Burok – A szülés élményét fordítja tánccá a Tünet Együttes

2018 január 20. szombat, 7:28

Február 2-án mutatja be a Trafóban ‘Burok – a táguló idő összehúzódásai’ című előadását a Tünet Együttes. 

Ajánló:

Hol a helye a mai modern társadalomban a szülésnek? Van-e helye egyáltalán? Hogyan támogat a társadalom, a kultúránk minket, ha félünk, ha kétségek gyötörnek? Van-e valódi szabadságunk megválasztani a szülésünk módját? És a szülés után hogyan megy mindez bennünk tovább? Miért hordozzuk szelencébe zárva oly sokan szüléstörténetünket? – Egy őszinte előadás nem csak nőknek!

Tünet Együttes Burok című legújabb produkciója a szülésélménnyel foglalkozik, árnyalt és felszabadítóan személyes módon, a Tünetre jellemző abszurd humorral és fizikális megközelítéssel. A darab felteszi azokat a kérdéseket, amelyek a Geréb Ágnes körüli viták kereszttüzében az elmúlt napokban még inkább reflektorfénybe kerültek. „Váratlanul ért, ami a saját szülésemkor történt: ismeretlen, elsöprő erőkkel találkoztam a testemben, és fogalmam sem volt, hogyan tudnék jól együttműködni velük” – mesélte Szabó Réka, a Tünet Együttes művészeti vezetője. – „Hiányzott valaki, aki felkészít, vagy legalább utólag segít feldolgozni az élményt. Azóta sok nővel beszéltem, akik hasonlóan éreznek: a szülés a társadalmunkban egy tabukkal és közhelyekkel övezett, kibeszélhetetlen fekete doboz.” 

Szabó Rékát a librarius.hu kérdezte:

“Kilenc éves a lányom, kilenc éve szültem. Akkor úgy éreztem, hogy ez az élmény megoszthatatlan. Aztán gondolkodni kezdtem, hogy mit jelent az, hogy valami megoszthatatlan, és hogy át lehet-e mégis adni belőle valamit, meg lehet-e éreztetni. Sokáig dédelgettem magamban ezt a témát, és közben több fantasztikus táncosnőnek is gyereke született körülöttem a kortárs táncos szférában. Végül négy táncosnővel belevágtunk. A mozgásanyag és maga az előadás a vajúdás és a szülés élményéből épül fel. A szülést mindenki nagyon egyedien éli meg, bár vannak benne erős közös pontok. Körülbelül olyan, mint a haldoklás vagy a születés lehet. Elementáris élmény mentálisan és fizikálisan. Határhelyzet, amikor olyan erőkkel találkozol a saját testedben, amelyeket amúgy nem ismersz a hétköznapi életből” – mesélte Szabó Réka.

Szabó Réka / Fotó: Koch Péter, ridikulmagazin.hu

Szabó Réka / Fotó: Koch Péter, ridikulmagazin.hu

“Bár ez a mentális és fizikai határhelyzet általánosítható, valószínűleg a csecsemő is nagyon hasonló élményen megy át. De az előadásban nem elképzelni próbáltunk valami ismeretlent, hanem abból építkezünk, amit valóban átéltünk. Kifejezetten fizikai előadás, de van benne verbalitás is. A téma mélysége mellett az abszurd humor is megjelenik benne. Azzal kezdtük a folyamatot, hogy nagyon mélyen végigmentünk mindannyiunk szülésélményén. Próbáltuk rekonstruálni a gondolatokat, érzéseket, helyzeteket, külső-belső történéseket. A próbafolyamat egyébként olyan volt, mint egy hormonális ‘vulkánkitörés’. Az egyik lány a mélyinterjús szülésfeldolgozó munkánk után nem sokkal teherbe esett, ezért ő végül speciális szerepet kapott. Szerintem az, ahogy a szülésről beszélni szokás, be van szorítva egy szűk mezsgyére: a blogokon főleg traumatikus szülésekről szóló, vádaskodó leírásokat olvashatunk, a másik oldalon pedig ott vannak azok a beszámolók, amelyek rózsaszínű felhőbe burkolják az egészet. De nem jellemző az a beszédmód, amely analitikusan, a maga komplexitásában próbálná felfejteni ezt az eseményt. Művészeti alkotásból is nagyon keveset találtunk. Halálversből van millió, de szülésvers alig. A szülés ki van szorulva a közbeszédből. Biztos kíváncsiak vagyunk rá, de akadályoz a félelem” – hangsúlyozta a Tünet Együttes vezetője.

Szabó Réka elmondta, azokat a belső fizikális élményeket használták fel, fordították ki a mozgásanyag létrehozásához, amelyeket a szülő nő megél. “Megkerestük ennek az állapotnak az alapvető összetevőit, rétegekre bontottuk. A légzés, a hangok, az idő, az erő, a periodikusság, az összehúzódás minősége… Ebből születtek az improvizatív jelenetötletek. Hogyan lehet például egy mozdulatban megfogalmazni azt, ahogy kicsusszan a gyerek? Milyen érzés ez a csusszanás? Vagy milyen az, amikor szétesik a légzés? Az előadásaimban gyakran dolgozom testi-lelki emlékekkel, az előadók személyiségével és élettörténetével. De ennyire tisztán, fókuszáltan még nem indultam ki egy testi élményből” – mondta az előadás koreográfusa.

A teljes interjú itt olvasható.

További információ: 
 
 

Kapcsolódó anyagok