Úgy Táncolnék Veled – Interjú a program moderátorával, Szemessy Kingával

2018 május 03. csütörtök, 12:02

Az Úgy Táncolnék Veled idei programsorozat utolsó alkalma május 13-án látható a MU Színházban, melyen Vadas Zsófia Tamara és Szeri Viktor mesél a szabadúszó kortárs táncalkotók életéről és saját, önterápiás céljaikról. A programról Szemessy Kinga, az idei évad moderátora nyilatkozott.

Úgy Táncolnék Veled. Előadássorozat a kortárs tánc népszerűsítéséért mindenkinek – szól a MU Színház saját közösségi színházi műhelyének beharangozója, melyet a tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén tavasszal ismét bárki látogathat. Az idei sorozat utolsó alkalma május 13-án látható a színházban, melyen Vadas Zsófia Tamara és Szeri Viktor tart előadást a szabadúszó kortárs táncalkotók életéről, első találkozásukról az előadóművészeti intézményrendszerrel, a darabjaikról készült kedves-kegyes de “más nyelvű” kritikákkal és saját önterápiás céljaikról. Az eseményen ezen kívül vetítésre, illetve egy közös beszélgetésre számíthatnak az érdeklődők az előadókkal.

Fotó: MU Színház

A programról Szemessy Kinga, az idei évad moderátora mesélt, akinek látásmódja és szakmai tapasztalata méltán tükrözi a kortárs tánc iránti elhivatottságát, így izgalmas összefoglalóval szolgált nemcsak az eseményről, hanem magáról a tánc szerepéről is.

– Miután diplomáidat a Pécsi Tudományegyetemen és a Budapest Kortárstánc Főiskolán szerezted, a Nemzetközi Choreomundus MA programban is részt vettél táncantropológia témában. Hogyan alakult ki nálad a tánc iránti kötődésed és mit köszönhetsz a kortárs táncnak?

– Az angol DV8 társulatának filmjein (pl. Strange Fish), aztán előadásain (pl. Can We Talk About This) keresztül ébredt az érdeklődés, majd a pécsi Janus Egyetemi Színházban történt fizikai színházi rendezésem (Peter Handke: Kaspar) győzött meg arról, hogy talán képes lennék ebben a világban heti szinten több órát is eltölteni – mind mint alkotó, mind mint néző. Hogy mit köszönhetek neki? Amikor nem rég kaptam egy védőoltást, éreztem, amint a vakcina végigfut az ereimben. Azóta ezt szoktam válaszolni. Lehet, hogy biológiailag ez lehetetlen, viszont akkor az élmény hallucinálását érzem egy megtanult képességemnek. Figyelni, érzékelni, és jótékonyan bekattanni – akár a stúdióban, akár a metróaluljáróban, akár a vasárnapi családi ebédnél.

– Hogyan látod a tánc szerepét a társadalomban?

– A táncolás eszköz és keret megszabadulni a szocializációs kontrolltól, illetve olyan ön-ráébredés és együttlét-élményeket adhat, amit más kontextusban túlzónak, intimnek mondanánk. Ráébreszt a testességünkre – hogy igenis azon keresztül fogadjuk be a világot, azaz hogy nem feltétlenül a verbalizációval kezdődik egy tapasztalat. Ehhez képest a színpadi táncművészet ipara nagyon széles skálán mozog: lehet e fentiek ártatlan látni hagyása és pénzhajhászat is.

Szemessy Kinga

– Hogyan látod a kortárs tánc jelenlegi helyzetét itthon?

– Sok posztkoloniális elméleti kutatás kimutatja, hogy a nyugati világ hegemóniája miatt lemaradottnak, s folytonosan csak a nyugatot másolónak érezheti magát egy kelet-európai kortárs táncalkotó. Holott az individualizmus, a demokratikusság, az urbanizmus stb. mostanra már nem csak a nyugati táncvilág által kisajátított marketing és exportcikk fogalmak, sőt az is fals képzet, hogy keletre csak a rendszerváltás után, a szabadpiaci kapitalizmussal tört be a kortárs tánc. Intézményi, anyagi támogatottsági, társadalmi beágyazottsági és tudományos szempontból vannak jobb sorsú országok, de műfaji szempontból itt és ott is ugyanúgy van kortárs tánc, ami absztrakt, ami a táncszínház hagyományát követi, illetve ami reflektív a saját világrendjére (más néven konceptuális előadások). Szerintem gazdag és sokszínű a hazai felhozatal, csak a produkciós kényszer nélküli kutatóműhelyeket és kutatói státuszt hiányolom.

– Mit tanácsolnál azoknak, akik nyitottak a kortárs tánc iránt, de nem ismerik?

– Járjon el néhány órára, különböző tanárokhoz; kor függvényében pl. Vadas Zsófia Tamarához, Békési-Szombati Anetthez, a Budapest Tánciskolába vagy a Sub.Lab kurzusokra. Kóstoljon bele a technikai, a kreatív kompozíciós és az improvizációs-szomatikus órákba is. Levezetőként pedig mondjuk nézze meg tanárai alkotásait.

– Melyik volt eddig a legemlékezetesebb pillanatod a programsorozat alatt?

– Amikor Cserepes Gyula és Duda Éva alkalma alatt egy idős hölgy megkérdezte, kinek kellene őt megtanítania arra, hogy ne olvasni, azaz érteni akarjon egy előadást, hanem csak észlelni, érzékelni. A középiskolában azt tanulta (és tanuljuk máig), hogy mit akart közölni a költő… Az ilyen szemléletű, sok éves tréninget hogyan tudja kimozdítani egyetlen előadás? Vagy ezt már az előadás előtt kell elérni? Akkor kinek a feladata, felelőssége?

– Hogyan látod az Úgy Táncolnék Veled közönségét?

– Vegyes korosztályú, vegyes háttértudással rendelkező, mindig változó összetételű, kíváncsi csapat. Sokuk számára nehéz elképzelni a szabadúszó táncos-koreográfus életformát, míg néhányan nagyon konkrét, testi és alkotói tapasztalatokon nyugvó kérdésekkel tudnak előállni. A nyitottság és az egymással szembeni türelem általános.

– Milyen hívószavakkal ajánlanád ezt az interaktív színházi workshopot a lehetséges közönségnek?

– Találkozás, ötletbörze, jegyzetfüzet, hümmögés, kacaj.

 

Az Úgy Táncolnék Veled programról bővebb információ a ide kattintva található.


Forrás: MU Színház