“Szeretni kell azt, amit csinálunk” – Interjú Felméry Lilivel

2018 szeptember 04. kedd, 7:00

A női sokoldalúság jegyében állította össze a Magyar Nemzeti Balett GIF (Girls in Focus – Lányok fókuszban) című estjét, amely nemzetközi sztárkoreográfusok (North, Kylián, van Manen) négy modern balettművét foglalja magába. A Nemzeti Táncszínház szervezésében szeptember 12. és 15. között öt alkalommal a Müpa Fesztivál Színházában látható programról Felméry Lili, az MNB magántácosa beszélt, aki az életben és színpadon is új szerepekkel ismerkedik.

Felméry Lili / Fotó: Hartyányi Norbert, roadster.hu

Felméry Lili / Fotó: Hartyányi Norbert, roadster.hu

Ajánló az est elé:

A Magyar Nemzeti Balett estje a kortárs repertoár gyöngyszemeiből ad válogatást, a női balettművészeket – sokoldalúságukat, erejüket, érzékenységüket – állítva reflektorfénybe.

Hans van Manen Trois Gnossiennes című érzékeny pas de deux-je a hatalmas Manen-repertoár emblematikus darabja. A Satie varázslatos, melankolikus muzsikájára koreografált mű lemondásról, bizalomról és harmóniáról mesél. A nőalakot Manen Aradi Mária balettművészre álmodta meg, aki a Holland Nemzeti Balett szólistája, majd vezető balettmestere volt évtizedeken át.

Robert North Trójai játékok című – eredetileg férfitáncosok számára írt – balettjében az „amazonok” humorral és nagyszerű táncélménnyel ajándékozzák meg a közönséget, megmutatva, hogy elbírnak a férfias nehézségű mozdulatsorokkal is – így még egyet csavarnak a szerző szándékán, hogy ironikus látásmóddal mutassa meg a férfiasság, a „macsó szellemiség” táncos kifejeződését. A Falling Angels Jiří Kylian Steve Reich rituális atmoszférájú dobzenéjére készített, a női lét kihívásainak és a táncosnők tökéletességre törekvésének kapcsolódását megmutató szuggesztív koreográfiája; tanulmány, amely minden műalkotás két alapvető összetevőjéről, ellentétes alkotóeleméről, a fegyelem és a szabadság kettősségéről szól. „Egy balett a mi szakmánkról” – mondja az alkotó.

Az estet van Manen Piazzolla zenéjére alkotott tüzes energiájú darabja zárja. Ez a koreográfus egyik legismertebb, méltán népszerű alkotása: a pompás zene és tánc egyszerre idézi meg egy nagyváros lüktetését és a szenvedélyes ösztönök világát.

Villáminterjú Felméry Lilivel:

– A Trois Gnossiennes tavalyi premierjét látva volt olyan kritikus, aki úgy érezte, hogy a nő csak kellék ebben a koreográfiában, miközben az alkotó, van Manen többször nyilatkozta, ő a férfi-nő kapcsolatokban a két félt mindig egyenrangúan kezeli. Te hogy élted meg ezt a szerepet?

– Én is inkább azt érzem, hogy egyenrangú felek vagyunk, sőt bizonyos pillanatokban talán még a férfi fölé is tudok kerülni. Próbálok erős nő lenni ebben a pas de deux-ben, ezért is élvezem nagyon, hiszen általában naiva karaktereket személyesíthetek meg a színpadon, ami ettől azért jóval eltér. Ráadásul egy zongora is van a színpadon, és az élő zene egészen sajátos hangulatot teremt.Nagyon szerencsések voltunk, hogy Aradi Mária mesternővel próbálhattunk, akire ez a koreog­ráfia készült. Sokat segített, hogy a testében és lelkében is benne van a darab, pontosan tudja, mit kell megvalósítani, így igazi élmény volt a közös munka.

– Az est része egy másik, tavaly újra elővett nagy sikerű van Manen-darab, az 5 tangó. Kollégáidat szem­lélve hogyan látod a nemek közti viszonyokban rejlő lehetőségeket ebben a Piazzolla-zenére készült darabban?

– Nagyon szeretem ezt a koreo­gráfiát. Amikor csak tehetem, a kulisszából is meg­nézem. A tangó önmagában hordozza a szenvedélyességet, a zene és a koreográfia pedig itt olyan jól simul egymáshoz, hogy ez már önmagában hatásos. A szólista pár és az őket kísérő táncosok mozdulatai, a szemjáték, a lábak mozgása, a férfi és nő közti kommunikáció is annyira magával ragadó, hogy ebbe minden nő beleálmodhatja magát.

Felméry Lili / Fotó: goodstuff.hu

Felméry Lili / Fotó: goodstuff.hu

– A Robert North-féle Trójai játékok női változatában most fogsz debütálni. Ez akrobatikus és látványelemekben gazdag koreográfia, ami fizikailag is komoly kihívás.

– Valóban, nem beszélve arról, hogy eredetileg férfiakra készült, akik lássuk be, mást bírnak el fizikailag, mint a nők. Ugyanakkor egy vidám és szórakoztató darab, a lányok, akik korábban szerepeltek benne, szintén nagyon szerették csinálni. Én akkor egy sérülés miatt sajnos kimaradtam belőle. Az is fontos, hogy ez igazi csapatmunka, és jó, hogy együtt dolgozunk egy közös ügyért.

– A Falling Angels című Kylián-koreográfia is nyolc táncost mozgat. Miben más egy ilyen darab betanulása, dinamikája, ahol szólisták és kar­táncosok egyenrangú szerepekben láthatók?

– Nincs sok különbség, ha mindenhez ugyanolyan alázattal áll hozzá az ember. Szeretni kell azt, amit csinálunk, hogy jól tudjuk csinálni. Ahogy egy szóló szerepben az ember egyedül tud kibontakozni, ugyanúgy megvan a szépsége ezeknek a feladatoknak, ahol megmutathatjuk, hogy egységben az erő, és együtt hat a csapat.

– Ebben a koreográfiában a női lét több aspektusa is megjelenik, ahogy a te életed is gazdagodott egy új szereppel, hiszen a nyáron feleségül mentél kollégádhoz, Balázsi Gergőhöz. Milyen élmény volt?

– Nem az a lány vagyok, aki előre elképzelte az álom­eskü­vőt, így az eredmény felül­múlta a várakozásaimat, mert minden úgy tökéletes, ahogy volt, talán azért is, mert nem voltak elvárások. Fontos állomása ez az életemnek, és nem hiszem, hogy lehetnék ennél most boldogabb.

Kérdezett: Oláh András / Nemzeti Táncszínház