“A táncot nem a klasszikus értelemben használjuk” – Duda Éva válaszolt

2018 december 05. szerda, 7:36

A koreográfus két év után rendezett ismét, Utópia című előadásában olyan kérdéseket feszeget, minthogy miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni. Duda Évát a Librarius kérdezte.

A librarius.hu cikkéből:

“A Frida óta nem csináltam új produkciót, és mivel lett egy kis időm, és lehetőséget teremtettem az életemben arra, hogy körbenézzek a világban, eközben lecsendesedett az életem, és olyan problémák hangosodtak fel, olyan dolgokat vettem észre, amik előtte nem foglalkoztattak mélyebben. Szívügyemnek tekintem a bolygónk védelmét az éghajlatváltozás miatt, ami nagyon súlyos és nagyon égető ügy, de közelről éltem meg például az elmúlt év diáktüntetéseit, részt vettem akciókban, és ez alatt számos különleges emberrel találkoztam, és a rengeteg esemény, ami a világban zajlik, nyilván hat az életemre” – mesélte Duda Éva.

Duda Éva / Fotó: Dömölky Dániel

Duda Éva / Fotó: Dömölky Dániel

A koreográfus elmondta, mindig van egy jól kigondolt terv, ami alapján elkezdenek dolgozni, de végül mindent felülír a szereplőkkel folytatott valódi munka. “Azt próbáltam elképzelni, hogy mi van akkor, ha nincs ez a sok probléma, feszültség a társadalomban? Mi van akkor, ha van empátia, ha van tolerancia? Mi van akkor, ha működik az egész gépezet, és nincs ez a rengeteg baj, akkor hogyan élnénk egymás mellett? De amikor elkezdtünk dolgozni, a problémák, mint gócok merültek fel, és nem engedtek el. Nem kínál megoldásokat az előadás, vannak benne utópisztikus pillanatok, de túlnyomóan inkább egyfajta mai látlelet, kis fényalagutakkal, amik előre mutatnak, van bennük remény és kiútkeresés” – fogalmazott az alkotó.

A darabban Kálid Artúr is szerepel. Arra a kérdésre, hogy ez azt jelenti-e, hogy színházi elemek is lesznek benne, Duda Éva így válaszolt: “A táncot nem a klasszikus értelemben használjuk, de végig mozgás van. Úgy terveztem, hogy semmilyen prózai szöveg nem lesz benne, de közben mégis sokat kommunikálnak verbálisan, nem érthető nyelveken. Az volt a célom Kálid Artúr, Lőrinc Kati, Weinemer Ádám Zénó, Sessi Krisztina, és az összes többi szereplő jelenlétével, hogy egy vegyes környezetet lássak egyben, mint amilyenek vagyunk. Öt gyönyörű, egyforma magas, szexi táncossal nem ezt a hatást érném el, mert az emberek nem így néznek ki. Az emberek kicsik, magasak, kövérek, csúnyák, szépek, vörösek, fehérek, színesbőrűek, szeplősek, vagy szakállasak – nagyon sokfélék vagyunk. Ez volt az egyik fontos szempontom: a sokféleség, pont a tolerancia és empátia miatt, hogy vegyük észre a különbözőségeinket. A drive-jaink ugyan hasonlóak, mindenki ugyanazokra az alapdolgokra vágyik az életben, mégis nagyon különbözőek vagyunk: tehetségben, érdeklődésben, kíváncsiságban, kultúrában. A migráció is erősödni, nem elsimulni fog, és valószínűleg egyre szélsőségesebb lesz, politikai okok, meg az éghajlatváltozás miatt is. Globális törekvésekre van szükség ahhoz, hogy ezekre felkészüljünk. Nagyon nehéz erről a tánc nyelvén beszélni, és rosszul is áll neki, amikor valamit nagyon el akarsz mondani vele, de erős hangulatokat és érzeteket lehet közvetíteni.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok