Vonzások színes szövete – Barta Dóra a Rómeó és Júlia kecskeméti bemutatójáról

2018 március 17. szombat, 8:04

Júlia nem csak egy naiv kamaszlány, akit magával ragadott az első szerelem, hanem koránál érettebb gondolkodású, ízig-vérig mai fiatal lány, akiben tudatosság, kitartás és erő van – mondja Barta Dóra, akinek Prokofjev Rómeó és Júliájához készített koreográfiáját március 14-étől láthatja a közönség a Kecskemét City Balett előadásában.

Ajánló a produkció elé:

Rómeó és Júlia története a legismertebb, legtöbbször játszott love story a drámatörténetben. Két fiatal szerelmes az árral szemben, ellenséges környezetben, Prokofjev zenéjére, spicc-cipőben, klasszikus balett…

Aki látta már a Kecskemét City Balett bármely előadását, az tudja, hogy amit legújabb előadásuktól várhat, az semmiképpen sem egy klasszikus balett-előadás. A mélyről előtörő érzelmek, a hús-vér emberek, a fizikalitás és a gondolatiság összekapcsolása régóta jellemzi Barta Dóra koreográfiáit.

A legfontosabb azonban, hogy a darab örök kérdései a mai korra reflektálva, a fiatalok szemüvegén át mutatja be az őket körülvevő világot. Miként tudnak a fiatalok megbirkózni a szülőktől örökölt konfliktusokkal? Mi történik, ha az ifjú nemzedék úgy dönt: tiszta lappal szeretné kezdeni felnőtt életét? Mi motiválja őket ebben a döntésben? Miért utasítják el szüleik mintáját? Az új generáció ugyanis mindig más, mint az előtte lévő – nem akarnak terheket cipelni, főleg nem olyanokat, melyeket másoktól örököltek. És a mikrokörnyezet, a zárt közösség, a család, mely sosem olyan, mint szeretnénk: Rómeó és Júlia tinédzserek, akik kamaszként reagálnak a felnőtt helyzetekre – de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne igazuk…

Mai világunkban reneszánszát éli a reneszánsz – újrakezdő, élni vágyó, mindent másképp csináló generáció vagyunk. Ez a lelki reneszánsz motiválta az alkotókat abban, hogy a klasszikus történetet a fiatalok nézőpontjából, humorral átszőtt, helyenként ironikus módon álmodják színpadra. Ez a lelki reneszánsz a fontos, hogy megtaláljuk önmagunkban, hogy mi a tetteink gyökere.

Bemutató: 2018. március 14. 19.00 Kelemen László Kamaraszínház

Interjú:

Harmadszor dolgozol a Rómeó és Júliával. Hogyan változott a történethez, a karakterekhez való viszonyod?
Az első előadásban, amelyben Gounod operáját állítottuk színpadra operaénekesek közreműködésével, az a szándék vezetett, hogy a megszokottnál is nagyobb távlatot adhassunk Rómeó és Júlia történetének. A táncosok életre kelt szobrokként tűntek fel a színpadon, akik ennél fogva megjelenítették azt a bölcsességet és tapasztalatot, amelyet a „sokat látott”, több száz éves alkotások képviselnek egy folyton változó világban. A második Rómeó és Júlia előadásnál, amelynek bemutatóját 2011-ben tartottuk a Nemzeti Táncszínházban, leginkább Júlia karaktere inspirált. Horváth Zita azt a vagány és erős nőalakot jelenítette meg, akiben megvan a kellő bátorság ahhoz, hogy kiálljon a meggyőződése mellett, még akkor is, ha ezáltal szükségszerűen szembekerül a szülei által képviselt értékrenddel. Az én értelmezésemben Júlia nem csupán egy naiv kamaszlány, akit magával ragadott az első szerelem, hanem koránál érettebb gondolkodású, ízig-vérig mai fiatal lány, akiben tudatosság, kitartás és erő van.

Most is ilyennek látod Júliát?
Alapvetően igen. Változást csupán abban érzek, hogy sokkal inkább kétpólusúvá vált számomra a történet. Rómeó és Júlia egyaránt fontos, egyenrangú karakterei lettek a darabnak.

Mi inspirált az új koreográfia elkészítésekor?
Egyrészt a táncosok személyisége, hiszen nagyon lényeginek érzem, hogy a lehető legszemélyesebbre hangoljuk az előadást. Másrészt végig előttem lebegett a generációról generációra átöröklött terhek kérdése. Miként tudnak a fiatalok megbirkózni a szülőktől örökölt konfliktusokkal? S vajon mi történik, ha az ifjú nemzedék úgy dönt: tiszta lappal szeretné kezdeni felnőtt életét, s megpróbálja feledni a régi sérelmeket? Mi motiválja őket ebben a döntésben? Miért utasítják el szüleik mintáját? Pusztán dacról lenne szó? Vagy ennél mélyebb okokra vezethető vissza a bennük munkáló ellenállás?

Ezúttal is rendkívüli erő és energia jelenik meg a koreográfiádban.
Ha kihagynánk a produkcióból a fizikalitást, a nyers, tudatos testhasználatot, akkor azt kockáztatnánk, hogy ez a nagyszerű történet nem lesz több, mint lányszobába való, ábrándos mese. Arra törekszünk, hogy az előadásban hús-vér embereket láthasson a néző a színpadon, akiknek a karaktere egyszerű gesztusokból, izgalmas dinamikából épül. Számomra az egyik kulcs momentum a mindenen áttörő erő megélése. Mindannyian vágyunk rá, hogy ennek az erőnek – ha csak rövid időre is – a birtokába kerüljünk.

Könnyű dolgod volt a szereposztásnál?
Sőt, nagyon nehéz! Talán még soha nem vívódtam ennyit, mint most. A próbafolyamat elején olyan munkát végeztünk, amelynek során megmutatkozhatott a táncosok közötti rejtett dinamika, a vonzások színes szövete. Társulatvezetőként fontos szempontom volt, hogy sokak számára jelentsen kihívást és méltó feladatot a produkció megvalósítása, ugyanakkor szerettem volna olyan megoldást találni, amely képes tágítani az előadás értelmezési kereteit. Egy-egy táncos több szerepet formál meg, s ennek köszönhetően több arcát mutathatja meg. Ráadásul az egyik vezető táncosunk, Nagy Niki sérülése, amely a főpróbahét előtti napokban történt, még jobban összekovácsolta a csapatot. Addig is 100 százalékos intenzitással dolgoztunk, de ezt követően nem volt más választásunk, minthogy megduplázzuk a koncentráltságot. Rendkívül fegyelmezett munkára volt szükség, és nagyon jó érzés volt látni a létrejövő, szilárd szövetséget a társulaton belül.

Kérdezett: Rákász Judit

Kecskeméti Katona József Színház

Rómeó és Júlia – a Kecskemét City Balett táncszínházi előadása

Rómeó: Földesi Milán / Szóka Roland
Júlia: Szőllősi Krisztina / Nagy Nikolett
Tybalt: Szóka Roland /Földesi Milán /Rónai András m.v.
Capulet: Katonka Zoltán
Lady Capulet: Horváth Zita / Szőllősi Krisztina / Nagy Nikolett
Paris: Raj Martin
Lady Montague, MAB: Varga Lotti
Mercutio: Raj Martin / Szóka Roland /Földesi Milán
Benvolio, Montague: Bolla Bence
Miss Prolog, Dajka, Rosaline: Jurák Bettina
Escalus, Lőrinc barát: Feledi János m.v.

Díszlet, Jelmez: Mátravölgyi Ákos /// Zene: Prokofjev, Montázs
Fény: Katonka Zoltán /// Vizuális koncepció: Barta Dóra
Ügyelő: Kovács Írisz /// Rendezőasszisztens: Frigyesi Tünde

Koreográfus-rendező: Barta Dóra