Javier Bardem: “Muszáj lelassítani a globális felmelegedést”

2019 október 29. kedd, 15:12

Javier Bardem a Zürichi Filmfesztiválon mutatta be a Sanctuary című dokumentumfilmet, melyben ő és a bátyja elmennek a Greenpeace segítségével az Antarktiszra, hogy megmutassák az embereknek, mennyire pusztulnak az óceánok. Bardem, aki immár maga is aktivista, Zürichben válaszolt a Népszava kérdéseire.

A teljes interjú ITT olvasható.

“Ötvenéves családapaként aggodalommal tölt el, hogy miközben én gyerek voltam Madridban, konkrétan emlékszem arra, hogy még voltak évszakok: a tél után a tavasz következett, mielőtt beköszöntött volna a nyár, majd az ősz – és így tovább. Most mi van? Vagy baromi hideg, vagy döglesztő hőség. Ha már egy színész is észreveszi, hogy „klímaváláság” van és ezt ennek ellenére bizonygatni kell, akkor ott nagy a baj. Aztán a Greenpeace elvitt az Antarktiszira, ahol tudósok mutatták meg, hogy mekkora a baj és nem divatból hisztiznek a környezetvédők. Olyan hajósokkal találkoztam, akik harminc éve róják a tengereket és a könnyeikkel küszködve állítják, hogy a pusztulás visszafordíthatatlan, hiszek nekik, mert tudom milyen, amikor eljátsszuk a sírást. Ezek komoly, valós aggodalmak voltak. Kérdés: mit tudok én segíteni? Mozisztár vagyok, így felajánlottam, hogy használjuk az arcomat” – fejtette ki az interjúban a színész, akinek csaknem négymillió aláírást sikerült összegyűjteni.

Arról szólva, hogy optimistábban látja-e a helyzetet, kifejtette: “Az egy év alatt, amíg a filmet forgattuk, nagyon sok tudás ragadt rám. Még a tudósok is döbbenten állnak a tény előtt, mennyire felgyorsult a bolygónk átalakulásának folyamata. Ismeri a mondást: a pesszimista ember annyiban különbözik az optimistától, hogy az információk birtokában van. Nem vagyok tudós, de azt be kell látni, hogy az emberiség nincs olyan állapotban, hogy felfogja, a Föld pusztulásra van ítélve. Az agyunk nem képes arra a nyugati társadalmakban, hogy a saját halálunkat feldolgozzuk. Arra meg pláne nem, hogy a globális pusztulást befogadja. A kihívás, hogy beszédet generáljunk az emberek között, akik nem, nem akarnak, hanem nem tudnak kommunikálni. Ez pedig az igazi kihívás. Valahogy muszáj lelassítani a globális felmelegedést. Én személy szerint megrettentem attól, mennyire törékeny a Föld egyensúlya. Az nem normális, ha elmész az Atlantiszra és egy pólóban tudsz szaladgálni. Még nyáron sem” – nyilatkozta Javier Bardem.

Azt is elárulta, szerinte mit kell tennünk: “A hiba, amit egyes civil szervezetek is elkövetnek, hogy a fogyasztót teszik felelőssé minden problémáért. Ne vegyünk műanyag palackos vizet? Jó, de akkor hol vannak az üveges kiszerelések? Persze, sok barom van, aki ész nélkül szemetel, de a legtöbben azért igyekszünk tenni valamit, például a szelektív szemétgyűjtéssel. De mondjuk ki: nem rajtunk múlik a szebb jövő. Szabályozásra, törvényhozásra van szükség és sok százmillió dollárra, melyet a fogyasztóközpontúság csökkentésére szánunk. A Greenpeace egyre több embert győz meg arról, hogy tudassa a döntéshozókkal: amit eddig csináltatok, rossz. Nem tudjuk mi a megoldás, de ha kell akkor állítsuk feje tetejére a világot” – szögezte le a színész.

“Ezzel a népszerűsítéssel, az én célom az, mint a Greenpeace-é: 2030-ra az óceánok 30 százaléka legyen tájvédelmi terület, ahol sem halászat, sem szemétledobás nem lehetséges. Ha ez nem jön össze, harminc év múlva több műanyag lesz a vizeinkben, mint hal” – hívta fel a figyelmet Javier Bardem, aki azt is hozzátette: “olyan szenvedélyes vagyok a gyermekeim jövőjével kapcsolatosan, hogy arra szavaim sincsenek”.

A teljes interjú ITT olvasható.