Sötét, csönd – Háborús táncköltészetet mutat be a Győri Balett

2018 november 04. vasárnap, 12:53

A Győri Balett november 10-én mutatja be Angel Rodríguez spanyol koreográfus Sötét, csönd című művét, amely az I. Világháború befejezésének centenáriumára készült. A kétfelvonásos balett budapesti premierje november 21-én a Müpában lesz.

A „táncköltészetként” is aposztrofált mű egy kis falu lakóiról szól, ahol a hatalomvágyból fakadó pusztító szenvedés kettétöri a boldog pillanatokat, de a közösség tagjai – szeretetre és békére vágyó férfiak és nők – a háború borzalmai közben sem veszítik el a reményt. A Black to Say Silence című darabot az alkotó eredetileg a TanzCompany Innsbruck társulata számára készítette. Az első világháború befejezésének 100 éves évfordulója alkalmából ennek adaptációja kerül most színpadra a győri premieren.

Az alkotók ajánlója:

Az ember törékeny lény, képes elveszni az ismeretlenben és jelentéktelenné válni. Olyanná, mint csepp a tengerben.
Boldogságát megtöri a hatalomvágy, az uralkodásért mindent feláldoz, csakhogy erősnek érezhesse magát.
Az érzékelésünk eltorzul, nem látunk a sötétségtől, nem hallunk a csendtől. Ami számunkra fontos volt, hogy újra és újra átéljük, még akkor is, ha nem akarunk emlékezni. Megpróbáljuk legyőzni a pusztító szenvedést, megnyitjuk magunkat a remény felé, így talán építhetünk egy jobb világot.

A Nagy Háború befejezésnek 100 éves évfordulója alkalmából kerül a színpadra a „Sötét, csönd” című alkotás. Nem emlékműsor, de nem tehetünk úgy, hogy ne vennénk észre a lelkiismeret diktálta, és – ha már életüket adták, legalább nevüket megőrizzük gondolattal – az elesetteknek emelt emlékműveket. S most ezekhez az alkotásokhoz zarándokolnak el jeles napokon az emlékezők. A temetőben névtáblákat olvasóban vagy emlékmű írástábláján sorakozó neveket silabizálóban akarva-akaratlan felmerül a kérdés: ugyan kik voltak ők? S jön a mindenkor elővehető – sajnos – sablonossá váló válasz: Hősök voltak. S hogy erősebb legyen az emlékezés és hatásosabb az emlékeztetés izzó eszközökkel, művészi fogással élnek. Nincs csend, mert háború valóságát visszaadó sorokat idéznek, azzal a céllal, hogy elképzeltessék min mentek keresztül azok, akik a lövészárokban kuporogva várták a roham vezényszavát. Szörnyű lehetett várni, de gondolunk-e a millió picike asszonyra, akik itthon sírtak a párjuk után, s gyötrődve mérték az időt. S bármily rövid is volt az éltük, egy örökkévalóság az, amíg várják-várták haza szeretteiket.

1914-ben Csendesen című verssel küldött itthonról a frontra üzenetet Balázs Béla. Mert „Itt szolgálunk, itten helyt is állunk / meg is halunk, mert a hajón ez a rend.” De nincsen ezen szavalnivaló – folytatja. Figyelmeztetés ez, hogy találjuk meg azokat a formákat, hogy ne csak a hős lebegjen az emlékezők és az emlékeztetők szeme előtt, hanem az is, aki reszketve leste a postát, s még a levél megérkezte után is feltolul benne a kérdés: „Jaj eleven még a kéz, mely írta.” Kaffka Margit Záporos folytonos levél című verse kiáltás az égig, mert emlékezésünk – ha csendesen is, akkor teljes –s nem csak a hősként jelennek meg a milliók, hanem áldozatként is.  Csak csendesen. Mert félő, hogy az izzó sorok, újabb harcra hívnak – s kezdődik minden elölről.

Sötét, csönd / Fotó: Győri Balett

Sötét, csönd / Fotó: Győri Balett

A koreográfusról:

Az 1964-ben Madridban született Angel Rodríguez tánctanulmányait klasszikus balettel kezdte, majd kipróbálta az összes olyan stílust, amellyel találkozott: modern tánc, jazz, Limón- és Cunningham-technikák stb. Másfél évig táncolt Carmen Senra társulatában a Compañía de Danza Modernával. 1989-ben a Genève Ballet du Grand Théâtre-hez szerződött, ahol olyan koreográfusokkal készített darabokat, mint Jiří Kylián, Hans van Manen, Rudi van Dantzig, Ohad Naharin, Christopher Bruce és Óscar Araiz. 1990-ben – visszatérve Spanyolországba – a Nacho Duato Compania Nacional de Danzához szerződött. Itt próbálta ki magát először koreográfusként, majd hamarosan további munkák következtek, köztük a Compañía de Carmen Roche-nál, ahol Rodríguez igazgatóhelyettes volt 2000 és 2002 között. Rodríguez jelentős repertoárt épített fel, készített darabokat a szentpétervári Mihajlovszkij Színház, a TanzCompany Innsbruck, az Augsburgi Balett, a Toulouse-i Balett, valamint színházak, filmek, musicalek és televíziók számára.

 

 

 
 

Kapcsolódó anyagok