Frenák Pál: “Ez olyan szakma, ahol az ember haláláig küzd önmagával”

2017 október 01. vasárnap, 8:25

A Párizsban és Budapesten élő táncművész-koreográfus új alkotással jelenik meg a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon. Frenák Pált a Papageno kérdezte.

 

A Papageno cikkéből:

“Tíz éven át hónapokat töltöttem Japánban, először a kiotói Villa Kujoyama-díj nyerteseként. Bejártam az országot, olyan helyeken is megfordultam, ahol a madár se jár. Jelenleg bambuszokat gyűjtök, visszanézem Kuroszava kevésbé ismert filmjeit, hogy újra belehelyezkedjem a japán életformába. A HIR-O című darab részben a Szerelmem, Hirosima című filmből inspirálódik, és az emberiség önpusztító életformájához, az atomfenyegetéshez kötődik. Szeretném megmutatni azokat az érzéseket és kontrasztokat, amelyeket utazásaim során megtapasztaltam. Egy magányos embert a bambuszerdőben, egy másikat, aki hosszan mossa magát a fürdőben. Az élet elmúlását és újjászületését jelképezi az a csoportkép, amelyben bambuszokkal táncol a társulat öt táncosa a Magyar Táncművészeti Egyetem nyolc végzős fiataljával. Lőrinc Katalint is szeretném megnyerni az előadáshoz, akinek a fantasztikus jelenléte, érettsége sokat adhat a fiataloknak” – számolt be új előadásáról Frenák Pál.

Frenák Pál (fotó: Bobál Katalin)

Frenák Pál (fotó: Bobál Katalin)

Arra a felvetésre, hogy kritikusai szerint a Tricks and Tracksig erőteljesen önéletrajzi munkákat készített, és csak utána fordult univerzálisabb témák felé, a koreográfus elmondta, egy dologban elmélyülni sokkal nehezebb, mint sokfélében. “Picasso vagy Francis Bacon képeiről is elmondható, hogy egész életükben ugyanazt festették, következetesen felismerhetők. Pina Bausch vagy Peter Brook is a saját élményein, a megélt valóságán keresztül jutott információkhoz. Az előző periódusomban a nevelőintézetben megélt gyerekkori élményeimet dolgoztam fel, de ott sem magamról beszéltem, hanem absztrakt módon a megélt valóságról” – tette hozzá az alkotó.

Arról is beszélt, hogy folyamatosan indít el fiatalokat a pályán, két-három évente egy-egy új generációt. “Minden attól függ, hogy mennyire képes beleengedni magát az anyagba az illető. Ha nem képes, előbb-utóbb kibukik. Minden reggel úgy kelek fel, hogy újra megkérdőjelezem azt, aminek nekimegyek. Sokan azért állnak tovább a társulatból, mert nem hajlandók elfogadni a külső kritikát. A mélyebb út helyett elmennek a felszínesség irányába. Ez olyan szakma vagy inkább életforma, ahol az ember haláláig küzd önmagával, azzal, amit a színpadra visz” – fogalmazott Frenák Pál.

A teljes interjú itt olvasható.