Egy elválaszthatatlan alkotópáros – Cuhorka Emese és Fülöp László a Táncéletben

2016 november 29. kedd, 11:04

A hazai kortárs tánc legújabb generációjának két meghatározó tagja Cuhorka Emese és Fülöp László, akik Timothy and the Things néven alapítottak formációt. Anyádék rajtam keresnek című előadásukat pedig az Aerowaves beválogatta az év legjobb táncelőadásai közé. A főiskola kezdete óta elválaszthatatlan alkotópárossal a kettősüket mozgató érzésekről, a passzolgatásról beszélgettünk, arról, milyen a mozgáson keresztül közelíteni valakihez, hogyan lehet bátorítani Dvořákot, és mit keres egyikük egy business schoolban.

timothy

Az alkotókat a TÁNCÉLET kérdezte – Részlet az interjúból:

Emeséről tudom, hogy gyerekkorában gyakran improvizált, táncolt szabadon a lakásban, mindenféle képzelt táncokat. Timothy, Fülöp László alteregója mennyiben mutat rokon vonásokat ezzel a kislánnyal?
Cuhorka Emese: Timothy szerintem egy teljesen felnőtt jelenség.
Fülöp László: Az ötlet vagy a gondolat tényleg hasonló mögötte, de úgy gondolok rá, hogy ő sokkal bátrabb, mint én, ami azzal is együtt jár, hogy sokkal kevésbé vesz figyelembe másokat.
C. E.: Eredetileg az Anyádék rajtam keresnek című előadásban szerettük volna őt főszereplővé tenni, sokáig úgy volt, hogy ő maga adja a címet is, de végül más funkciót töltött be. Végül az a karakter lett az, aki nem jelenik meg a színpadon, és ezt kompenzálva történik ott valami.
F. L.: Ő inkább egy jelenség, egy kritikus külső szemes állapot, rátekintés, ami végül kinőtte magát egyfajta branddé.

Sokszor elhangzik a generációtokkal kapcsolatban, hogy ti már egy sokkal demokratikusabb, nem hierarchikus rendszerben dolgoztok. Ez rátok is igaz?
C. E.: Mindig van hierarchia, hiszen valakinek meg kell hoznia egy döntést. Tartson az egy pillanatig, három percig vagy egy éjszakán keresztül. Valaki mindig egy picit dominánsabb, valamihez ragaszkodik, és az abban való hitével elnyeri a tiszteletet és az azzal járó pozíciót, hogy ő dönthessen.
F. L.: Ebből nyilván rengetegszer van konfliktus, de lehet, hogy pont azért, mert van egy nagyon szoros és régre nyúló személyes viszonyunk Emesével, könnyebben megbocsátjuk egymás eluralkodásait. Még ha iszonyatosan nagy viták és sértődések is keletkeznek, utána szóba tudunk állni egymással, és újrakezdeni.
C. E.: Az Anyádék rajtam keresnek esetében Fülöp írta a pályázatot, ő hívott be a próbaterembe. Teremtett egy fészket a közös alkotásra, ez egyértelműen az ő kezdeményezése volt. Aztán szinte semmit nem is beszéltünk meg előre, teret adott annak, hogy én teljesen odaállhassak a libikóka másik végére, és elkezdődött egy passzolgatás ötletekben, gondolatokban, világokban.
F. L.: Aztán az történt, hogy miközben ment ez a passzolgatás, született egy közös nevező, világ, ami mindkettőnknek tetszett.

Fülöp László és Cuhorka Emese duettje a MU Színházban ezen a héten vasárnap!

Mióta dolgoztok együtt, mi az oka annak, hogy ennyire jól működik ez a kapcsolat?
F. L.: Körülbelül tíz éve, amióta elkezdtük a Budapest Kortárstánc Főiskolát. Azóta egymásba vagyunk bújva, már az iskolaidők alatt is.
C. E.: Amikor Fülöp előtt vagy vele mozgok, azt érzem, hogy teljes bizalma van felém. Olyan, mintha nagyon szeretne. Ettől én teljesen felszabadulok. Van egy bizalom és szeretet, ami, tudom, hogy elég egyszerűen hangzik, de nagyon ritka, és egyáltalán nem általános ebben a világban. Igaz, ehhez az is hozzátartozik – és valószínűleg ez az ellentmondás is működteti a kapcsolatot –, hogy amikor először találkoztunk, nem voltam neki szimpatikus.
F. L.: Még az intenzív felvételi előkészítő során találkoztunk. Teljesen mást gondoltam róla. Tanítóképzőt végzett, magas, szőke lány, azt hittem, hogy beképzelt és sokkal hűvösebb. De akkor még nem nagyon beszélgettem vele. Távolságot tartottam tőle, amit nem lehetett megtartani onnantól kezdve, hogy egy osztályba kezdtünk járni, és elkezdődött valami kommunikáció. De szerintem nem csak ő volt antipatikus nekem, hanem én is neki. Nagyon furcsa lehettem, akkoriban feketére volt festve az emosan megtépett hajam, piercing volt a szemöldökömben, nagyon mű lehettem.

Az interjú folytatását itt olvashatják.