. Hogy higgyenek abban, amit én akarok. Vanesse Redgrave-vel volt egy csodálatos beszélgetésünk, amiben azt mondta, hogy azért csinálom, mert szeretlek téged, hiszek benned, és most csak úgy csinálom, ahogy te kéred. Remélem, hogy boldog vagy, mert ha boldog vagy, akkor én is. Ez egy gyönyörű beszélgetés volt, egy tó partján, ott, ahol forgattuk a filmet.

– De ez a világ messze nem a szeretetről szól.

– Én még erőltetetem.

– Mikor forgat legközelebb?

– Remélem nemsokára, egy magyar filmet. Most már talán beszélhetek róla, rengeteget dolgoztunk a forgatókönyvön és most úgy érzem, kész van. Semmelweisről fog szólni, élete legnehezebb korszakáról, a bécsi évekről. Van egy pici áthallás a napjainkban pusztító pandémia okozta orvosi-kutatói kihívások és Semmelweis zseniális felfedezése – amivel anyák millióit mentette meg – között. A nagyon sok sikeres magyar filmet jegyző Lajos Tamás (Film Positive) a producer. Jövőre már forgatunk. A tanítványaim már jöhetnek is a forgatásra. A tanításra egyébként végső soron Káel Csaba (filmügyi kormánybiztos, a Müpa vezérigazgatója) beszélt rá, olyan szépen, hogy megilletődtem. Azt mondta a Csaba, hogy nincs más, aki egy személyben olyan operatőr és olyan rendező lenne, mint én. Azt kérte, hogy olyan legyen ez a kurzus, mint a Müpa. Nemzetközi színvonal Budapesten. Azt mondta, hogy tanítsam „magam”. Hetven film, több tucatnyi díj van mögöttem. Azt mondta, hogy azt tanítsd, amit csináltál, és ami te vagy. Ez egy nagyon szép felkérés. Ez most egy nagy feladat nekem. Eleinte féltem a felvételiztetéstől, hogy biztosan azokat fedezem-e föl, akiket érdemes, de most azt mondom, hogy jól választottam. Van egy komoly esély, hogy ez egy jó osztály lesz.

– Az operatőr mester osztályt Vecsernyés János vezeti. Ha jól tudom együttműködnek majd.

– Nagyon sok órát tervezünk közösen, hogy a rendező és az operatőr szakos hallgatók minél jobban megszokják egymást, és minél több gyakorlaton legyenek együtt. Ez hihetetlenül hasznos lesz.

– Amikor Novák Emil elvállalta az általános rektorhelyettesi feladatokat, akkor felrobbant a HSC, ön is kilépett. Hogy bírta lelkileg az akkori gyűlölet cunamit?

– Nem foglalkoztam vele. Ezt csak úgy lehetett, hogy semmit nem olvastam el, csak tudtam, hogy van a támadás. Mindig mondták, hogy „jaj az izé azt írta rólad” – nem érdekelt. Ugyanis nem tudok vele mit kezdeni. Válaszolni nem akarok senkinek, harcolni nem akarok senkivel, miért harcoljak? Megtámadtak, ez egy olyan helyzet volt, hogy könnyű volt támadni. Én nem vettem föl senkivel a kesztyűt. Amiket hallottam, akikről hallottam, ott meg az emberek nem érdekeltek, akik mondták. Szerencsére nem vagyok fészbukos, mert az tele volt, úgy tudom, mondták a gyerekeim is, az unokáim is, de hogy miről volt szó attól megkíméltek. Ezt másképp nem lehetett volna csinálni.

(…)

Folytatást itt talál.

Az interjút készítette: Kertész Viktória