Háttérből az előtérbe – Interjú Novák Irén kulturális szakemberrel

2021 december 22. szerda, 4:14

A Művészetek Házát vezette Miskolcon. A Diósgyőri vár, a hatalmas monstrum, ahogy kivirágzott és újból életre kelt, mondhatjuk, hogy az ő keze munkája is. Előadásokkal teli esteket szervezett nem keveset, most pedig ugyancsak a háttérben dolgozik a jövő művészeiért.

Szerző: Martis Freyja, művészeti menedzser

A háttérben dolgozol, ahogy ebben a szakmában szokás: észrevétlenül. Mégis ott vagy egy hangulatban, egy kulturális élményben a személyiségeddel. Kell, hogy néha megmutassuk ezt is egy interjú erejéig, hogy az emberek kicsit ráérezzenek a dolgok mozgatórugóira is. Ezért szeretném, ha az olvasók kicsit megismernének.

Egy ismert amerikai humorista mondta egyszer, hogyha sikeres akarsz lenni, a dolog nagyon egyszerű. Érts ahhoz, amit csinálsz! Szeresd, amit csinálsz! És higgy abban, amit csinálsz! Számomra a sorrend kicsit más volt, ezt be kell vallanom. Pont fordított. Először jött az a furcsa belső nyugtalanság, hogy alakítója legyek a környezetemnek. Hittem benne, hogy értékes dolgokat lehet megvalósítani egy kisebb közösségben is. Majd rájöttem, hogy ezt mennyire szeretem csinálni, és milyen sokat kell még tanulnom. Gesztelyben, a szülőfalumban indult a pályám könyvtárosként és közösségszervezőként. Itt tanultam meg, mit jelent az emberek számára a közösség, és milyen elemi igényünk van arra, hogy egy élményt közösen éljünk át.

Fiatal voltál, nagy célokkal magad előtt?

Úgy valahogy. Az első főnököm volt az, aki igazi székely emberhez hűen, amit a fejébe vett, abból nem engedett. Velem emberére akadt. Együtt hoztunk létre a semmiből egy fiatalokból álló néptáncegyüttest, aminek a létszáma öt év alatt ötven főre nőtt, és velük együtt született egy összetartó helyi közösség is azokból, akik tenni akartak ezeknek a gyerekeknek a sikeréért. Olyanok is támogatták ezt a közösséget, akik sok esetben maguk is támogatásra szorultak volna. Megtapasztaltam milyen összefogni egy közös célért, építgetni és nevelgetni egy csoportot és megízleltem a siker ízét is, hiszen lettek szép viseletek, pörgős szoknyák és kopogós cipők, felejthetetlen bálok és táborok, szép verseny eredmények. A másik ilyen meghatározó személyiség szintén egy településvezető volt. Akkor már megvolt a tudásom és a tapasztalatom, csak az alkalom hiányzott, hogy megmutathassam, mit tudok.

Ekkor kerültél a miskolci Művészetek Háza élére…

Igen. De a „szerelem” még korábban kezdődött. Évekkel azelőtt ott láttam először a Kassai Thália Színház előadásában a Gyertyák csonkig égnek című darabot. Lenyűgözött az épület szépsége, modernitása, vágytam arra, hogy egyszer én is ilyen élmények születésében segédkezhessem. De van az az érzés, hogy minél többet tanulsz, annál inkább érzed, milyen hatalmas tudásra kell még szert tenned. Ezért tanultam, figyeltem, képeztem magam, és már nem is gondoltam erre, amikor 2014-ben megkaptam a lehetőséget. A legjobbat akartam kihozni belőle. Éjszakákon át olvastam más hasonló nagyvárosok és intézmények anyagait és egy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy sikerre viszem ezt az intézményt. Itt is volt egy polgármester, egy vezető, akinek élveztem a határtalan bizalmát, aki lehetőséget adott, hogy bizonyíthassak.  Ez inspirált engem és jöttek is a szép sikerek, telt házas előadások, csillogó szemű látogatók és művészek, fiatal tehetségek, akiknek immár én adhattam támogatást és bizalmat.

Novák Irén

Tovább adni a tudást és a lendületet az újabb tehetségeknek. Ha jól értem, ez történt a te életedben is?

Igen, pontosan. Szerintem mindenki vissza tud emlékezni olyan pillanatokra az életében, amikor eldőlt, milyen irányt vesz a sorsa. Fontos, hogy ilyenkor legyen ott valaki melletted, aki hisz benned és segít, hogy te is higgy saját magadban. Az erődben, a tehetségedben. Kellenek a lehetőségek a fiataloknak, az ösztöndíjak, a képzési programok. De azt gondolom, talán még fontosabb, hogy legyenek mentorok az életükben, akik segítenek elindulni egy úton.

Vidéken ez mennyire lehetséges? Milyen kép él benned a vidéki kulturális életről és a művészvilágról?

