“A balett egy véget nem érő küzdelem” – Felméry Lili az Opera Caféban

2017 február 10. péntek, 9:20

Négy éves korában kezdett balettozni, 18 évesen már főszerepet táncolt az Operaház színpadán, ma már ő is vizsgáztatja a jövő kis balett-tehetségeit.


“Anyukám négyéves koromban beíratott jazzbalettra, mert úgy látta, megfelelőek az adottságaim. A tánc rögtön szerelem volt, tehát tulajdonképpen anyukámnak köszönhetem, hogy ezt választotta, hogy gyerekként hasznosan töltsem az időmet. Első mesternőm, Bélavári Anna azt tanácsolta, érdemes lenne komolyan elgondolkodnom a pályán” – mesélte egy interjúban pályája kezdetéről a táncművész.

“Nem éreztem ilyet, nagyon sokáig kételkedtem magamban. Miután bekerültem az iskolába, persze élveztem a mindennapokat és igyekeztem jól teljesíteni. Annyiban nagy szerencsém volt, hogy a versenyek révén sokat és sokfelé járhattam külföldön, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Az adottságok természetesen nagyon fontosak, de ez csak egy alap, amelyre tudatosan és folyamatosan építkezni kell. A sors adománya, hogy még végzős koromban eltáncolhattam Júliát. Ez volt a küszöb, amin átlépve bekerülhettem az Operaházba” – árulta el a Magyar Narancsnak.

Felméry Lili

“Az ember első éves kora óta rivalizál. Harcol másokkal, de elsősorban önmagával, ez egy véget nem érő küzdelem. Ez a „háború” azonban nem öncélú. Azért folyik, hogy mi táncosok minden nap egy kicsit többek legyünk. Többet és jobban forogjunk, magasabbra ugorjunk. Vagyis többek legyünk önmagunknál. Ehhez „nehéz-fegyverek” és hit szükségeltetik. Aki nem szereti ezt a világot, az nem fogja kibírni. Akiben nincs meg az odaadás, az alázat, a megszállottság, az elbukik, nem bírja lelkileg” – fogalmazott a Player.hu-nak Felméry Lili, aki a Marie Claire-nek arról is beszélt az ő munkája nem csak az Operában zajlik, a balett termen kívül is az aktuális darab körül forognak a gondolatai. “Én például bárhol táncra tudok perdülni. Még az utcán is” – nyilatkozta a táncosnő, akit most az Opera Café is bemutatott.