“Nagyobb intenzitást, több gondolatot” – 25 éve hunyt el Rudolf Nurejev, a szabadság táncosa

2018 január 06. szombat, 7:47

Huszonöt éve, 1993. január 6-án halt meg Rudolf Nurejev, a 20. század egyik legnagyobb és legismertebb táncosa.

“Számomra a mozdulat tisztasága nem volt elég. Szükségem volt nagyobb intenzitásra, több gondolatra, kifejezőeszközre”. 

“Amíg táncolják a balettjeimet, addig élni fogok.”

Rudolf Nureyev

Születésének körülményei sem voltak mindennaposak

Már Nurejev születésének körülményei sem voltak mindennaposak: 1938. március 17-én a transzszibériai expresszen, a Bajkál-tó közelében jött a világra. A baskír-tatár származású, nagy szemű, szőke hajú, akaratos és lobbanékony fiúnak kisgyermekként az volt a kedvenc szórakozása, hogy székről székre ugrált a zene ritmusára.

Balettkarban sohasem táncolt

Családja szegénységben élt, kiskorában a földön aludt, és mindig éhezett, társai sokat csúfolták, mert nővére kabátjában járt iskolába. Tánctehetségére korán felfigyeltek, tagja lett egy baskír néptáncegyüttesnek. Amikor Moszkvában turnéztak, felvételizett a Bolsoj Színház balett-társulatába, 1955-ben pedig már a világhírű leningrádi Kirov Balett iskolájában tanult. Innen kikerülve, húszévesen rögtön a Kirov Színház szólótáncosa lett.

Színpadon A hattyúk tavában debütált 1958-ban, balettkarban sohasem táncolt; ezt korábban csak Nyizsinszkijnek engedték meg. Hamarosan ünnepelt csillag lett, de csak a Szovjetunióban, és nehezen viselte, hogy állandó felügyelet alatt áll, hogy külföldiekkel nem érintkezhet. Három év alatt csak háromszor táncolhatott Leningrádon kívül.

“Szabad akarok lenni!”

A világsajtó érdeklődésének középpontjába 1961. június 16-án, a párizsi Le Bourget repülőtéren lejátszódott jelenettel került: egy vendégszereplés után, amikor a szovjet titkosszolgálat, a KGB felügyelete alatt fel kellett volna szállnia a moszkvai gépre, merész ugrással a francia rendőrök mellett termett “Szabad akarok lenni!” felkiáltással. Ez volt a leghihetetlenebb, még filmen is feldolgozott Nyugatra szökés (Claude Lelouch rendezőt ihlette meg az Egyesek és mások című alkotásában), amelyet keleti művész végrehajtott. Nurejev híres lett, de a Szovjetunióban hazaárulónak minősítették, otthon maradt édesanyját csak 1988-ban látogathatta meg.

Mindenhol megtöltötte a nézőteret

Rövid idő múlva már a párizsi társulat szólistájaként lépett színpadra, néhány hónap múlva azonban Koppenhágába költözött, hogy megismerkedjen Vera Volkovával, az orosz balett kiválóságával. 1962-ben lett a londoni Royal Ballet szólótáncosa, a múlt század egyik legnagyobb balerinája, Margot Fonteyn az ő kedvéért nem akasztotta még szögre a balettcipőt, kettősük húsz évig kápráztatta el a világot. Nurejev a Királyi Balett társulatával az amerikai közönséget is elkápráztatta. Mindenhol megtöltötte a nézőteret, a siker egyetlen mércéjének a teltházat nevezte, 1964-ben Bécsben 89 alkalommal tapsolták a függöny elé. Baráti kapcsolatokat ápolt Jacqueline Kennedyvel, II. Erzsébet brit királynővel, a Rothschild családdal, Mick Jaggerrel, Andy Warhollal és Freddie Mercuryvel is.

Táncosainak addig ismeretlen táncnyelvet kellett elsajátítaniuk

A kiváló technikájú és rendkívüli előadókészséggel megáldott művész szédületes karriert futott be táncosként és koreográfusként is, utóbbi minőségében egyik legnagyobb sikere a klasszikus orosz balett büszkeségének számító Bajadér újrafogalmazott verziója volt. Nem csak a klasszikus balettban alkotott maradandót, fellépett modern darabokban is, sokat tett azért, hogy a klasszikus és a modern tánc határai összemosódjanak.

Doreen Wells és Rudolf Nureyev

Táncosainak addig ismeretlen táncnyelvet kellett elsajátítaniuk, még öltözetükben is újított, vékony, testszínű trikókat adott rájuk. Életének utolsó fellépése 1992-ben a Magyar Állami Operaházban a Cristoforo című balettben volt, a róla elnevezett balettverseny helyszínéül maga választotta Budapestet.

Több filmben is szerepelt, a többi közt a Rudolph Valentino némafilmsztárról szóló, Ken Russell rendezte életrajzi drámában, a Védtelenül című alkotásban pedig Nastassja Kinski partnere volt. Herbert von Karajan biztatására karmesterként is fellépett.

Rudolf Nureyev 

Otthonának a francia fővárost tekintette, 1983-89 között a párizsi opera balettigazgatója, 1993-ig koreográfusa volt, és nem sokkal halála előtt megkapta a legmagasabb francia kulturális kitüntetést, az Ordres des Arts et des Lettres, azaz a Művészetek és Irodalom Rendjének parancsnoki fokozatát. A világ leggazdagabb balett-táncosa 1982-ben osztrák állampolgárságot kapott. Több házat tartott fenn, vagyonát antik bútorokra és szőnyegekre költötte, de élete végéig kísértette a gyermekkori nyomor emléke, utazótáskáiban csak cipői, harisnyái, ruhái és egy termosz tea volt.

A 60as évek szexuális felszabadulásának is jelképe lett

Nurejev soha nem titkolta homoszexualitását, a hatvanas évek szexuális felszabadulásának is jelképe lett. 1984-ben, nem sokkal az AIDS megjelenése után HIV-pozitívként diagnosztizálták. Testi állapota a kilencvenes évek elején rohamosan romlott, 1992 végén már a betegség utolsó stádiumában volt, a halál 1993. január 6-án érte. A Párizshoz közeli orosz temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol többek közt Andrej Tarkovszkij filmrendező is nyugszik, temetésén Bach és Csajkovszkij zenéje mellett öt nyelven hangzottak el költemények.

Életrajzi filmdráma készül az életéről

Halála után jelent meg Julie Kavanagh angol szerző, táncszakíró tollából a Rudolf Nurejev, az élet című könyv, melynek alapján életrajzi drámát forgattak Ralph Fiennes rendezésében, Oleg Ivenko főszereplésével. A The White Crow című alkotást várhatóan idén mutatják be. A tánclegenda élete a közelmúltban a moszkvai Nagyszínház színpadában is megelevenedett, a darab világpremierjét decemberben tartották a Bolsojban.

 
 

Kapcsolódó anyagok