Egyedülálló színészi pályája volt az övé – Könyv született Széles Annáról

2017 május 24. szerda, 12:37

Be sem fejezte a főiskolát, de már akkora sztár volt a hatvanas évekbeli Erdélyben, mint itthon Törőcsik Mari a Körhinta után.

Népszerűségük a legendás Florin Piersickel való házassága után annyira népszerű lett, hogy Ceausescuék határozatot hoztak: az újságok címlapján csak a diktátor házaspár jelenhet meg, más kizárólag csoportképen szerepelhet. Jó ideje budapesti nyugdíjas; a magyar közönség a Szeress most! Bori nénijeként emlékszik rá. A közelmúltban könyv jelent meg az életéről, Széles Anna: Az örök Anikó címmel.

Polgári családból származom, zongorázni tanítottak, de nem szerettem gyakorolni. Nagyon szívesen mentem viszont a nagyváradi gyerekszínházba, ahol már háromévesen felléptem nagymamaként a Piroska és a farkasban. A szüleim valami „komoly” foglalkozást akartak nekem, nem művészeti pályát – szerintük a színésznők csak cigarettáznak, és festik a körmüket. Akkor fogadták el a döntésemet, amikor megígértem nekik, hogy a fenti két dolgot soha nem fogom csinálni. A marosvásárhelyi színiakadémián az első felvételinél azzal tanácsoltak el, hogy nagyon vékony vagyok, meg kell erősödnöm. Elmentem munkásnőnek egy műanyaggyárba, talán azért is, hogy ez kicsit javítson a származásomon. Érdekes, hogy ekkor jelent meg életem első magazincímlapja Tóth Erzsébet élmunkásnő aláírással – tényleg ez a hölgy nyerte el a kitüntetést, de én jobban mutattam a fotón. (Széles Anna a Magyar Nemzetnek)

Medgyessy Éva Széles Anna: Az örök Anikó című könyvének bemutatójára május 25-én, csütörtökön 17 órától kerül sor a kolozsvári színház emeleti előcsarnokában. Széles Annával és Medgyessy Évával Visky András beszélget.

A Polis Kiadó gondozásában megjelent kötet a színésznő pályáját tekinti át, mely egyedülálló az 1960-90-es évek erdélyi, illetve romániai és magyarországi színház- és filmtörténetben.

A legszívszorítóbb élmények viszont a székelyföldi falvakban értek, amikor tájoltunk, vagyis házhoz vittük az előadást. Annyi virágot és szeretetet sehol másutt nem kaptam. Szó szerint virágerdő fogadott, de volt olyan is, hogy az emberek a teljes előadás alatt a kezükben szorongatták a csokrukat, hogy a végén, a tapsnál felhozzák nekem a színpadra. (Széles Anna a Magyar Nemzetnek)

Széles Anna 1965-1989 között volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, Magyarországra költözését követően Budapesten játszott. Már főiskolai évei alatt nemzetközi fesztiválokon díjazott román filmekben szerepelt, majd televíziós személyiség a bukaresti magyar tévében, filmszereplő számos magyarországi produkcióban.

Tudtam, hogy itt semmi sem lesz ugyanaz, de nem zavart. Romániában megkaptam mindent, amire egy színész vágyhat, így hiányérzet nélkül le tudtam zárni életemnek azt a szakaszát. Nem esett rosszul, hogy csend lett körülöttem: előtte egy életre való szeretetcsomagot kaptam. (Széles Anna a Magyar Nemzetnek)

A kötet három egymásra tevődő és egymást kiegészítő réteg összefonódása. Egyrészt a színésznő nyilatkozik életéről, pályafutásáról. Másrészt Medgyessy Éva színháztörténész és író, a művésznő pályafutásának szemtanújaként és szakemberként a társadalmi, politikai, művészeti hátteret megvilágító kommentárokat és szakmai kiegészítéseket fűz a Széles Anna emlékezéséhez. Harmadik rétegeként a filmes és színházi eseményeket, előadásokat dokumentáló újságcikkek, riportok vonatkozó részleteit idézi fel a kötet.

Eleinte én voltam az egyetlen idős szereplő a Szeress most!-ban, a többi mind fiatal képzett vagy amatőr színész volt. Ez teljesen más világ: egyik napról a másikra kell megtanulni a szöveget, forgatás közben is gyakran változik a forgatókönyv, nincs próba, a kollégáknak sokszor nincs színpadi rutinjuk. Örültem, amikor bekerült Bodrogi Gyula partneremnek. A sors iróniája, hogy ez a szerep részben visszahozta a régi, erdélyi népszerűség hangulatát. Bár tizenegy éve vége a sorozatnak, még ma is előfordul, hogy utánam kiáltanak az utcán: hogy van, Bori néni? (Széles Anna a Magyar Nemzetnek)

A könyv méltó kiegészítése a gazdag képanyag, valódi ritkaságoknak számító illusztrációkkal, amelyek a kortársakat és a kor film- és színpadi művészetét egyaránt felidézik.

Forrás: Színház.org, Pepita Magazin, Magyar Nemzet, Játéktér.ro