Teljesen idegenek a Jászai Mari Színházban – Interjú Bakonyi Csillával

2021 október 07. csütörtök, 6:37

Lelepleződések sorjáznak Paolo Genovese Teljesen idegenek című filmjében. Végül színpadi változat is készült a történetből, amit a korábbi tervekkel ellentétben a járvány miatt csak 2021. szeptember 11-én tudott bemutatni a tatabányai Jászai Mari Színház.

Nem történik semmi különös, csupán elhangzik egy ártatlan mondat: azt mondjátok, hogy nektek nincsenek titkaitok? Aztán megvalósul egy játékos ötlet, ami lavinát indít el, és egy jól öltözött baráti társaság az átlagosnak indult vacsora végére pőrére vetkőzik. Lelepleződések sorjáznak Paolo Genovese Teljesen idegenek című filmjében, aminek eredeti, olasz változata tarolt számos országban, majd elindult a remake-ek szintén tekintélyes hulláma. Végül színpadi változat is készült a spontán ötletből kibomló csupa fordulat történetből, amit a korábbi tervekkel ellentétben a járvány miatt csak 2021. szeptember 11-én tudott bemutatni a tatabányai Jászai Mari Színház. Ahogy szokták, most is meglepték a közönséget, jól megcsavarták a sokak által ismert sztorit. A héttagú társaságból ezúttal az ügyvéd Annát játszó, mindig magával ragadó színésznővel, Bakonyi Csillával készült interjú.

Teljesen idegenek / Fotó: Jászai Mari Színház

Voltak előképei a Teljesen idegenek próbafolyamata előtt Paolo Genovese filmjéről, esetleg a színpadi adaptációról?

Igen, voltak előképeim, az 2016-os film nagy kedvencem volt, nem véletlen, hogy 16 ország csinált remake-et belőle, színházban viszont nem láttam. Nagyon örültem, hogy a színházam műsorra tűzte. A történet egyszerű, pár barát összejön egy vacsorára, egyikük javaslatára kiteszik a telefonjaikat az asztalra, és ettől kezdve minden hívást, üzenetet közösen hallgatnak, néznek meg. Az tetszett a legjobban, hogy ebből a helyzetből kerekedhetne egy olcsó poénokkal teli felszínes történet is, de szó sincs erről, az alkotók zseniálisan csinálták meg.

A telefonhívások és az üzenetek gondolatcsörtéket indítanak el a baráti társaság tagjai között, mindaz, ami a színpadon történik, felveti a kérdést, vajon az életünkben léteznek még olyan fogalmak, mint igazi barátság vagy igaz szerelem?

Már a telefon kirakásának a lehetősége is zavarba hozott, nem tudtam eldönteni, vállalnám-e, hogy a baráti társaságomban kiteszem a telefonomat az asztalra. Nincsenek nagy titkaim, de azt hiszem, nemet mondanék. Két olyan barátom van, maximum három, aki elé bármikor simán kirakom a telefonomat. Elgondolkoztatott az a rész is a darabban, amikor a Kardos Róbert által játszott Roccót felhívja a kamasz lánya telefonon, aki nem tudhatja, hogy mások is hallják a beszélgetésüket. Azt gondolom, hogy ilyen nincs, nem tudom elképzelni, hogy a tudta nélkül a saját gyerekemet kiadjam. Ez nem történhetne meg, Rocco is megpróbál kimenni a szobából, de a felesége nem engedi. Ha a darab és az élet közötti párhuzamot nézzük, azt gondolom, hogy kevés az olyan baráti kapcsolat, amiben teljesen őszinte az ember. Hogy is lehetne, ha olykor magának is hazudik.

Az Ön által játszott Anna első látásra tökéletesnek tűnik: könnyű, elegáns ruhába bújtatott hibátlan test, a társadalmi elvárásoknak maradéktalanul megfelelő ideális család, sikeres karrier, ám a pazar ruha szó szerint és átvitt értelemben is kínos titkokat takar. Milyennek látja Annát?

Anna és a férje Lele a darab végéig titkolják azt a tragédiát, amit nem tudtak kibeszélni, és ami miatt bűntudat köti össze őket. A halálos áldozattal járó baleset után juthatott kátyúba a kapcsolatuk. Számomra az is fontos kérdés volt, hogy valóban van Lelének egy fiatal szeretője vagy csak képeket küld neki egy nő, ahogy Anna is úgy fogalmaz a saját titka lelepleződése után, hogy neki csak egy virtuális baromsága van. Fontos jelzés, hogy mindenki borozik, én pedig gyümölcslevet iszom (a baleset óta Anna nem iszik alkoholt), amikor töltök magamnak, rám néz a férjem, kíváncsi rá, hogy vodkát vagy gyümölcslevet veszek ki a hűtőből. Ezek a finom összenézések, egy-egy pillantás nagyon fontosak, sokat elmondanak kettőnk kapcsolatáról.

