Venczel Valentin: “A kisebbségi színház ha nem híd, akkor barikád lesz”

2019 június 25. kedd, 8:06

A POSZT szakmai zsűrijében kapott helyett Venczel Valentin. Az Újvidéki Színház igazgatóját a heol.hu kérdezte.


A heol.hu cikkéből:

“Amikor 2013-ban megpályáztam az Újvidéki Színház igazgatói posztját, akkor – köszönhetően magyarországi és szerbiai ‘jóakaróimnak’, akik ideológiai alapon és célzattal ‘megalapozták’ a szülőföldemre való visszatérésemet – ott idegenként fogadtak. Az újvidéki sikereimnek egyik titka az, hogy messziről jöttem és idegenként érkeztem, s jövevényként fogadtak abban a színházban, ahol a karrieremet kezdtem, s amelynek alapító tagja vagyok. Abban a térségben, ahol én megláttam a napvilágot, egyfajta előkelő idegenként kezelnek” – mesélte Venczel Valentin.

Venczel Valentin / Fotó: Ebner Egres Béla, Heves Megyei Hírlap

“Újvidék a szerb kultúrának, a szerb színházkultúrának a központja. Az egész város létrejötte a szerbek, a magyarok, az örmények és a zsidó polgárok összefogásának az eredménye. Több kultúra, több nemzetiség, több hagyomány elegye az egész város, létrejötte óta. A magyar nyelvű színháznak már alapításakor is figyelembe kellett vennie, hogy a nem magyar ajkú nézőkkel milyen viszonyt ápoljon. Ha csak a magyar néző jönne be az előadásainkra, az nem lenne elég. Nagy területet foglaltunk el, Szlovéniától Kazahsztánon át Budapestig. Ezt a teret most meg kell őrizni, védeni. Minimum két kulturális környezetben kell helytállnunk, az egyetemes magyar és a balkáni ‘hadszíntéren’. Kapocs kell legyünk a magyar és a minket körülvevő kulturális környezet között. A kisebbségi színház ugyanis, ha nem híd, akkor barikád lesz” – hangsúlyozta a direktor.

Arra a kérdésre, hogy hol tart ma a magyar színház, Venczel Valentin így válaszolt: “Húsz-huszonöt éve bő két évtizedes lemaradásban volt, mára azonban az egyetemes magyar színház, anyaországon innen és túl az európai színjátszás élvonalában van. A probléma csak az, hogy ezt nem látják a határokon túl. A magyar színház nem akar ugyanis kimozdulni a székhelyéről, pedig teátrumainknak bátran meg kellene mutatkoznunk. A színpadon beszélt nyelvnek a jelentősége csak a magyar színházban ilyen központi. A kortárs világszínpadokon a nyelv csak egy szegmense az előadásnak. Nem több, mint a díszlet, a jelmez, vagy a zene. Mindemellett a kilencvenes évektől hatalmas utat tett meg a színházi szakmánk úgy, hogy nem követte az európai trendeket, de figyelt rájuk. Megőrizte saját értékeit, s ezekkel épített föl világszínvonalú színházat. Ezt azonban láthatóvá kellene tenni világszerte!”

A teljes interjú itt olvasható.