Kalmár Zsuzsa: “Elkezdtem afféle kamionsofőr életet élni”

2019 július 27. szombat, 9:00

Évekig játszott párhuzamosan a Szabadkai Népszínházban és az egri teátrumban. Kalmár Zsuzsát a heol.hu kérdezte.

A heol.hu cikkéből:

“1999-ben diplomáztam, de már előző évben játszhattunk különböző színházakban. Egyszer csak megjelent Beke Sándor, aki hallotta, hogy van itt neki egy Júlia, akire szüksége volna az egri Shakespeare bemutatójához. Megnézett az éppen játszott vizsgaelőadásunkban, s azonnal hívott is Egerbe. Nagyon izgalmas volt, s természetesen igent mondtam” – mesélte Kalmár Zsuzsa.

Kalmár Zsuzsa az idei POSZT-on / Fotó: Ebner Béla, Heves Megyei Hírlap

“Nagyon szerettem Sanyi bácsit. Még ha színházilag nem is értettünk mindenben egyet, ő engem mindig hagyott dolgozni. Azt láttam benne, hogy ha van ötletem, azt mindig hagyja megvalósítani. Ott is ragadtam Egerben. Elkezdtem afféle kamionsofőr életet élni: Szabadka és Eger között ingáztam, ami annak idején jó kis táv volt. Amíg nem volt autóm, nem is tudom, hogy oldottam meg, de valahogy mégis működött. Amikor lett kocsim, akkor azért egyszerűbb lett, de akkor megcsináltam olyanokat, hogy délelőtt próbáltam Egerben, aztán hazajöttem előadást játszani este Szabadkán, másnap hajnalban pedig indultam vissza, a délelőtti próbára. Húzós időszak volt, mindezt huszonhárom-négy évesen” – emlékezett a színésznő.

“Én túl hiú vagyok ahhoz, hogy loholjak mindenféle dolog, munka után. Közel harmincévesen, szinte kimondatlanul dőlt el, hogy nekem a család lesz a legfontosabb. És valahogy úgy is alakult, hogy ez a hosszan és harcosan vonuló szerelem ezzel a Mezei Zoltán nevű, azóta férfivá lett fiúval valami nagyon szoros és mély kötelékké alakult. Sohasem tudtunk elszakadni egymástól. Nagy viharokat éltünk meg, de színész házaspárnál ez illik is” – fogalmazott Kalmár Zsuzsa.

A színésznő elmondta, Magyarországról is nagy az elvándorlás, de ez a Vajdaságban hatványozottan így van. “Rosszul élnek az emberek, szerbesedik minden magyar város, így nagy ütemben fogynak a nézők. A kimutatások szerint Szabadkán és környékén kétezer ember jár színházba, ennyivel gazdálkodhatunk, rájuk számíthatunk” – tette hozzá a Szabadkai Népszínház művésze.

A teljes interjú itt olvasható.