“Nekem a Burok egyfajta visszatérés a tánchoz” – Interjú Virág Melindával

2018 február 21. szerda, 8:04

Virág Melinda a Tünet Együttes Burok című előadásáért tért vissza a tánchoz. A darabban második gyermekének születését meséli el.  Az alábbi interjú a premier előtt készült.

AJÁNLÓ:

A születésünkre nem emlékszünk, a haldoklásunkat már nem tudjuk majd elmesélni. A szülés hasonlóan elementáris határhelyzet – túl a valós téren és időn, kivételes tapasztalás.

A Tünet Együttes új produkciójában a szülés élményét kíséreli meg felidézni, szétszálazni és megmutatni testtel, szóval és képpel.

INTERJÚ:

– Hogy vagy most, bő két héttel a premier előtt? Mire koncentrálsz éppen a próbafolyamatban?

– 5 év után, nekem ez egyfajta visszatérés a tánchoz. Elsősorban fizikailag jelentett kihívást: újra kellett gondolnom a testem, és újra felépíteni az állóképességemet. Lendülettel álltam bele a munkába ősszel. A téma – bár elsőre majdhogynem képtelenségnek gondoltam – felbirizgált. Újra valódi motivációt éreztem magamban. Most elérkeztem a holtponthoz: abba a mederbe kell terelnem az energiáimat, ahol a mentális -, emocionális – , és fizikális túlpörgéseimet egymásra hangoltan, megfelelő rezgésszámon tudom működtetni.

– Hogyan emlékeztél a saját szülésedre, mielőtt belekezdtetek az alkotásba?

– Mindkét szülésemre pozitív élményként emlékezek, de sok részletre valahogy nem került figyelmem. És azt gondoltam, hogy rám szinte nem is volt szükség, mert a test levezényelt mindent. És… “hol vagyok én”?

– Változott benned ezzel kapcsolatban valami a próbafolyamatban? Ha igen, mi?

– Ma már azt gondolom, én is hős vagyok. Egy Anyahős. Ezt imádom!

– Van olyan dolog, aminek örültél volna, ha elmondják neked a szülésed előtt?

– Gyakorlati tudnivalók közül azt, hogy az oxitocin milyen hatással van a babára, és hogy dönthetek-e arról, hogy kérem e vagy nem. És van még valami: “Összességében szülni egy csoda”. Egyvalakire emlékszem, aki ezt fogalmazta meg nekem. Ebből jó lett volna még!

Virág Melinda

– Mit gondolsz, miért alkalmas a Tünet Együttes munkamódszere a szülés élményének megmutatására?

– Személyes élményekből dolgozunk: összegyűjtöttük a szülésélményeink összes lehetséges hangulatát, tulajdonságát, humorát, ironiáját. A darab leginkább struktúrált improvizációra épül, ez a téma természetéből adódóan is született így – viszonylag hamar kialakult.  Fontos feladat számomra, hogy a felidézés ne váljon rutinná, hogy az élmény felidézése élő maradjon.

– Mit gondolsz, kapnak elég segítséget, útmutatást a nők a szüléshez Magyarországon?

– Azt nagy előrelépésnek tartanám, ha a terhesgondozáson a kórházi szülésen kívül más lehetőségek is fel lennének kínálva. Persze, ha a kismama célzottan rákérdez, akkor biztosan mondanak valamit, megemlítik az otthonszülés lehetőségét, de nem veszik számításba. Ezt sajnálom, hogy így van. Én a interneten jártam utána azoknak a témáknak amik érdekeltek – a gyakorlati tudnivalóktól kezdve a személyes élménymegosztós blogokig. Egy kismama, pláne az első szülésére nagyon készül, és tudni is akar mindent. Sokaknak határozott elképzeléseik vannak arról, hogyan szeretnének, hogyan fognak szülni: van egy konkrét forgatókönyvük. Ez így jól is van, bár szerintem a szülésre igazán felkészülni nem lehet. Arra lehet készülni lélekben, hogy nem tudjuk mi minden fog történni.

– Le tudnád írni a szülés élményét egy hasonlattal?

– Hunyd le a szemed és ülj be egy képzeletbeli csúszdába, ami nagyon nagyon magasról indul. Csak ennyit tudsz róla. Hogy milyen szakaszai lesznek, hogy hosszan vagy röviden hullámzó, hogy mennyire tekervényes, éles kanyarokkal, hogy lesz-e egyenes szakasza, arról fogalmad sincs.  Olyan utazás, aminek során tudatos kontrollvesztés történik: figyelem, és hagyom a testemmel / testemben történni azt, ami éppen zajlik. Miközben a befelé irányuló fókusz egyre erősebb és mélyebb annál inkább nyílik kifelé minden. Másállapot. Elementáris. Kivételes. Ünnep.

Burok – a táguló idő összehúzódásai
Mikor látható legközelebb?

2018.04.27. 20:00 / Trafó

 
 

Kapcsolódó anyagok