A vidéki kulturális intézményekben sokat dolgozunk azért, hogy bekapcsolódjunk az országos és a nemzetközi kulturális vérkeringésbe. Ez egy kétoldalú dolog. Egyrészt, szeretnénk megismertetni az itt élőkkel mi zajlik a kulturális élet különböző területein, másrészt  be kell mutatnunk a helyi kincseinket a nagyvilágban. Inspirálódunk és inspirálunk. Ezt küldetésemnek is tekintem. Amikor a Nemzeti Művelődési Intézet felkért, hogy oktassam a pályájuk elején tartó közművelődési szakembereket, azon gondolkodtam, hogy mit tudok én nekik mondani. Tudok-e én olyat, amit más nem. Ekkor eszembe jutott egyik kolléganőm, aki gyakran mondogatta nekem, hogy gyere már gyakrabban hozzánk és lelkesíts minket, amire én visszakérdeztem, hogy én tudok lelkesíteni? Azt mondta, hogy olyan őszinte érdeklődéssel tudok beszélni egy-egy dologról, ami őket is magával ragadja. Ekkor megértettem, hogy ez lesz az én feladatom az oktatásban, ösztönözni a kollégákat új megoldások keresésére, arra, hogy ne ismerjenek lehetetlent egy jó ügy érdekében.

Te hogy látod a Budapest és vidék közötti különbséget a művészetben, a célok vidéken is elérhetők?

A kultúra és a művészet feladatát egyrészt abban látom, hogy összehozza az embereket. Egy közösség jön létre azáltal, hogy együtt élünk át egy élményt. Másrészt abban látom, hogy segítsen kiszakadni a mindennapjainkból. Erre mindenhol szükség van. Budapesten és Miskolcon egyaránt. Az a feladatunk, hogy a saját környezetünkben is kialakítsunk egy olyan szellemi műhelyt, amely támogatni tudja a fiatalokat. Olyan közeget kell létrehoznunk, amelyben jól érzik magukat. Ebben a tekintetben úgy látom, nagyon sok dolgunk van még. Ezért tartottam fontosnak, immár a Miskolci Kulturális Központ ügyvezetőjeként, hogy fiatal kollégákat hozzak a csapatba. És nem csak megtalálni fontos őket, hanem meg is tartani. Olyan lehetőségeket kell megteremteni számukra, ahol tanulhatnak, inspirálódhatnak és megbecsülik őket. El kell érnünk, hogy lehetőséget lássanak a kulturális életben, mert a tehetséges fiatalok bárhol el tudnak helyezkedni. A város egyik legnagyobb kulturális intézményének vezetőjeként fontosnak tartottam, hogy a jövőt is megalapozzuk. És persze kellettek új kezdeményezések. Ami mindig kockázattal jár, és idővel derül ki, megérte-e.

Beszélgessünk a Diósgyőri várról. Hogy jött az egész, miben dolgoztál, mi volt a feladatod, mit irányítottál és végül hogy lett ennyire szimbolikus szépsége Borsod-Abaúj-Zemplén megyének?

A kultúra szerelmese voltam, egy kulturális intézmény élén. Mire vágyhat még az ember ennél többre? Nem gondoltam, hogy egy ilyen helyi érték, egy ilyen helyi turisztikai látványosság ennyire a szívügyemmé válhat. De megtörtént, és azt gondolom, ez is egy életre szóló elköteleződés lesz. Sokat kellett tanulnom, fejlődnöm, hiszen ez egy egészen új terület volt. De a korábbi tapasztalataim és a megszerzett tudás kiegészítik egymást. Ügyvezetőként a Diósgyőri vár üzemeltetéséért, kulturális és turisztikai szolgáltatáskínálatáért is feleltem, majd később a Lovagi Tornák Teréért is. Ez a város egyik szimbolikus helyszíne. Egy hely, amit az itt élők a szívükbe zártak, az ide érkezők pedig rajongással viszi a hírét. Izgalmas feladat volt megtölteni élettel. A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy oda illő élettel. Ami illeszkedik a vár üzenetéhez, lelkületéhez, és ahhoz, amit az emberek szívesen fogadnak. Ez nagy kihívás egy „klasszikus kulturális intézmény” esetében is. Itt egy történelmi emlékhellyel kellett dolgoznom, amelynek többféle szerepköre van. Egyszerre kell szolgálnia az ismeretterjesztést, a hagyományőrzést és a közművelődést, a helyi közösségeket, és meghatározó szerepe kell, hogy legyen a város kulturális életében. Egyedi utat kellett járnunk, a sablonok és a megszokott formák egy ilyen komplex helyzetben nem működnek. Az nagy öröm, hogy olyan szakemberek mondtak igent erre a feladatra, akikkel elértük, hogy a mai napig példaként emlegetik a Diósgyőri várat szakmai körökben. Ó, de azt hiszem erről napokig tudnék beszélni…

Mivel foglalkozol most? Előadásokkal, oktatsz, pontosan mit?

A Diósgyőri várban egy újabb óriási fejlesztés zajlik, ebben a munkában veszek részt. Ehhez kapcsolódóan szívesen teszek eleget konferencia meghívásoknak, örömmel foglalkozok fiatal szakemberekkel. Nagyon fontosnak tartom mindezt, mert segítenek megújulni, új perspektívából látni a dolgokat.

Az interjú teljes anyaga Martis Freyja és Novák Irén szellemi terméke, felhasználása kizárólag a szerző, mint Martis Freyja megjelölésével lehetséges.