Duda Éva: „A tánc és a színház illata behúzott, vonzott, mint egy óriási mágnes”

2017 október 14. szombat, 8:01

A Harangozó Gyula-díjas magyar táncművészt a nowmagazin.hu kérdezte táncról, színházról, Frida Kahloról.

A teljes interjút itt olvashatják.

A kérdésre, mit jelent számára két szóban a tánc, úgy válaszolt: „(…) Ma teljesen mást jelent, mint nyolc éve, amikor a társulatomat alapítottam, vagy 20 évesen, amikor Pestre jöttem, vagy gyerekként, amikor kezdtem. Már nincs külön tánc, csak színház van, mindegy, milyen műfajról beszélünk. Mégis, ha pontos választ kell adni, talán az egyik legvonzóbb, legkifejezőbb színpadi lehetőségnek tartom, ami hozzám nagyon közel áll. Kapocs a másik emberhez, lehet akár szimplán esztétikai élmény, de mellbevágó erő is”.

Duda Éva / Fotó: Dömölky Dániel

Pályájáról szólva elmesélte, a szegedi Jazz Tánc és Balett Stúdióban kezdett, miután egy barátnője elhívta balett órára, ahol megérezte: ez nem sport. „A tánc maga és a színház illata behúzott, vonzott, mint egy óriási mágnes. (…) 16-18 éves korom közt készítettem az első etűdjeimet, kisebb koreográfiákat, amit nagyon élveztem csinálni, de akkor még nem volt tudatos, hogy mi történik, csak a késztetés volt erős. Mire 20 éves lettem, már elég egyértelmű volt, hogy ez a dolgom a világban” – számolt be Duda Éva, aki úgy véli egy koreográfus ugyanattól lesz jó és egyedi, amitől jó egy festő, egy rendező, vagy egy zeneszerző.

„Aki sajátos, egyedi módon látja a világot, és vízióit formába is tudja önteni, ott teremtés, „titok” van. Sokféle koreográfusi munka létezik, de minden esetben ismerni kell a lehető legtöbb műfajt, a nemzetközi irányzatokat, a színpad és a drámai színház eszközeit, és jól kell tudni bánni az emberekkel. Fontos a szem is, alkotói szemmel meglátni valakiben valamit, ami benne van, csak ki kell hozni belőle” – vallotta a társulatvezető.

Legutóbbi alkotása, az Átriumban létrejött zenés előadás, ami Frida Kahlo festőnő életéről szól. Már készített Fridák címmel egy filmet is róla. Arról, miért foglalkoztatja ennyire Kahlo személye, elmondta: „Különleges, mély, érzéki, öntudatos nő, akinek az életéről és a műveiről is hosszan lehet beszélgetni. A XX. század meghatározó egyénisége, abban a században, amelyben a nők éppen ébredtek, és újrafogalmazták saját szerepüket, ő ekkor már nagyon elől járt gondolatban és önismeretben is. Minden alkotása számomra olyan vizuális inspiráció, amivel szívesen foglalkozom” – fejtette ki Duda Éva.

A teljes interjút itt olvashatják.