“Azt szeretem látni, hogyan működnek a dolgok” – Vass Imre koreográfus válaszolt

2017 december 30. szombat, 15:21

Villamosmérnöknek készült, mégis a kortárs táncnál kötött ki, tagja volt a belga Ultima Veznek is. Vass Imrét a Táncélet kérdezte.

A tancelet.hu cikkéből:

“A villamosmérnöki első évével kétszer próbálkoztam, nem mondhatnám, hogy a végére jutottam. Kirúgtak, aztán visszamentem. 20 éves voltam, ültem januárban a vizsgaidőszak idején az asztalnál, és akkor tettem fel életemben először a kérdést, hogy mit szeretnék csinálni? És akkor nekem a tánc jött egyből. Az előadó-művészet egésze érdekelt, de azon belül is a tánc. Kipróbáltam a társas táncot is, de abban nem találtam meg magam. Elkezdtem keresni, milyen táncok vannak, de a felvételi tájékoztatóban csak a Táncművészeti Főiskolát találtam, ahol balettet és néptáncot lehetett tanulni. Ekkor mondtam le magamban a táncról, mert egyik irányzat sem érdekelt igazán, és elkezdtem színi tanodákat nézegetni. De azt azért sejtettem, hogy esélyem nem lenne egyedül felkészülni, verseket, monológokat, dalokat tanulni. Aztán amikor találkoztam a Kortárstánc Főiskola hirdetésével, akkor kiderült számomra, hogy létezik a kortárs tánc is, és az valami más lehet” – mesélte Vass Imre.

Vass Imre / Fotó: Dömölky Dániel

Vass Imre / Fotó: Dömölky Dániel

Harmadikos korában látta először az Ultima Vez Blush című előadásának a trailerét. Korábban soha nem gondolta, hogy valaha társulathoz fog felvételizni, aztán végülis hozzájuk jelentkezett. De amikor az beteljesült, egy projekt után már nem akart ott dolgozni. “A saját dolgaimat szerettem volna csinálni, és inkább ez a posztmodern gondolkodás szivárgott be. Azt szeretem látni, hogyan működnek a dolgok. Amikor táncot nézek, sokkal kevésbé érdekel, hogy mit akar közvetíteni az előadás, az rám szinte soha nem hat. Amit nézek, hogy amikor valaki táncol a színpadon, hogyan van szinkronban azzal, amit meg kéne jelenítenie, és hogyan érzi magát abban, amit elő kell adnia. Az az érdekes nekem, hogy a feladat és a táncos között milyen reláció van. Hogy éppen küzd vele, vagy küzd, de nagyon élvezi, látható, hogy már nem akarja csinálni, de attól függetlenül nagyon lelkesen csinálja. Ezek buta megfogalmazások, mert ez mindig akkor történik, amikor valakit látsz mozogni. Ha a koreográfus munkáját nézem, aki nem táncol ebben a dologban, nyilván azt figyelem, hogy hova akar engem vezetni. Mårten Spångbergnek voltam egy-két kurzusán, a közelmúltban pedig például Andrea Bozic, Amanda Pina and Nadaproductions, Marten Spangberg, Salamon Eszter, Philippe Quesne és Miet Warlop vezettek inspiráló helyekre” – sorolta az alkotó.

A kérdésre, hogyan definiálná magát, Vass Imre így felelt: “Koreográfusként tekintek magamra a táncos végzettségem miatt, de inkább abból a szempontból, ahogy a világra tekintek, összekötök magamban gondolatokat és érzéseket. Azt érzem, hogy nem színházi rendező vagyok, még akkor sem, ha sokat dolgozom szöveggel. Egy L1 Fesztiválra csináltam egy névjegykártyát, arra azt írtam, hogy performer, choreographer és azon az is rajta volt, hogy singer. Zenét is akarok csinálni már 10 éve, és énekeltem is metálbandában. Abszolút nem vagyok énekes, de attól, hogy azt képzelem magamról, hogy az vagyok, az engem énekessé tesz. Huszonévesen semmi nem támasztotta alá azt, sem kinézetben, sem mozgásilag, hogy táncos vagyok, inkább informatikusnak néztek, de attól, hogy én azt projektáltam, táncos vagyok, az is lettem. Vagy minél több olyan dolgot írnék a névjegyemre, ami nem igaz, az elbizonytalanítás felé mennék, vagy semmit. Minél kevésbé legyen fogalma az embereknek arról, hogy ki is vagyok valójában.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok