“Belülről kell megtalálni, hol az a púp” – Rappert-Vencz Gábor válaszolt

2017 július 30. vasárnap, 17:15

A Harag György Társulat színészét a Játéktér.ro kérdezte.

 

A jatekter.ro cikkéből:

“A színpadon mindig igyekeztem megtalálni az utat, ahol nincs hazugság, ahol nemcsak forma, de tartalom is van. Folyton próbálom magamban megkeresi azt az érzést, gondolatot, ami közös az általam megformált szereplővel. Magamból igyekszem megteremteni egy figurát és nem kívülről felvenni érzéseket, gondolatokat, reakciókat. Ha III. Richárdot játszom és sántítok, púpom van, az valahol megkerülhetetlen dolog, de nekem belülről kell megtalálni, hogy bennem hol az a púp, sérülés vagy döntés, ami odavezet, hogy mától fogva gazember leszek. Egy színésznek magából kell építkeznie, csak így lehet hiteles” – hangsúlyozta Rappert-Vencz Gábor.

Rappert-Vencz Gábor / Klamm háborúja / Fotó: Czinzel László

Rappert-Vencz Gábor / Klamm háborúja / Fotó: Czinzel László

A színész úgy véli, nyilván a főiskola ad néhány módszert, de valójában az ott tanító személyiségek adnak valamit. “Ezt a szakmát, tetszik vagy sem, nem lehet tanulni, hacsak nem nevezzük tanulásnak azt, hogy az ember igyekszik minél nyitottabban reagálni az újabb módszerekre, szemléletekre. Dolgozni lehet és lopni… Nézni, hogy azok a bizonyos régi mesterek – akik sajnos már kezdenek eltűnni –, hogyan is csinálták” – tette hozzá. “Mindegyik szerephez új receptet kell kitalálni. A só és a bors persze kell hozzá, de mindegyikbe új fűszerek is kellenek. A pályámat végigkísérő nagy fájdalmam, kudarcélményem, kihívásom, hogy a középszerűségen túl legyek. Borzasztóan ingerel a saját középszerűségem, és ez hatalmas fájdalmat és belső konfliktust okoz időről-időre bennem. Tudod, amikor rutinból oldasz meg dolgokat, és semmi újat nem tudsz csinálni, hanem a zsebedből előszedsz valamit, ami már egyszer régen is működött, és azzal túléled a jelenetet. Nincs annál fájdalmasabb, mint látni a színészt, hogy rutinból játszik” – mutatott rá a Harag György Társulat tagja.

Rappert-Vencz Gábor azt is elárulta, hogyan készül egy szerepre. “Ez nagyon rendezőfüggő. Van, aki már az olvasópróbán elvárja, hogy domboríts, nekem ez sose ment. Persze próbálod már ott értelmesen olvasni a szöveget, de ha nagy érzéseket akarsz belevinni, rögtön hamisnak hat. Én azokkal szeretek igazán dolgozni, akik hagyják, hogy megszülessen bennem egy pici érzés, gondolat, és onnan már ők is jobban tudnak irányítani. Abszolút rendezőfüggő, hogy hogyan építkezem, hiszen mindenkinek mások az elvárásai. Vannak szerepek, amihez a kulcs könnyebben kireszelhető, mert csak két foga van – de azt a kettőt is pontosan kell megcsinálni, hogy nyissa a zárat –, és vannak, amiknek a nyitásához mágneses kulcs szükséges. Ezt pedig a leggyakrabban a rendező tudja megadni a színésznek. Számomra fontos, hogy már az olvasópróbán lássak egy irányt, hogy hova szeretne eljutni a rendező, mert aszerint tudok építkezni. Többször kerültem már konfliktusba azért, mert a rendező fejében nem volt tiszta a kép, ennél fogva az enyémben sem, így elindultam a magam útján, de nem jött létre az összhang kettőnk között. Párhuzamosan dolgoztunk, ami nem jó, mert ha nincs meg a színész és a rendező közötti találkozási pont, abból születnek a középszerű produkciók. Azzal a hozzáállással, hogy ne gondolkozzak – csak csináljam, amit a rendező mond –, nem tudok mit kezdeni” – fejtette ki a színész.

A teljes interjú itt olvasható.