“A téthelyzet érdekel a színházcsinálásban” – Interjú Vidovszky Györggyel

2019 május 24. péntek, 6:00

A Kolibri Színház főrendezőjét kérdeztük.

Május elején az a megtiszteltetés érte, hogy az egyik kurátora/válogatója lehetett az Augenblick Mal! német gyermek- és ifjúsági színházi fesztiválnak Berlinben. Ennek kapcsán faggattuk Vidovszky György rendezőt, aki az ASSITEJ Magyar Központ vezetőségi tagjaként vett részt a fesztiválon Novák János elnökkel együtt.

A külföldi előadások kiválasztására felkért háromtagú nemzetközi kuratórium tagjaként milyen feladataid adódtak?

Az idei fesztiválon Kelet felé fordulva címmel külön program-sorozatot szenteltek a kelet-európai gyerek- és ifjúsági színház bemutatására. Ennek a kialakításában kérték a kurátorok segítségét. Először is javaslatot kellett tennünk olyan általunk jónak tartott kelet-európai gyerek vagy ifjúsági színházi előadásokra, amelyekről azt gondoltuk, hogy megállnák a helyüket egy nemzetközi fesztiválon. Majd a biennále művészeti vezetőivel közösen, az ő szempontjaikat is figyelembe véve dőlt el, hogy végül mely produkciót hívják meg Oroszországból, Lengyelországból és Magyarországról. Magán a fesztiválon is sok programon kellett aktívan részt vennünk, ezek közül talán az a prezentáció volt legfontosabb, ahol mindenki a saját országában folyó munkát, színházi struktúrát, a támogatási rendszert mutathatta be. Természetesen társadalmi kérdések is jócskán szóba kerültek.

Olga Zaets (kurátor – Oroszország), Dr. Gerd Taube (az Augenblick Mal! Fesztivál művészeti vezetője), Vidovszky György, Iwona Nowacka (kurátor – Lengyelország) / Fotó: Renata Chuerie ©

Idén egy magyar előadás is szerepelt a fesztiválon, a KÁVA és a HOPPArt Peer Gynt-je. Hogy látod, miért különleges ez a koprodukció és miért volt ott a helye Berlinben?

Egyrészt azt gondolom, hogy kitűnő előadás, másrészt abban bíztam, hogy Polgár Csaba letisztult rendezése közel áll majd a német nézők ízléséhez. Ezenkívül a KÁVA és a produkció különlegessége abban rejlik, hogy a nézőt résztvevővé emeli, vagyis valós interakciót kínál fel. Ez persze okozott némi nehézséget a fesztiválon, ugyanis jóval többen akarták megnézni, mint amennyien normál esetben résztvevő-nézői lehetnek a produkciónak. Végül sikerült megoldást találni, és kisebb tolmács-csapat segítségével ment le az előadás. Nagy öröm volt látni, hogy legyőzve a nyelvi akadályokat, a német gyerekek együtt improvizáltak a magyar színészekkel az előadás egy pontján.

Milyen élmény volt számodra az idei Augenblick Mal? Mivel gazdagszik az ember nézőként és rendezőként egy ilyen fesztiválon?

Sok éve visszajáró látogatója vagyok a fesztiválnak az ASSITEJ Magyar Központ jóvoltából. Miközben sok a strukturális hasonlóság, a német színház, és ezen belül a gyermek- és ifjúsági színház esztétikai és tartalmi értelemben is eléggé eltér a magyartól. Egyrészt sokkal merészebb formai megoldásokban gondolkodnak, másrészt a társadalmi felelősségvállalás terén is példamutatóak. Ezt persze most a legjobbak alapján mondom. Felfrissít alkotóként és zavarba hoz nézőként. Másfajta rálátásra ösztönöz.

Fotó: Renata Chueire ©

Számos gyerek- és ifjúsági színházi fesztiválra és szakmai találkozóra eljutsz az ASSITEJ Magyar Központ vezetőségi tagjaként. Milyen projektek kapcsán járod mostanában a világot és milyen tanulságokkal járnak számodra ezek az utak? Mit lehet ellesni, tanulni más országok alkotóitól?

