Venczel Valentin: “A Balkánon jobban átlátjuk, mire gondol a másik”

2019 december 08. vasárnap, 9:04

Hallgatója volt az Újvidéki Művészeti Akadémia első magyar nyelvű színész osztályának, alapító társulati tagja az Újvidéki Színháznak, amelynek 2013 óta igazgatója. Venczel Valentint az Origo kérdezte.

Az Origo cikkéből:

1974-ben indult el az oktatás az Újvidéki Művészeti Akadémián, és szintén abban az évben nyitotta meg kapuit az Újvidéki Színház is. “Érdemes megemlíteni, hogy milyen volt az akkori társadalom életérzése: szabadnak éreztük magunkat, és azt láttuk, hogy az országunk dinamikusan fejlődik. Vajdaság és Újvidék már akkor is különösen fejlett, kulturálisan expanzív régió és város volt. Ugyan csak négyen voltunk a magyar nyelvű színész tanszék hallgatói, de komoly inspirációval és tettvággyal láttunk munkához, mert a szakmai célok, amelyeket kitűztek elénk, folyamatosan magas nívójú, előremutató fejlődést követeltek, hiszen a vajdasági színjátszás előmozdítását és színvonalának növelését várták tőlünk. Úgy kellett fölvennünk a versenyt a jugoszláviai, a magyarországi és a nemzetközi szakmával, hogy Újvidéken azelőtt nem volt magyar nyelvű színházi hagyomány, és nem működött hivatásos magyar nyelvű színház” – mesélte Venczel Valentin.

Fotó: Újvidéki Színház

Az Akadémia elvégzése után ígéretesen indult a pályája, főszerepek sorát játszotta az Újvidéki Színházban. Arról, hogy miért választotta mégis a kilencvenes évek elejének Magyarországát, a színész elmondta: “Elsősorban szakmai okok vezettek oda, hogy egy úgynevezett művészcseréből fakadóan előbb rövid ideig Kaposvárra, majd az egri Gárdonyi Géza Színházba kerültem, de ebben a jugoszláv válság kialakulása is szerepet játszott. Nem értettem egyet az Újvidéki Színház akkori vezetése által képviselt szellemi irányvonallal, azóta több nyilatkozatomban is hangot adtam ennek. Ma már be kell látnom, hogy igaztalan bírálatokat fogalmaztam meg, mert Faragó Árpád akkori igazgató a színházat a legnehezebb, háborús években vezette, amikor az eredmény a puszta megmaradás volt és megmentette a színházat a megszűnéstől.”

2013-ban megpályázta és elnyerte az Újvidéki Színház igazgatói posztját. “Az életben időről időre leosztják a lapokat és kiosztják a pozíciókat, a kialakított konstellációban kell dolgozni, és ez hosszabb időre változatlan marad. A nemzedékről nemzedékre megfigyelhető beidegződésből fakadóan mindenki tudja, hogy mi az a határ, amelyet nem léphet át. Amikor jelentkeztem az Újvidéki Színház vezetésére, akkor a nekem kiosztott lehetőségek körét sokak szerint túlléptem. (…) Újvidékre én hazajöttem. Az az érvelési technika és vitakultúra, ami itt zajlik, számomra nem volt idegen és ez sokat segített. (…) Magyarországon a vitakultúra pallérozottabb, viszont sokkal több benne a képmutatás. Egy éles helyzetben értjük, hogy a másik mit mond, de nem tudjuk, hogy pontosan mire gondol, és valójában mi a célja. A Balkánon ez sokkal egyszerűbben működik: a vélemény kinyilvánítása és a célok megmutatása kendőzetlenebb. A diskurzus természetesebb és egyenesebb, ami persze magában hordozza a szélsőségességet és a pallérozatlanságot is, de mindezzel együtt jobban átlátjuk azt, hogy mire gondol a másik” – fejtette ki Venczel Valentin.

A teljes interjú itt olvasható.