Véget ért az Osonó drámatábora

2018 szeptember 09. vasárnap, 16:55

Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen szervezte meg azt a színházi tábort, amely negyedik állomása volt az egy éve tartó színjátszó csoportok vezetői számára szervezett képzésnek. A Budapestről, Nagykárolyból, Kolozsvárról, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról és Sepsiszentgyörgyről érkezett 17 csoportvezető és pedagógus augusztus 27. és 31. között vett részt a zabolai Csipkésben megrendezett táborban.

Fotó: Osonó Színházműhely

Fotó: Osonó Színházműhely

A Prezsmer Boglárka drámapedagógus, valamint az Osonó két tagja – Fazakas Misi és Mucha Oszkár – által vezetett foglalkozások nagy hangsúly fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre, azzal a céllal, hogy a résztvevők gyarapíthassák eszköztárukat, valamint a gyakorlatokat felhasználják a jövőbeli rendezői munkájukban, tanítási módszerükben, osztályfőnöki vagy csoportvezetői tevékenységükben.

A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés újabb impulzusokat adott a résztvevők számára, az általuk vezetett színjátszó csapatok szakmai tevékenységének átgondolására és hatékonyságára. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok.

Mindezek mellett beszélgetésekre is sor került, így a résztvevők egymástól értesülhettek a saját munkaterületükön felmerülő sajátos nehézségekről és problémákról, ugyanakkor az egyéni módszerek és felelősségek adta megoldási lehetőségekről is. A képzésén túl, a tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely által a pedagógusok feltöltődve kezdhetik el az új tanévet.

Fotó: Osonó Színházműhely

Fotó: Osonó Színházműhely

Az augusztus 27- 31. között zajló drámatábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:

Pászka Gáspár, színházelmélet szakos egyetemista (Kolozsvár): „Harmadik alkalommal veszek részt a táborban, és minden alkalommal új léleképítő feladatokat kapok. Egy olyan személyes atmoszféra tud megteremtődni, amiben bátran meg merem mutatni önmagam, felvállalni mások előtt a gyengeségeimet és hibáimat. Egy nagyon erős támogató és megtartó erő születik meg a résztvevők között, akik mind más és más hátérrel érkeznek ide, de mégis a színház eszközeivel képesek vagyunk egymásra hangolódni. Ilyenkor születnek meg az apró csodák közöttünk és a levegőben, ez pedig minden alkalommal melegséggel áraszt el. Talán, ez vonz vissza minden évben.”

Tóth Éva, óvónő (Sepsiszentgyörgy): „Miért jó a drámatábor egy óvónőnek? Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni… ha játszanál, de nincsenek játszótársak… ha már nincs ötleted, elakadtál… nos AKKOR kell az, hogy megfogjuk egymás kezét, együtt fújjunk szappanbuborékot, együtt rakjuk meg a tüzet játszva-komolyan.”

Pildner József, programszervező – előadó (Sepsiszentgyörgy): „Ez a tábor egy kincses-sziget! Az önmegismerés, a tiszta-szívű őszinteség és a személyiségfejlesztés szigete, mely segít, mely megtanít, hogy a mai hazug, csaló, megtévesztő elvekkel és idézetekkel telítődött világunk ellenére, hogyan legyünk mégis egyre jobbak, egyre teljesebbek és hogyan adjuk át ezt környezetünknek. Napról-napra egyre jobban éreztem magam lelkileg és szellemileg egyaránt. Teljesebbnek, emberibbnek, boldogabbnak. Megtapasztaltam, mire képes a nyitott lélek mágneses mezeje és ereje. Ha az itteni gyakorlatokat otthon a családban és az iskolákban alkalmaznánk napi rendszerességgel, alapjaiból fordítanánk ki és a helyére vissza a mai eltévedt társadalmat!”

Fotó: Osonó Színházműhely

Fotó: Osonó Színházműhely

Derzsi Kata, tanárnő (Székelyudvarhely): „Figyelnek, szeretve figyelnek és figyelnek, mindeközben rávezetnek, hogy miként lehet igazi kapcsolatot teremteni ember és ember közt. A játékok által egyenlőkké csupaszodva gyakoroljuk tisztelni egymást, ami szerintem egy pedagógus legfőbb erénye. Felpakolnak eszközökkel, hogy hazatérve “holmi” képességfejlesztő gyakorlatoknak álcázott módon tovább adhassuk ezt a csodát.”

Faluvégi Chripkó Krisztina, magánénekes (Székelyudvarhely): „Nagyon hálás vagyok, hogy lehetőségem volt részt venni egy ilyen táborban. Egyszerre volt meg benne a komolyság, szervezettség, munka, szív, lélek, ember, csapat és még sorolhatnám. Ebben az őrült világban mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a csodát!”