Elsősorban a Kolibri Színháznak és Novák Jánosnak köszönhetően utazunk sűrűn. A Kolibri kétszer egymás után, összesen nyolc éven keresztül vett részt egy-egy nemzetközi ifjúsági színházi projektben (Platform 11+; Platform Shift+), emiatt számos országban fordultunk meg, tartottunk bemutatókat, turnéztunk, koprodukciókat hoztunk létre. Másrészt szeretnénk megerősíteni pozíciónkat az ASSITEJ nemzetközi vérkeringésében is, ugyanis nagyon ritkán láthatóak nagy nemzetközi fesztiválon magyar előadások. De ehhez be kell kerülni a legbelső körökbe, hogy egyáltalán számításba vegyék azt a hihetetlenül értékes munkát, ami itthon zajlik ebben a műfajban. A berlini kurátori felkérés ennek a törekvésnek volt az egyik állomása.

„Én még anno a drámatagozaton sem úgy tanítottam, hogy majd egyszer esetleg színházrendező szeretnék lenni. Amikor drámatanárként létrehoztunk előadásokat és ezek eljutottak fesztiválokra, akkor először Nánay István félrehívott szigorú tekintettel és azt mondta, ideje lenne komolyan venni magát, nehogy abbahagyja a rendezést!” – mondtad egy korábbi interjúban. Hogy látod, mi az oka annak, hogy annyira magával ragadott az ifjúsági színház, hogy ma már nem is kérdés, rendezel-e vagy sem? Tehát miért tudnak újra és újra inspirálni olyan történetek, amelyekkel elsősorban a fiatalokat tudod megszólítani?

A téthelyzet érdekelt a tanításban is, és a színházcsinálásban is ez foglalkoztat a legjobban. Komoly felelősség ugyanis egy fiatal fejlődésében részt venni. Tanárként persze erre több lehetősége van az embernek, de én abban hiszek, hogy egy színházi élmény is lehet alapvetően meghatározó. Én ezzel az igénnyel és talán naiv vággyal fogok hozzá minden munkámhoz.

Fotoimpressionen des Festivals Augenblick mal! 2019

„A korosztályi kihívások az elmúlt néhány évtizedben gyökeresen megváltoztak, egészen más filozófiai és élettapasztalati réteget is érintenek. Ha az ember sok időt tölt tinédzserek között, hallgatja, figyeli őket, beszélget velük, akkor egy csomó minden kiderül, hogy mi jár a fejükben” – hívtad fel a figyelmet nemrég.

Csak úgy várhatom el, hogy nyitottak legyenek a fiatalok a munkánk iránt, ha én is nyitott és kíváncsi vagyok rájuk, ha megpróbálom megérteni, mi lehet fontos téma számukra, és nem csak a saját mániáimat ismételgetem. Vagyis szerintem elengedhetetlen, hogy lépést tartson az ember a célközönség gondolkodásának, ízlésének változásával, miközben arra kell törekedni, hogy folyamatosan sikerüljön őket formailag és tartalmilag is meglepni.

Számos színházban számítanak a munkádra. Mi vár rád a következő évadban?

A következő évadban a Kolibriben John Boyne híres regényéből, A csíkos pizsamás fiúból tervezünk előadást, amit ma nagyon aktuálisnak gondolok. A Pesti Magyar Színházban egy új Pinokkió-változatot viszünk színre, amiben a címszereplő egy robot-gyerek lesz. Megpróbáljuk lefejteni a didaktikusságot erről a történetről, és kicsit közelebb hozni a világát a mai nézőhöz. Tatabányán felnőtteknek szóló előadást rendezek majd, az Ádám almái című híres film alapján, és közben írom a doktorimat Dublinban, ami majd egy készülő gyerek-előadáshoz kapcsolódik, de az még messze van.

A fesztivál linkje: https://augenblickmal.de/en