“A két oldalról érkező figyelem az összekötő híd” – Villáminterjú Hód Adriennel

2017 február 17. péntek, 10:02

A Hodworks alapítója újabb bemutatóval készül. Szólók című előadásában Marcio Canabarro, Cuhorka Emese és Molnár Csaba állnak színpadra, a jól összeszokott csapat azonban ismét tartogat meglepetéseket. A darabot február 17-én és 18-án is megtekinthetik az érdeklődők a MU Színházban.

Hodworks: Szólók (fotó: Rátz Dániel)

Hodworks: Szólók (fotó: Rátz Dániel)

Röviden az előadásról:

Adott időben egy előadó, egy akcióban, egyfókuszú figyelemben. Az előadók is kapcsolódnak a közönséget alkotó emberek csoportjához és a közönségnek, akárcsak az előadónak, felelőssége van a színházi élményben. Mindez több lehetőséget kínál arra, hogy előadó és néző viszonyba kerüljön egymással. Éppúgy, mintha időt szánunk arra, hogy megismerjünk valakit, akkor megnő a kötődés lehetősége. A nézőktől érkező reakciók színezik a jelenidejű színpadi cselekvést, ami behoz egy változó, ismeretlen tényezőt.

Az idő közrejátszik abban, hogy nem csak megfigyelők vagyunk, hanem az általunk elmondható történetek díszletét is mi alkotjuk. Egy találkozás belső történései és dinamikája elkezdenek a jelentés tartományában működni, mit jelenthet számunkra és mivé válhatunk a találkozás által.

Hodworks: Szólók (fotó: Rátz Dániel)

Hodworks: Szólók (fotó: Rátz Dániel)

Villáminterjú Hód Adriennel:

– Milyen belső folyamat juttatott el odáig, hogy a nézők és alkotók közötti viszony témáját vizsgálva alkotsz színpadi produkciót?

A Pirkad című előadásnál merült fel legutóbb, hogy megszüntessük a hagyományos, egymással szembe helyezkedő “épült” színpad és nézőtér viszonyt. Ott a cél az volt, hogy a nézők minél közelebb kerülhessenek a színpadon történtekhez, így a közönség végül ring szerűen vette körbe a teret. A Szólóknál a kiindulási szempont az volt, hogy az előadók lássák a nézőket és beépítsék azt, hogy akik ott vannak, milyen módon vannak jelen, mi történik velük. Így, egy térben, egy fényben helyezkednek el mindannyian, hogy észlelhessék egymást és partneri viszonyba kerüljenek.

– Hogyan épült fel az alkotófolyamat a Szólók kapcsán?

A próbafolyamat első felében külön-külön dolgoztam a táncosokkal, a másik felében pedig már mind együtt voltunk, amikor elkezdtük felépíteni a szólók sorrendjét. A három előadóval az utóbbi négy Hodworks előadásban együtt dolgoztam. Nagyon fontos volt számomra mindegyikőjük érdeklődése és az, hogy mit, milyen eszközökkel tudunk megmutatni. Törekedtem arra, hogy a szólók tartalmilag és formailag is különbözőek legyenek.

Hodworks: Szólók (fotó: Rátz Dániel)

Hodworks: Szólók (fotó: Rátz Dániel)

– A néző reakciója mennyiben alakítja az előadó performanszát az előadás alatt?

Maga a tény, hogy látjuk egymást és ezáltal én észlelem a nézők jelenlétét, megváltoztat mindent. Engem ez a finomhangoltság érdekel, az, hogy ez hogyan épül be a színpadi történésbe. A két oldalról érkező figyelem az összekötő híd.

– A szólók között van bármilyen párhuzam, vagy gyakorlatilag teljesen különálló performanszok láthatók a színpadon?

A három alkotó több szólót is előad az előadás alatt. Mind formailag, mint tartalmilag a szélességre törekedtem, így egy előadón belül is különböző megjelenésekkel találkozhat a néző. Az idő és a tér, amit nem tudunk meglépni. Mert egy azon térben egyazon emberek előtt történik a dolog és az időben egymás után.

 
 

Kapcsolódó anyagok