A tánctagozatokról – Barta Dóra, Topolánszky Tamás és Kozma Attila válaszolt

2019 január 25. péntek, 8:17

A vidéki tánctagozatok egyszerre szolgálják ki tánckari minőségben az anyaszínházat, és próbálnak saját elképzelések mentén önálló táncdarabokat létrehozni. A Kecskeméti City Balett, a GG Tánc Eger és a Miskolci Balett vezetőjét a Színház folyóirat kérdezte.

 

A Színház folyóirat cikkéből:

Barta Dóra elmondta, az évadterv kialakítását a kecskeméti színigazgató, Cseke Péter végzi. “Idejében beavat a tagozatot érintő színházi feladatokba, a tisztán táncszínházi bemutatók tervezésében pedig teljesen szabad kezet kapok. Ilyenkor olyan előadásokat keresek, amelyek a tagozat művészei számára a leggyümölcsözőbbek, és nézői érdeklődésre is számot tarthatnak. Munkámat korlátozó szakmai elvárásokkal még nem találkoztam, de magamtól is tudom, érzem, milyen körülmények mentén, milyen adottságokkal kell számolnom” – hangsúlyozta a Kecskeméti City Balett vezetője. “Talán a frissesség előadásszintű demonstrálása nem olyan könnyű, mert ott valóban több a megalkuvás, de bőségesen kárpótol az a visszajelzés, amit külföldi műhelyekben aktívan dolgozó, általam időszakosan idehívott művészektől kapok. Koreográfusként tényleg nem egyértelműen a legszabadabb művészi megvalósulás helye egy tánctagozat. De tudomásul veszem a szituációt, a nagy egész részeként tekintek az alkotásra magára. Vékony a mezsgye a magam számára elfogadható, de nagyobb közönség előtt is működő művek között. Kecskeméten a tisztán táncszínházi előadásaink száma szerintem kiemelkedően magas, és telt házak előtt játszottunk eddig” – tette hozzá.

Barta Dóra, Topolánszky Tamás, Kozma Attila

Barta Dóra, Topolánszky Tamás, Kozma Attila

“Ha látod, hogy valamire igény van, akkor azt nem hagyhatod figyelmen kívül. A színházhoz előadóra és befogadóra is szükség van. Ha én elmegyek a befogadó igénye mellett, akkor hatalmas károkat okozhatok: megszűnik a tánctagozat, bezár a színház. Európában is simán le tudom vezetni ezeket a tendenciákat. Ami nem azt jelenti feltétlenül, hogy valami seggrázós dolgot kell csinálni, nem erről van szó. De félni kéne attól, ha valami cselekményes? Én nem félek. Egyáltalán nem könnyű cselekményes táncdarabokat csinálni. Sokan próbálkoztak vele, nemcsak negyven, hanem kétszáz éve is, vannak felfelé és lefelé ívelő periódusai, de mindig előjön, felbukkan ez az irányzat. Most van az emberekben egyfajta kiüresedés, kiábrándultság, ami, ha lehet ezt mondani, a kommerszet erősíti. Ez így van. De gondolkodjunk el rajta, hogy miért. Azt a közönségréteget persze, amelyik a kommersz felé nyitott, nehéz megfogni a kortárs tánccal. De a cselekményes balettekkel mégis jó reklámot tudunk csinálni a táncművészetnek. Egy vidéki színháznál színes dolgokat kell csinálni, nem állhatsz meg egy tematikánál. Három évig megteheted, aztán vége” – mondta Topolánszky Tamás. “Nem véletlenül a tánc szó szerepel az együttes nevében; tehát nem a balett, és nem is a kortárs tánc kifejezés. Amiben egyébként hiszek, az az átjárás a különféle stílusok között. El tudom képzelni például, hogy akár utcatánccal is foglalkozzunk, és onnan kapjunk inspirációt a darabjainkhoz. Ilyen szinten teljes a nyitottság bennem. De annyi a munkánk, hogy ezek a fajta kísérletezések már csak úgy férnek bele, ha tutira megyek a vendégalkotók kiválasztásánál” – fogalmazott a GG Tánc Eger vezetője.

“Nem állítottam sosem, hogy nálam lenne a bölcsek köve, egyszerre több út is lehet járható. Mi itt azt látjuk, hogy a táncdarabokat egyre inkább megkedveli a közönség, nemcsak a Játékszín keretei között, de már kamaraszínházi méretekben is lehet gondolkodni. A Miskolci Balett a teljes függetlenség értelmében nem önálló táncegyüttes, egy vidéki városban, egy színház keretei között működik. Játszunk a miskolci közönségnek, és örömmel megyünk, amikor meghívnak az előadásainkkal vendégszerepelni. Azt hiszem, a táncos is szereti a tapsot, hisz előadóművész, ezért áll színpadra estéről estére. Vronszkijt “játszani” felelősség, és nem pusztán technikailag, talán még nagyobb, mint egy független szerepet. Ezt megugrani, jól csinálni nem kisebb kihívás – és dicsőség. És ne felejtsük el azt sem, hogy a többi szerep is fontos, a kisebb szerepekben is sok lehetőség van. Egy társulatban nem csak primadonnák és bonvivánok vannak, úgy nem is lehetne a szerepeket jól kiosztani. Kísérletezésre is mindig van lehetőség, épp ennek terepe a Játékszín, itt születtek olyan előadások, mint Gergye Krisztián Harlequinade-ja vagy a Quixote, tavasszal Barta Dóra érkezik a társulathoz. Ez a szegmens sem kevésbé fontos számunkra” – fejtette ki Kozma Attila, aki szerint a Miskolci Balettnek is klasszikus alapokra kell épülnie, ezt nem szeretnék elvetni. “A képzésben is fontosnak tartom a klasszikus technikát, és azt gondolom, az NDT is ilyen alapokban gyökerezik. Úgy veszem észre, a közönség – talán mert Magyarországon elsősorban ezt volt alkalma megszokni – szintén bír ilyen elvárásokkal, még mindig. De sokféle út és ízlés létezik, nem célja egyik együttesnek sem mindent kiszolgálni, nem is lehet. A különbözőség távolról sem minősítés, mi a jobb, mi a rosszabb, sokan megférünk egymás mellett” – tette hozzá.

A teljes interjú a Színház folyóiratban olvasható.