Tompa Gábor: “A színháznak föl kell ráznia minket ebből a globális álomból”

2016 december 14. szerda, 18:34

Az idegen odüsszeiája volt az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál ötödik kiadásának témája. A találkozó kapcsán kérdezte Tompa Gábort, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját az ART7.hu

Az ART7 interjújából:

“(…) Azt érzékelem, hogy a fesztivál keresztmetszetét adja a körülöttünk lévő társadalomnak. Pont olyan, amilyenek mi vagyunk” – mondta Tompa Gábor, fesztiváligazgató, aki szerint a bemutatott előadások mindegyike más-más oldalról teszi föl a kérdést, mit jelent az idegenség. “Persze az elmúlt időszak migrációs történései megkerülhetetlenek. Az idegen utazását, odüsszeiáját mindig valami várakozás előzi meg, hogy visszataláljon önmagához, megtalálja saját útját, amiben mindig benne van a befogadó társadalom várakozása is. A tömeges migrációval szemben viszont elutasítóak vagyunk, amit a félelem szül, hogy az idegenek nem tudnak beilleszkedni egy másfajta kultúrával bíró társadalomba. Nem követik a befogadó közeg hagyományait, szokásait, olykor törvényeit sem. Ez nagyon feszült helyzetet eredményezhet, és persze hangsúlyosan megkérdőjeleződik, és vizsgálat tárgyává válik az identitás kérdése. Mi, kelet-európaiak nem találtuk meg igazán az európai identitásunkat, csak közeledtünk felé, volt egyfajta ideális képünk róla, amit szerettünk volna elérni, s amikor apró lépésekkel közelebb értünk hozzá, úgy tűnik, elveszíthetjük. Végig kell menni ezen az úton, át kell gondolni azokat a kérdéseket, amelyek erre próbálnak választ keresni: ki az én, kik vagyunk egyáltalán, mit jelent valahová tartozni, mi az idegenség és mihez képest az, és még lehetne sorolni”  – fejtette ki Tompa Gábor.

Tompa Gábor / Fotó: Bíró István

A kérdésre, mire van lehetősége a színháznak, arra, hogy kérdéseket tegyen föl, vagy próbáljon alternatívákat is megfogalmazni,  úgy felelt: “Csak arra, hogy kérdéseket tegyen föl, illetve szembesítsen önmagunkkal. Mindig várjuk a csodát, a messiást, aztán ha megjön, megöljük. Minden előadás, ha jól működik, a saját fizikai valóságunkban gyötör meg, vagy próbál felrázni, elmozdítani arról a holtpontról, amiben vagyunk. És ha valamit változtat, akkor elérte a célját, hiszen a színháznak az lenne a lényege, hogy átváltoztat. Mind a színpadon, mind a nézőtéren. Ebben a közös térben kellene valami változásnak létrejönnie. (…) A színháznak az is a feladata, hogy szembesítsen, mert ebből a globális álomból föl kellene ráznia az embereket. Arról a világról beszélek, ahol a digitális média annyira manipulál bennünket, hogy az okostelefonon nézzük meg, milyen idő van, ahelyett hogy kinyitnánk az ablakot”.

Arról, hogy a kisebbségi létből másképp tevődnek-e föl kérdések, úgy vélekedett: “Attól függ, mit nevezünk kisebbségi létnek. Én azt gondolom, hogy mindenki valamilyen módon kisebbségi helyzetben van. Egyénileg, családban, országban. Mindig kisebbségi helyzetből kell föltenni kérdéseket, mert ez azt is jelenti, hogy nem hatalmi helyzetből kérdezel.”

Annak kapcsán, hogy 26 éve vezeti a Kolozsvári Állami Magyar Színházat, úgy nyilatkozott: “Törékeny helyzetben vagyunk, mint mindig, és ennek mindennap tudatában kell lennünk. Nagyon sok minden történt huszonhat év alatt. Teljesen új társulat épült, teljesen új adminisztráció és technika, új repertoár, kiváló rendezők, megjelent a nemzetközi színház Kolozsváron, de előtte – történetében először – bejárta Európát és más kontinenseket is, bekerült az Európai Színházi Unióba. Felépült a stúdiószínházunk, tizenhétszer a legjobb előadás díjára jelöltek bennünket Romániában negyedszázad alatt, jó néhány egyéni elismerést kaptunk. Ugyanakkor volt elég bukásunk is, de azt hiszem, ezek becsületes bukások voltak. Megpróbáltuk és folyamatosan próbáljuk másképpen megszólítani a közönséget, van is eredménye, különösen a fiatalok tódulnak a színházba. Nagynevű külföldi rendezők dolgoznak szívesen a társulattal, többször elmondták, hogy Romániában a legjobb társulat a kolozsvári. Ezeket most úgy sorolom föl, mint tényeket, nem dicsekvésként mondom. Mindez fölhalmozódott, és ez nagyon jó, de törékeny egy színház helyzete. Minden nap új kihívás, új kockázatot kell vállalni, nem szabad leragadni a sikereknél” – összegzett Tompa Gábor.

A teljes interjút itt olvashatja.