Boross Martin az Egyesült Államokban rendez

2017 május 30. kedd, 7:13

A STEREO Akt művészeti vezetője a baltimore-i Single Carrot Theater művészeivel dolgozik.

Létrehozza a Budapest mellett már 3 európai városban Promenád címmel bemutatott előadás amerikai verzióját, amire június 2. és 25. között válthat jegyet a közönség.

Boross Martin, Bartha Márk és Julia Jakubowska

Boross Martin, Bartha Márk és Julia Jakubowska

A nézők egy városi busz fedélzetén ülnek, a fejhallgatókból egy, az adott útvonalra szerkesztett hangmontázs szól. Az ablakon kinézve figyelniük, keresniük kell az utcán zajló jeleneteket. Színészeket követik állomásról állomásra, láthatják, ahogy útjaik minduntalan keresztezik egymást. Picit olyan ez, mintha a nézők egy egész városra kiterjesztett „Truman show-ba” csöppentek volna. Annak ellenére, hogy érzik a különbséget a valóság és a megrendezett jelenetek között, a Promenád mégis a kreativitásukra, játékosságukra épít. Ahogy elsodorja a nézőt a fantáziája, minden pad, macskakő, kandeláber, járókelő, kutya és autó a történet részesévé válik. Ha elszabadul a képzelőerőnk, már nincs határ a valóság és a megrendezett játék között.

Boross Martin és két STEREO Akt-os kollégája, Julia Jakubowska színésznő, valamint Bartha Márk zeneszerző a Single Carrot Theater-rel együttműködésben most Baltimore lakosaiból csinál turistát a saját városukban. A szélsőségesen szegregált, erős társadalmi határvonalakkal barázdált városban, sokaknak fogalma sincs, hogy milyen az élet pár háztömbbel arrébb. Ez az egyik legnagyobb amerikai város, ahol többségben van a fekete lakosság (64%). Nagyon nagy a munkanélküliség, jelentős probléma a drog, a bandaháborúk, a rendőri erőszak, de elsősorban a szegregáció.

Boross Martin így emlékszik a munkakezdésre: „Tavaly októberben tartottunk itt workshopot Julia Jakubowska lengyel színésznővel, aki az eredeti Promenádnak is alkotója volt. Ismerkedtünk a várossal, a helyi problémákkal, és kiválasztottuk a majdani előadás szereplőit. Felvettük a kapcsolatot közösségszervezőkkel, művészekkel, biofarm kertészekkel, önkéntes rendfenntartókkal, étteremtulajdonossal, lelkésszel, történésszel, drogrehabilitációs intézet és civilszervezetek vezetőivel. Jártuk a várost, bekopogtunk házakba, kölcsönkértük a járdákat, lépcsőket, étterem teraszát, templom bejáratát, és szinte kivétel nélkül nagyon jól fogadták a kérésünket. Kb. 30 helyszínünk van szerte a városban a legszegényebb negyedtől a leggazdagabbig.

Több mint 40 emberrel beszélgettünk, interjúztunk. Az interjúkat a Genevieve de Mahy a Single Carrot művészeti vezetője, a projekt dramaturgja készítette. Ezek egy része bekerül a végleges kb. 100 perces hanganyagba. A helyi lakosok személyes történetei, titkai, élményei sorvezetőkén szolgálnak, segítenek kiigazodni, hogy pl. hol járunk. Ez triviálisan hangzik, de a példa kedvéért: gyakran hallani helyiektől azt a véleményt, hogy ez vagy ez a negyed nagyon „veszélyes, koszos, oda be nem tennék a lábukat”, közben minden nap keresztülsétálnak rajta és nem is tudják, hogy ez az a környék, amivel szemben sarkos sztereotípiákkal élnek.

Ezért tartottuk fontosnak, hogy kihangosíthassunk érdekes történeteket, hangot adjunk olyan civileknek, akik újat mondhatnak akár a saját szomszédaiknak is. Emellett van egy kreált dramaturgiai ív, a kb. 100 perces út során archetipikus és Baltimore-specifikus fekete, fehér és ázsiai karakterek kálváriáját nézzük: prédikátor, utcai árus, kórházi rezidens, elit diák, postás, pincérnő, házmester, bankár és a többiek.”

Már csak néhány nap van hátra a bemutatóig

„Jelenleg az egyik legnagyobb kihívás, hogy az eddig jegyet váltó nézők a helyi színház számára is újszerű módon, nem a szokásos (fehér) felsőközéposztály, hanem változatos, több társadalmi osztályt felölelő közönség. Tehát még nagyobb rajtunk a felelősség, hogy valóban demokratikus, mindenki számára releváns élményt nyújtsunk amellett, hogy szórakoztató, és provokatív előadást hozzunk létre, ami nem „pc”, de nem is káros, elkerüli a helyi kliséket, de ismerős, mindenki a magáénak érzi. Olyan anyagot próbálunk tető alá hozni, ami megteremti a párbeszéd lehetőségét. Valamit, ami közösségi érzést nyújt, ami a valóságot mutatja meg ferdítés nélkül, de így is büszkék lehetnek rá a helyiek, mert látják benne és magukban a reményt és a potenciált.”

Martin amerikai élményeiről, a próbafolyamat tapasztalatairól a STEREO Akt Facebook-oldalán találhatnak részleteket.