Láng Annamária: “A Burgtheater mindenképpen nagy falat”

2019 november 20. szerda, 7:22

Láng Annamária a Proton oszlopos tagja, számos külföldi produkció résztvevője, a 2019/20-as évadban a bécsi Burgtheaterbe szerződött, ahol nemrégiben volt bemutatója.

Láng Annamária társulati fotója a Burgtheaterben

A teljes interjú ITT OLVASHATÓ.

A kérdésre, hogyan lett színművész, elmesélte: “Az én történetem egészen szokatlan, ugyanis nem végeztem felsőfokú színművészeti iskolát. A saját utamat jártam, amelyben a legmeghatározóbb Schilling Árpáddal és a Krétakörrel való találkozás volt. A külföldi létformába is ezáltal kóstolhattam bele: jártunk fesztiválokra, volt, hogy hosszabb időt töltöttünk kint, és ebben az időszakban kezdődött az is, hogy külföldi kollégákkal, rendezőkkel dolgoztunk együtt. Ezek nekem mindig fontosak voltak. Nem volt bennem félelem, sem idegenkedés ezektől a helyzetektől, sőt kimondottan inspiráltak. Egyrészt nagyon szívesen foglalkozom más nyelvekkel, más hangzásokkal, másrészt mindig is izgalmasnak éreztem, hogy egy alapvető eszköz, vagyis az anyanyelvem ki van véve a kezemből, és ezért más módokon kell megküzdeni a megértésért és az önkifejezésért.”

Arról, hogy meghatározó mesterei – Schilling, Mundruczó Kornél és a finn rendező, Kristian Smeds – mit adtak számára, kifejtette: “Mindhárman azt a számomra meghatározó elvet képviselték, hogy az színész nem csak szerepet épít, hanem történetet mesél, előadást hoz létre. Félve használom a „mesélés” szót, mert nem a történetmesélésre utalok ezzel, hanem valamiféle állásfoglalásra, amit néha egy történeten keresztül mesélünk el – de nem mindig. Nekem ez volt a legfontosabb, amihez az is hozzátartozik, hogy az embernek állandóan tudatában kell lenni, hogy hol és kiknek játssza az előadást, és milyen esztétika mentén. Az tehát, hogy egészben és nem szerepekben kell gondolkozni, számomra alapvető volt, és azóta is próbálok ennek megfelelően részt venni az alkotási folyamatokban.”

Úgy vélekedett: “Szerintem az a legfontosabb, hogy minden intézménytől függetlenül valójában egy életen át tart a tanulási folyamat. A kérdés, hogy az ember kikaparja-e magának a gesztenyét, megtalálja-e, hogy kitől tud tanulni, vagy észreveszi-e egyáltalán, hogy épp olyan helyzetben van, amelyből tanulni tud. A legutóbbi munkámban, a Burgtheaterben például együtt dolgoztam egy londoni akadémián tanító koreográfussal, Jüri Naellel, és az a néhány hét, amit vele töltöttem, jelentős a pályám folytatására nézve is. Mindenütt találok valakit, többeket, akiktől tanulok, akár nálam jóval fiatalabbakat, vagy más pályán mozgókat is.”

A külföldön való munkák kapcsán arról is beszélt, máig azt érzi, hogy a kelet-európaiságnak van ereje, hogy a nyugati nézők számára még most is ő a kelet-európai színésznő: “Mi másképp is játszunk, mint ők. Számomra az a természetes, hogy a színpadon személyesen fogalmazunk, és ahogy a német mondja, emocionálisan játszunk.”

A Burgtheater-ről szólva elárulta: “A Burg mindenképpen nagy falat, a szerződésem három évre szól. Ez is azon patinás helyek közé tartozik, ahol óriási a nézői és a szakmai elvárás. Viszont örömteli, hogy itt olyan munkakörülményt biztosítanak, amilyennel még nem találkoztam. Olyan próbateremben dolgozunk, olyan eszközökkel, biztos háttérrel, ami egyedülálló. Ehhez párosulnak azok az elvárások, amelyeknek cserébe meg kell felelni. Itt a maga területén mindenkinek a maximumot kell nyújtani, nincs kifogás. Egy kollégám azt mondta, hogy a helyi színészek a fél karjukat odaadnák egy burgtheateres szerződésért. Illetve van egy olyan mondás is, hogy egy színész életében két nagy kérdés van: szerződjön-e a Burgtheaterbe; és hogy szerződjön-e el onnan valaha. Burgtheater-színésznek lenni rangot jelent, megelőlegezett bizalmat a közönség részéről, amit meg kell szolgálni.”

Októberben volt a Burgban A Mester és Margarita bemutatója Ene-Liis Semper és Tiit Ojasoo rendezésében, amelyben a női címszerepet játszotta. Erről szólva úgy fogalmazott: “Nincs közös múltunk, korábbi közös munkánk, ami azt is jelenti, hogy a nulláról kell felépítenünk a csapatot. Aztán mégiscsak megcsináltunk tizenegyen egy előadást (ebből csupán ketten voltak korábban is Burg-tagok), amit mostantól együtt játszunk”. A következő Heiner Müllernek a Hamletgépe lesz Oliver Frljić horvát rendezővel, aki erősen politikai színezetű színházat csinál. Provokatív előadásokat hoz létre, színházi botrányhősnek számít. Még nem ismerjük egymást, meglátjuk, mi sül ki ebből.”

A teljes interjú ITT OLVASHATÓ.