Bűn, büntetés, bűntudat – Interjú Hegymegi Mátéval

2021 október 17. vasárnap, 6:09

A Narratíva Kollektíva A Negyedik – Dante pokla c. művét október 3-án mutatták be a Jurányi Házban a Budapesti Őszi Fesztivál keretein belül.

A Jurányi Latte interjúja:

Hogyan találkoztál Dante Isteni színjáték c. művével?
Gimnazista koromban, de ha jól emlékszem, akkor a teljes Isteni színjátékot még nem olvastam, csak a Pokol-ig jutottunk. Eredetileg az volt a fejemben, hogy Csehov Sirály c. darabját csinálom a Narratíva Kollektívával, amikor még csak terveztük a Narratíva első évadát 2-3 évvel ezelőtt. Akkor azt egy kamion platóján szerettem volna megvalósítani, amit a csapattal a játszóhelyünknek képzeltünk el, de ennek megvásárlására az erre felhasználható pályázatok, források hiányában nem került sor. Így várat még magára az a projekt. Ezért végül más anyagot kerestünk Garai Judittal. A beszélgetéseink során sokszor felmerült a bűn, büntetés, bűntudat hangsúlyossága a korábbi előadásainkban. Amikor erről beszélgettünk, és arról, hogy látunk-e valódi büntetést a közéletben Magyarországon, vagy a büntetések arányban vannak-e az adott bűnökkel, amik körül vesznek minket. Judittól jött az ötlet, hogy mi lenne, ha az Isteni színjáték-on kezdenénk el gondolkodni. Nagyon hamar kiderült, hogy dolgunk van ezzel az anyaggal. De egy ilyen terjedelmű művet egy az egyben színpadra állítani nem lehet. Az volt a fő kérdés, hogyan lehet sűríteni ezt a hatalmas anyagot. Viszont nem akartuk az eredeti szöveg egy megcsonkított, vagy csak egyes részeit felhasználó adaptációját elkészíteni.

Fotó: Gulyás Dóra

Hogy állt össze a szövegkönyv?
Arra jutottunk, hogy Dante művének gondolatiságát megőrizve, annak egy központi elemét kiemelve kell megírnunk a szövegkönyvünket, hogy a hét fő jellemhiba mentén próbáljuk meg szervezni az egészet. Elkezdtük kiválogatni a Pokol és a Purgatórium színekből azokat a történeteket Nádasdy Ádám fordításából, amiket mi dramatikusnak, hozzánk közelállónak éreztünk. A mű költőiségét, az ötödfeles jambust megtartva egy színházi, saját példányt írtunk Peer Krisztiánnal hárman. Egy fontos változtatást eszközöltünk az eredetihez képest: az áldozatokkal nem igazán foglalkozik Dante a műben, csak a bűnössel és büntetéssel, nekünk viszont hiányzott az áldozatok szempontja, és azon kezdtünk el gondolkodni, hogy lehetne megszólaltatni őket a mi történetünkben. Így lett három sík: az egyik, a gerinc, amit az Utazó és a Kísérő végigjárnak, ahol a dantei, költői szövegekkel elmesélik, de nem látjuk a büntetéseket. Ehhez képest látjuk az áldozatokat a második síkban, ahol az alkotókkal készült riportok alapján született dokumentarista szövegek hangzanak el. A harmadik sík a vetítés, videó, ahol tulajdonképpen az ösztön jelenlétét keressük, a hét jellemhiba mentén vizsgált bűnösség, büntetés kapcsolatában, hogy hol van legtisztábban jelen, így került be az állatvilág. Ez a három sík párhuzamosan fut az előadásban.

A mi munkafolyamatunkat is megszakította a covid, és elcsúszott a próbafolyamat, ezért miközben írtuk a darabot, úgy döntöttünk, hogy elkezdünk online dolgozni, méghozzá úgy, hogy interjúzunk a színészekkel, alkotókkal a hét fő jellemhiba mentén, és azt keressük, hogy áldozatszemszögből kinek van számunkra története, amit szívesen megosztana, és a tematikákhoz kapcsolódhat. Hatalmas mennyiségű anyag gyűlt fel; kiválogattuk, meghúztuk, de semmit nem írtunk át a szövegekben, tehát az előadásban úgy hangoznak el, ahogy az alkotótársak elmesélték. Az elmesélők beleegyezésével kerültek a szövegkönyvbe a történetek, és nem az a színész mondja az adott monológot, akinek a saját története, természetesen minden nevet és helyszínt is megváltoztattunk, védve az érintetteket, áldozatokat. Krisztiánnal hetenként felolvastattuk a színészekkel online a szövegeket, és az ő javaslataikkal élve dolgoztunk tovább az anyagon. Az egész szövegkönyvet kb. egy év alatt írtuk meg. 2021. január-februárjában elkezdtünk próbálni, majd újra leálltunk, és most volt egy főpróbahetünk zártkörű bemutatóval, majd október 3-án nézőknek is megmutathatjuk végre az előadást a Jurányiban.

(…)

Folytatást itt talál.

Kérdezett: Bordás Katinka – Jurányi Latte