Gáspárik Attila: “Az identitás a minőségen keresztül fog megmaradni”

2017 május 11. csütörtök, 9:05

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatóját többek között A Színház kiterjedése című könyvéről kérdezte az Art7 magazin.
Az art7.hu cikkéből:

“27 évvel ezelőtt ment a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház az első nemzetközi fesztiválra, nagyon büszkék voltunk magunkra, még kollektív útlevéllel léptük át a határt, Vásárosnaménynál az igazgató megállította a buszt, engem leszállított, és azt mondta, húzzak hosszú nadrágot, mégiscsak egy nemzetközi fesztiválra megyünk. Végül hosszú nadrágot húztam, mert tényleg egy nemzetközi fesztiválra mentünk, Kisvárdára. Román zászlóval és megható hazafias szavakkal köszöntöttek bennünket, a párttitkár és a tanácselnök. Aztán néhány év szünet, és megjelent az akkori kulturális miniszter, Magyar Bálint, akit tényleg érdekelt, hogy mi van a határon túl. Persze, a szakmának az a kicsi, sértett része, amelyik semmi módon nem tudott az élvonalba kerülni, megszállt minket, hogy majd ők írnak rólunk, rendeznek nekünk… És bezártak bennünket egy ketrecbe – amit, nehogy félreértse bárki, becsülök, tisztelek –: a hagyományőrzés, etnikai identitástudat, megmaradás, ezek nagyon fontos dolgok, de nem az elsődleges céljai a mi munkánknak. Mi színházat csinálunk. A mi felfogásunkban a színház művészet, ami a világ megismerésének egyik formája. Alapvető és természetes, hogy magyar nyelven csináljuk mindezt. Magyar nyelven próbáljuk ki, hogy a kortárs román drámaszerzőnek hogyan szólnak a gondolatai egy másik kultúrába áttéve. Magyarul próbáljuk ki azt, hogy Spiró György szövege, amit megírt Budapesten, hogy működik Székelyudvarhelyen. Sok év bolyongás után kezdtünk rátalálni a saját hangunkra” – mesélte a marosvásárhelyi színház direktora.

Gáspárik Attila

Gáspárik Attila

Gáspárik Attila hangsúlyozta, az identitás a minőségen keresztül fog megmaradni, ami szerinte nemcsak az, hogy magyarul kérek vizet, kenyeret, túrót, hanem magyarul gondolkozik azon, hogy fogy a népesség, vagy milyen a hatalom és az egyén viszonya most, mit gondolunk a féltékenységről, a gyűlöletről, a szerelemről. Ezt minden generációnak meg kell fogalmaznia magának, újra kell tanulnia.

Nemrég választották újra a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának. “Színházigazgató akartam lenni, mert belülről láttam a színházat, és azt gondoltam, hogy esélyem sincs profi színházban dolgozni. Annyi sértettség és keserűség gyűlt fel a kollégákban, hogy élő panaszzsákok között nagyon rosszul éreztem magam a színpadon. Otthagytam. Tanítottam 1990-től 24 évesen. Majd, nyolc évig az Országos Audiovizuális Tanács tagja, alelnöke voltam, majd jött a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Mandátumom alatt sikerült átformálnom az egyetem profilját. A koncepció az volt, hogy generációkat képezzünk, mert a generációk le tudják győzni a rossz struktúrákat, aminek én is a képviselője vagyok. Abban a pillanatban, amikor 12 színész, két rendezővel, három díszlettervezővel és dramaturggal egyszerre elindul, esetleg tud rendszert váltani. Beindítottunk többféle képzést, koreográfiát, táncművészetet, drámaírást, díszlet- és látványtervezést. Egyszer azt mondták, hogy én egy terelőpulinak vagyok a reinkarnációja, mert mindent össze akarok terelni, hogy egy helyen legyen. Nem hagytam teljesen ott az egyetemet, tanítok. A színház pedig alakul. Elhoztunk díjakat a POSZT-ról, hívnak bennünket, nő a nézettségünk, meglátjuk, lassan-lassan elindulunk Európába. A színházat, az egyetemet kaptuk, és jobb állapotban kell továbbadnunk” – fejtette ki Gáspárik Attila.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.