Könnyű vagy nehéz volt rátalálni Anna karakterére?

Nagy nehézséget nem okozott, mert Szikszai Rémusz a darab rendezője, mindig határozott vízióval érkezik, és ezúttal már az olvasópróbán látott tűpontos makett is elvarázsolt. Bagossy Levente díszlettervező csodálatos munkát végzett. Nekem azt a pontot kellett megtalálnom, ahonnan vissza lehetett fejteni Anna látszat tökéletességét. Nagyon jó látni, hogy a közönség remekül szórakozik, sokat nevetnek, például, amikor azt mondják a férjemnek egy kihangosított telefonbeszélgetés alatt, te még azt sem tudod eldönteni, hogy a férfiakat szereted vagy a nőket. A közönség tud egy plusz információt, amit a karakterem nem. Sajnálom, hogy nem nevethetek velük.

A társaság tagjai kivétel nélkül elhallgatnak, titkolnak számos fontos, az életüket jelentősen befolyásoló tényt. De úgy tűnik, hogy az Ön férje, Lele rendül meg leginkább a hallottak súlya alatt.

Anna és Lele sikeres ügyvédek voltak, két kicsi gyereket neveltek, aztán hozzájuk költözött Lele édesanyja, megtörtént a baleset, és minden megváltozott. Fájdalmas az esetük, nagyon drukkolok nekik, hogy feldolgozzák a problémáikat, mert rendes emberek, és jó házasság lehetett az övék a balesetig. Párkapcsolati krízisük a kibeszéletlen tragédia hozadéka.

Az őszinte embernek mindig legyen lova, hogy elmenekülhessen, ha igazat mond – tartja a közmondás. Amikor Anna kitör magából, őszinte, de ez az őszintesége előítéletektől terhes.

Szerintem Anna nem előítéletes, hanem csalódott. Nem érti, hogy a férje, hogy tudott egy ekkora titkot tartogatni, azt még megértené, hogy Lele egy fiatal lányba lett szerelmes, de azzal, hogy egy férfibe szeretett bele, nem tud mit kezdeni.

Többszörös lelepleződésük után a szereplők közösen énekelnek el egy a Brecht-songokat idéző Kollár-Klementz László dalt, ami a nézőben erős lúdbőrzést és a levegővétel átmeneti kimaradását okozza, Ön mit érzett, amikor először elhangzott?

Nekem is a Brecht-songok jutottak eszembe, amikor először hallottam a dalt. Nagyon erős szöveg, amit énekelünk, közel áll a szívemhez, imádom.

A dal azt sugallja, hogy a befelé fordulás, a ki nem mondott szavak gátolják az emberek személyes kríziseinek megoldását, utolsó sora egyszerűen összegez: Beszéljünk, légyszi.

A darab egyik üzenete az, hogy a kütyük mértéktelen használata hogyan idegenít el bennünket. Mondom ezt úgy, hogy imádom ezeket a vívmányokat, és tudom, hogy rengeteg pozitívumok van. Magamon is tapasztalom, hogy mindent a telefonomon keresztül intézek. Az internetnek és az okos eszközöknek köszönhetően kinyílt a világ számunkra, sokkal könnyebben informálódunk, ám kommunikációnk nem valódi, csupán a kommunikáció illúziója. Fura paradoxon, miközben folyton kommunikálunk, elmagányosodunk.

A másik fontos kérdés, amire a darab keresi a választ, vajon mennyire legyünk őszinték egymással?

A mi a jobb, a teljes igazság, vagy az elhallgatás nem könnyen megválaszolható kérdés. Nagy morális dilemma. Igyekszem őszintén létezni a világban, de nem mindenkivel és nem minden helyzetben tudok az lenni. Sokan ott akadunk el, hogy magunkhoz sem vagyunk azok.

A Jászai Mari Színház előadása a mámorító díszlet, a remek rendezés és a kiváló színészi játék mellett azért is izgalmas, mert a történet többször irányt vált.

A történet a tetőpontra ér, a lappangó titkok napvilágra kerülése után mindenki ott áll letaglózva, és akkor jön egy csavarás, a már említett dal, ami egészen más hangulatba visz bennünket, és aztán jön még egy csavarás, amit nem mondhatok el, mert spoilerezés lenne. Így tökéletes.

Pavlovics Ágota/Jászai Mari Színház