Jérôme Bel: “A perfekcionizmus helyett a kísérletiséget támogatom”

2017 március 17. péntek, 8:09

15 magyar fellépővel (profikkal és civilekkel vegyesen) alkalmazta a Trafó színpadára új darabját a francia konceptualista koreográfus, Jérôme Bel. Az alkotót a Revizor kérdezte.

A Revizor cikkéből:

“Épp amatőröknek tartottam egy workshopot Párizs külvárosában. Ott döbbentem rá hirtelen, hogy mind művészi, mind politikai szempontból releváns lenne egy előadás létrehozása velük – különböző életkorú, társadalmi és kulturális hátterű emberekkel” – emlékezett arra a pillanatra Jérôme Bel, amikor a Gala ötlete megfogalmazódott. A kérdésre, miért választotta a gála műfaját az előadáshoz, a koreográfus elmondta, egy gála az ő olvasatában az a show, amelyet a tánciskolák hoznak létre diákokkal a tanév végén. Lehetőség arra, hogy amatőrök is színpadra léphessenek. Ezeken túl a gála ünnep.

Jérôme Bel (fotó: Sasha Arutyunova/New York Times)

Jérôme Bel (fotó: Sasha Arutyunova/New York Times)

Jérôme Bel elmondta, a fő témakörök, amelyek a munka kezdetén foglalkoztatták, a hibázás és a tökéletlenség voltak. “Ami mindig is érdekelt az amatőr résztvevőkben, az a törékenységük. A tény, hogy a profikkal ellentétben, akik mestereivé válnak saját művészi formáiknak, az amatőrök védtelenek. A velük folytatott gyakorlatok saját vágyaik és az élvezet elvén épülnek fel. Minden amatőr a ‘valamivé válás’ folyamatában van, és sosem válik olyan tökéletesre csiszolttá, mint egy professzionális táncos. Ez kétségkívül egyezik a saját szemléletmódommal. A perfekcionizmus helyett a kísérletiség eszméjét támogatom a színházban, ahol minden egyes munkám elvezet egy olyan dologhoz, amelynek nem vagyok a mestere – habár ez nem minden esetben van így. A Gala lényege a próbálkozás, kísérletezés és felfedezés, nem pedig a kontroll – még ha ez a konvenciók szerint hibázást is jelent. Nézőként is azt preferálom, ha egy előadás vállalja a kockázatot; egy sikeres darab, ami semmi újat nem tanít nekem, nem hoz lázba. Számomra az amatőr táncos testesíti meg azt a művészeti elképzelést, amellyel szenvedélyesen elkötelezett vagyok” – hangsúlyozta a koreográfus.

Jérôme Bel azt is elárulta, már régóta komoly problémái vannak azzal, hogy mit nevezünk ma kortárs táncnak, és ezen belül milyen módon kerülnek a testek reprezentálásra. “Szerintem ez rettenetesen szabványosított. A táncelőadások legnagyobb részében fiatal, nádszálkarcsú, esztétikus testalkatú, jól karbantartott és kifejezetten szép emberek vesznek részt. Ez rendkívül limitált egy olyan művészeti ág számára, amelynek kifejezési eszköze a test. A kortárs tánc így egyfajta akadémikusságot hoz létre, amely inkább a klasszikus tánc műfajához áll közelebb. E háborúnak az ítélkezés az egyik legalapvetőbb mozgatórugója, amelyet az amatőrök jelenléte aláaknáz. Ettől felvidulok. Ha hatálytalanítjuk a bíráskodást, akkor mi marad? Pont a tánc jelentése. A jelentés, amely az – amatőr vagy professzionális – egyén táncán keresztül fejeződik ki, és amelynek felfedésére a nyelv nem lenne képes” – mondta az alkotó.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok