Bocsárdi László: “Az élet végső soron mindig az irracionalitás mentén szerveződik”

2019 augusztus 19. hétfő, 9:04

A Háromgarasos operát rendezte a Szegedi Szabadtéri Játékokon a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával. Bocsárdi Lászlót a Revizor kérdezte.

A Revizor cikkéből:

“Eddig egyetlenegyszer volt alkalmam Brechtet rendezni. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy az a gondolkodásmód és esztétika, amely a brechti színházra jellemző, távol állna tőlem. Ugyancsak körülbelül tizenöt éve annak, hogy találkoztam Michael Thalheimer színházával, amely egyértelműen a brechti megközelítés örökösének tekinthető. Az a fajta elidegenített, feszes, ugyanakkor expresszív játékstílus, amely Thalheimer színházára jellemző, nagy hatást gyakorolt rám, úgy éreztem akkor, hogy ez az az irányvonal az európai színházcsinálásban, amelyet érdemes – természetesen a magam módján és szájíze szerint – követnem nekem is. Ezt az esztétikát közelebbről megismerve rájöttem, hogy Brecht nélkül elképzelhetetlen egy érvényes Shakespeare- vagy Molière-olvasat, ugyanis Brecht tanított meg arra, hogy a színháznak nem kell reprodukálnia a valóságot, sokkal inkább egy dialektikus, polemikus viszonyt kell keresnie azzal. Vagyis a színház költészet, és nem a valóság imitációja. Úgy érzem, csakis innen olvasható a drámairodalom jelentős része, a sztanyiszlavszkiji hagyományon kivirágzott közép-kelet-európai színházi kultúra mégis gyakran megfeledkezik erről” – fejtette ki Bocsárdi László.

A rendező elmondta, az előadásaira nem jellemző a cinizmus, ugyanakkor az ő olvasatában a Háromgarasos operára sokkal találóbb az ironikus jelző, hiszen akkor lenne cinikus a mű, ha a szerző valamiféle végtelenített szkepticizmus, vagy végső lemondás nézőpontjából fogalmazna. “Szerintem ezek közül egyik sem jellemző Brechtre, épp ellenkezőleg: iszonyatosan mély fájdalom, emberszeretet és nagyvonalúság hatja át mind a Háromgarasos operát, mind a többi, általam tanulmányozott művét. Konkrétan ez a mű – a társadalmi összefüggésein túl – elsősorban azért ragadta meg a figyelmem, mert a benne megjelenő témák, az árulás, a barátság, a szülő-gyermek viszony, a szerelem, a bosszú, oly módon artikulálódnak, hogy képesek felkavaró módon hatni rám, zavarba hoznak és arra emlékeztetnek, hogy az élet végső soron mindig az irracionalitás mentén szerveződik. Ezt a fájdalmasan jelen idejű felismerést szeretnénk közvetíteni a nézők felé is” – hangsúlyozta az alkotó.

“A mű eredeti címe, a Dreigroschenoper, magyarul Háromgarasos opera lenne, ám valamilyen okból a fordítók mindannyian a Koldusopera címet választották, ez terjedt el a magyar köztudatban. Az előbbi címet azért is szerettem volna megtartani, mert tartalmaz egy önreflexív, ironikus gesztust is, amely kulcsfontosságú a darab megértése szempontjából, az utóbbi változat teljesen nélkülözi ezt a perspektívát, sőt egy olyan regiszterére utal a műnek, a Gay-féle ősváltozatra, amely ugyan jelen van benne, de mégsem azonos vele. Jogvédelmi és kereskedelmi szempontból viszont meg kellett tartani a populáris változatot is” – mutatott rá Bocsárdi László.

A teljes interjú itt olvasható.