“Sokszor fél szavakra sincs szükség” – Interjú Katonka Zoltánnal

2017 március 17. péntek, 7:00
Különleges előadással folytatódik májusban a Kecskemét City Balett népszerű Balett+ sorozata. A produkcióban a Barta Dóra-Katonka Zoltán táncművész pár lesz Kőszegi Ákos partnere.

A készülő előadásról, meghatározó élményekről és tapasztalatokról, a szakmai és civil életben kialakított munkamegosztásról Katonka Zoltánnal készült interjú.

– Barta Dóra a KCB vezetője, míg te társkoreográfusként, táncművészként, világítástervezőként vezető asszisztensként vagy jelen a társulat életében. Milyen a munkamegosztás kettőtök között?

– Kiegyensúlyozott. A legfontosabb cél, hogy segítsük és kiegészítsük egymás tevékenységét, s ezáltal a lehető leghatékonyabban végezhessük a munkánkat. Ha új produkció létrehozásán dolgozunk, általában a vízió technikai, kreatív megoldásai hárulnak rám. Régóta foglalkozom világítással és zenével – nagyon közel áll hozzám minden, ami ezzel kapcsolatos. A táncszínházi előadásokhoz tervezett fény olyan, mint egy prózai darabnál a díszlet. Világot teremt, támogatja a nézőt az elmélyülésben. Előfordul, hogy társkoreográfusként is részt veszek a produkció létrehozásában, ami nagyon intenzív alkotómunkát jelent. A napi tréningek vezetését megosztjuk, ami azért jó, mert miközben a munkánkat meghatározó alapgondolat tökéletesen megegyezik, a gyakorlat mindkettőnknél egy kicsit más, amiből a táncosok profitálhatnak.

– Mikor kezdtél tánccal foglalkozni?

– Negyedik osztályba jártam, amikor az egyik osztálytársnőm elhívott társastánc órára. Majdnem egy hétig titokban is tudtam tartani a szüleim előtt, hogy hova járok délutánonként… A társastáncból idővel versenytánc lett, majd a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában bekapcsolódtam a táncművész képzésbe, és megismerkedtem a kortárs tánccal. Ötödévben állást kaptam a Szegedi Nemzeti Színházban, majd következett egy nagyon izgalmas év az akkor alakult MU Terminál Kortárs Táncműhelyben. Innen kerültem a Közép-Európa Táncszínházba, ahol 6 évet töltöttem, majd a Badora Társulatban folytattam táncos karrieremet.

– Zenével is foglalkoztál? Játszol hangszeren?

– Sajnos nem. Az iskolai zeneoktatás kimaradt az életemből. Autodidakta módon, a gyakorlatban tanultam meg sok mindent. Egy kisebb, stúdiószerű alkotóműhelyt hoztam létre magamnak, ahonnan számtalan zenei kompozíció került már ki a Kecskemét City Balett számára is. A közelmúltban Dóra felkérést kapott a pécsi Kodály Központtól, hogy alkosson koreográfiát Ravel Bolerojára. Dóra Mc Dömét kérte fel a zenei átirat elkészítésére, amiből örömünkre, Döme nyitottsága okán, végül intenzív közös munka lett. Izgalmas volt az a része, ahogy kerestük a mindkettőnk számára érthető nyelvet, fogalmakat, hiszen másként beszél a zenéről egy táncos és egy zenész. Az összhang végül a vártnál is nagyobb eredményt hozott.

Barta Dóra és Katonka Zoltán a kisfiukkal

Barta Dóra és Katonka Zoltán a kisfiukkal

– A tánc kapcsán ismerkedtetek meg Dórával?

– Dóra a Rómeó és Júlia bemutatására készült a társulatával 2011-ben. Szabadúszóként kerültem be a produkcióba, tehát a kérdésedre válaszolva, az első fontos kapocs valóban a közös munka volt.

– Honnan merítesz inspirációt a koreográfiák elkészítéséhez?

– Nehéz tetten érni honnan jön egy-egy érzet vagy hangulat. Nagyon inspiráló tud lenni például a zene, a közös munka, a család, a mindennapok benyomásai, amelyek észrevétlenül alakulnak, formálódnak és térnek vissza az alkotómunka során. De igyekszem figyelemmel követni a nagy európai társulatok munkáját is, ami szintén inspirálóan hat.

– Kecskeméten nagy várakozás előzi meg a Balett+ sorozat következő előadását, amelyben Kőszegi Ákos lesz az alkotótársatok, s amelyben ketten táncoltok Dórával. Hogyan készültök az előadásra? Sokszor táncoltatok együtt korábban?

– Előadásban összesen kétszer, próbákon szinte minden nap. Amikor dolgozunk, a páros táncokat együtt készítjük. Nyilván egészen más együtt táncolni előadáson, és egészen más a próbákon, de a mi rutinunkkal ezek a feladatok már nem vetnek fel plusz kérdéseket. Fél szavakból megértjük egymást, sőt, sokszor fél szavakra sincs szükség.

– Ilyen a privát életetek is? Otthon is megosztjátok a feladatokat?

– Teljesen természetes, hogy otthon is együttműködünk. Nem hiszek a hagyományos férfi munka–női munka feladatmegosztásban. Az első perctől kezdve úgy gondoltam, hogy a kisfiúnkkal, Milossal kapcsolatos teendők rám éppen úgy tartoznak, mint az édesanyjára. Olyan rövid ideig tart a kisgyerekkor! Eszem ágában sincs lemondani egyetlen percéről sem. Kíváncsi vagyok a kisfiamra minden egyes pillanatban.

– Milost érdekli a tánc? Táncművész szülők mellett lehet egyáltalán másként?

– Nagyon figyelünk rá, hogy sokféle impulzus érje, szeresse a színházat, de ne egyetlen alternatívának lássa, és ne a próbateremben nőjön fel. Ennek ellenére fantasztikus érzéke van a tánchoz, pedig alig van „próbaórája”. Tiltani nem fogjuk, igyekszünk segíteni őt abban, hogy minél szélesebb látószögből szemlélhesse a világot, hogy maga dönthesse el, mi az, ami igazán érdekli.

Kérdezett: Rákász Judit
Kecskeméti Katona József Színház

 
 

Kapcsolódó anyagok