“Üldöz a mizantróp, de az sem kizárt, hogy én üldözöm őt” – Villáminterjú Bodolay Gézával

2018 május 12. szombat, 9:00

Molière komédiájának Bodolay-féle változatát Mizantróp – Az új embergyűlölő címmel nemrég mutatta be a marosvásárhelyi színház.

Bodolay Géza színházi rendezésein kívül fordít, az előadásainak alapját képező színműveket rendszerint saját szövegváltozatában viszi színre. Így történt Molière komédiájával is, melynek Bodolay-féle változatát Mizantróp – Az új embergyűlölő címmel nemrég mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. A rendező-írót Szabó Réka kérdezte.

Bodolay Géza / Fotó: Bereczky Sándor

Molière művét nem csupán rendezed, hanem te magad fordítottad újra. Miben különbözik a molière-i Az embergyűlölőtől a Bodolay-féle Az új embergyűlölő?

Ez a verzióm első formájában tíz esztendeje készült, akkor meg is jelent a Színház című lapban, akárcsak Oronte dilettáns versikéje. – Eredetileg egy német Mizantróp-darab fordításának indult volna, ám közben az évtizedeink mindent megelőztek, s a helyzet arra az arcátlan bátorságra késztetett, hogy a létező három magyar fordításunk helyett a hirson-i La Bête modorában én is írjak egy rólunk szóló molieriádát. A közönség remélhetőleg ezt a mostani előadást akarja élvezni majd, amely alapvetően különbözik a tíz évvel ezelőttitől is: A „márkik” szerepe átalakult, Oronte, a dalszövegíró így még fontosabbá vált, Éliante, az unokahúg pedig szinte csak villanásképpen jelenik meg. Ugyanakkor, a legfontosabbak továbbra is a játszó színészek. Nem tudok, illetve nem akarok elképzelni semmiféle Mizantrópot, ahol nem ez az alaphelyzet.

Tompa Miklós Társulat: ‘Le Misanthrope – Az új embergyűlölő’ – próba / Fotó: Bereczky Sándor

1983-ban a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán, 2008-ban pedig a Kecskeméti Katona József Színházban rendeztél Mizantrópot. Mi késztet arra, hogy ezt a művet újra és újra színpadra vidd?

A három előadás jószerivel mindenben különbözik egymástól, és ez nem csak a szövegen múlik. Valaha mesterem: Ádám Ottó igen jó érzékkel javasolta a darabot vizsgaelőadásomul – lehet, hogy többet tudott rólam, mint én magamról. Valami riportfélében elmondtam, hogy üldöz a mizantróp, de az sem kizárt, hogy én üldözöm őt – a Hamlet mellett az egyik legfontosabb színpadra írt jellem. Ugyanakkor örülök, hogy Mira János díszlettervező barátommal közösen is színre vihetjük most, bár rengeteg előadásunk volt közös – éppen az új embergyűlölőt most először alakíthattuk közösen.

Tompa Miklós Társulat: ‘Le Misanthrope – Az új embergyűlölő’ – próba / Fotó: Bereczky Sándor

Mennyiben segíti vagy hátráltatja a próbafolyamat alatt a rendező Bodolayt az író-fordító-dramaturg Bodolay?

Nézőpont kérdése, hogy mennyire zavaró az a tény, hogy tudom a darab szövegét. Nem feltétlenül hátrány. Amúgy a dolog természetesen szétválaszthatatlan, és a próbák során legalább olyan színpadközpontúan bántam a szövegemmel, mint akárki máséval, tehát még jóval többet szedtem ki magamtól, mint más színre-írók műveiből szoktam.

Bodolay Géza, Bíró József, Bokor Barna / Tompa Miklós Társulat: ‘Le Misanthrope – Az új embergyűlölő’ – próba / Fotó: Bereczky Sándor

Az általad megalkotott erős színpadi formában a cselekvés helyett maga a szöveg válik akcióvá. Miért választottad ezt a formát?

Éppen annyi „cselekvés” történik, amennyit a történet megkíván. Minden bizonnyal jóval több, mint Molière egykori színpadán, és jóval kevesebb, mint a szimultán bukfencező kortárs-irományokban, vagy a balettben.

Tompa Miklós Társulat: ‘Le Misanthrope – Az új embergyűlölő’ – próba / Fotó: Bereczky Sándor

Az előadás zenei és látványvilágába a 17. század is belopja magát. Mi rejlik ebben a jelképes párbeszédben?

Nem történik több, mint utalás arra a tényre, hogy az egykori barokk mű, lám, ma is minket üt nyakon, pedig vagy 350 esztendővel odébb araszoltunk közben. A szerző régi jelmezében is itt van velünk, függetlenül attól: éppen látjuk-e.

Szerinted mi ezeknek a szereplőknek a sorsa a 21. században?

Természetesen ugyanaz, mint egykor. Csak másképp hívják az udvarokat, a márkikat, a különféle társaságokat, bandákat és klikkeket. Ám Alceste ettől még örök. A mostani előadásunk a kései szerelem és a túlkoros lázadás lehetőségeit keresi az öregen is fiatal Molière nyomán.

Szerző: Szabó Réka