Vidnyánszky: “Próbálunk teret adni egy másik fajta világnézetnek”

2017 július 28. péntek, 9:10

Ezúttal is ellátogatott a Teátrumi Társaság Tusványosra. A Nemzeti Színház igazgatóját a szekelyhon.ro kérdezte.


A szekelyhon.ro cikkéből:

Vidnyánszky Attila többedmagával kezdeményezte ezelőtt hét évvel, hogy a Teátrumi Társaság jelen legyen a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban. A rendező elmondta, biztatónak látja a helyzetet, mert sikerült abból az egygondolatiságból, az igazodási vágyóból, amely negyven évig jellemezte a magyar színházat, és amely áthatotta a fiatal generációkat és az egész színházat, átalakítani. Abból, hogy mindig meg akartak felelni valakinek, valaminek. Úgy véli, egy sor nagyon fontos dolgot rögzítettek törvénybe, amit az MTT fogalmazott meg, de még rengeteg a feladatuk. A magyar színházi élet megosztottságáról úgy fogalmazott, a más gondolat korábban is jelen volt, csak nem kaphatott teret.

Vidnyánszky Attila (Fotó: Gecse Noémi, szekelyhon.ro)

Vidnyánszky Attila (Fotó: Gecse Noémi, szekelyhon.ro)

“Egy kirekesztő, rendkívül agresszív mód, minden mást kilúgozni vágyó egygondolatiság jellemezte a magyar kulturális életet negyven évig. Romániában ugyanez volt. Négy-öt éve nyitogatunk kapukat, próbálunk nyolc éve már teret adni egy másik fajta világnézetnek, másik fajta színházcsinálási módnak és ez csak harcok árán lehetséges. Nyilván az előző egyeduralkodó gondolat harcol a pozícióért. Mi is harcolunk azért, hogy mi is kapjunk teret és ez még így lesz jó ideig. Az elmúlt évekre visszagondolva mondhatom, hogy kevésbé agresszív ez az egymásnak feszülés. Megpróbáljuk egymást megérteni, megpróbáljuk elhinni azt, hogy mindenkinek van helye a Nap alatt és nem feltétlenül kell folyamatosan a másik elpusztítására törekednünk. Fontosnak tartom, hogy azt a gyönyörűséges struktúrát, amit megőriztek a korábbi színházcsinálók és nekünk is ezzel a törvénymódosítással, amit a Hiller-féle nagyon veszélyes törvény után eszközöltünk és végrehajtottunk, sikerül megőrizni, amely mennyiségileg fantasztikus módon teljesít. Az évi 6,8 millió néző, az hogy ötven kilométerenként van társulattal bíró kőszínház, csodálatos dolgok. Azért nincs még több karakteres, erős színházi egyéniség, mert ez a borzasztó megfelelési, igazodási vágy működteti az alkotókat, nem a saját hitük, a saját lelkükből alkotnak. Ennek a valamelyest való oldódására nagyon sokat tett a Magyar Teátrumi Társaság és jómagam is” – hangsúlyozta Vidnyánszky Attila.

Az igazgató szerint manapság nem nehezebb megszólítani a közönséget, mint korábban. „A magyar ember továbbra is színházba járó ember és fantasztikus kincsünk van. Ez a mi színházi struktúránk, a mi színházi életünk. Irigykedve néznek ránk nyugatról. Ez a vágyálmok netovábbja, hogy itt társulatok vannak, garantált állami támogatás, ingyen iskola. Ezek olyan értékek, amelyeket meg kell becsülni. És bizony jár a magyar ember színházba. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell megküzdenünk minden egyes új generációért, nem kell harcolni és kitalálni technikákat, hogy még inkább odavonzzuk a színházba őket. De én nem féltem a színházat. Ez egy olyan világ, ahol lassan emberek közötti dialógus sem lesz, mert mindent virtuálisan fogunk megvalósítani. Itt van egy olyan hely, ahol embert hallok a színpadról. Beülhetek és emberek ülnek mellettem és közösségi élmény van. Minél elektronikusabb világ lesz körülöttünk, annál inkább kell a színház, ebben biztos vagyok” – fogalmazott a Nemzeti Színház direktora.

A teljes interjú itt olvasható.