“Árgus szemekkel figyelem a mozdulatokat” – Pongor Ildikó balettmester válaszolt

2019 március 22. péntek, 10:27

A Kossuth- és Liszt-díjas táncművész, balettmester még A bahcsiszeráji szökőkút betanítása apropóján adott interjút a klasszikus nagy balettek sajátosságairól. Az említett művek is inspirálták George Balanchine és Harald Lander azon koreográfiáit, amelyeket a Magyar Nemzeti Balett péntektől látható OMG című estje gyűjtött egybe, és amelyek közül Lander Etűdök című darabjában Pongor Ildikó próbavezető balettmesterként ugyancsak közreműködött.

Pongor Ildikó A bahcsiszeráji szökőkút c. darabban Forrás: Operaház Archívuma

A tánc.reblog.hu-nak azt mesélte, minden előadáson ott van, amelyre ő készítette fel a táncművészeket: “Ez hozzátartozik a munkámhoz, árgus szemekkel figyelem a mozdulatokat, és az összes előadás után megbeszélem velük, min kell még csiszolni, mi volt jó. Ezt kaptam én is a mestereimtől, ezt adom tovább, emlékszem, Seregi László is itt ült minden alkalommal, még akkor is, amikor már nagyon beteg volt, és nehezebben figyelt”.

A kérdésre, mi a klasszikus nagy balettek titka, Pongor Ildikó úgy válaszolt: “Elég összetett ez a kérdés, nem lehet egyszerű választ adni rá. Most az interjú kedvéért utánanéztem A bahcsiszeráji szökőkút történetének, mert szerettem volna feleleveníteni a ténybeli tudásomat is, pontosítani azt, amit zsigerből persze tudok.  Ez a balett nem tartozik a klasszikusnak mondható Petipa-balettekhez, hiszen más a felépítése. Egy Petipa-darab úgy áll össze, hogy az első felvonásban megjelenik a konfliktus, aztán a másodikban vagy a harmadikban az úgynevezett “fehér képek”, a palotakép például, amikor minden picit oldódik, ez a divertissement, mindenki bemutathatja a tudását – megszoktuk ezt a Hattyúk tavában vagy A diótörőben –, majd zárásként érkezik a megoldás. A bahcsiszeráji szökőkútban egészen másképp történik minden: az első képben már ott a dráma és a halál.”

Pillanatkép az Operaház futó előadásából

A kérdésre, hogy ez a koreográfus eredetiségét dicséri, vagy megváltozott a világ és már nem szerették a nézők a palotaképeket, Pongor Ildikó elmondta: “A világ biztosan megváltozott, hiszen a forradalom és az első világháború a munkásosztály megerősödését hozta, a cári Oroszország végét jelentette. Nem titkoltan a palotaképek célja az volt, hogy az uralkodó alaposan megnézegethesse a fiatal táncosnőket, és válogathasson közöttük. Ő volt a színház és a balett fenntartója, nagyon nem lehetett ellenkezni vele, ha valaki a pályán akart maradni. A forradalom beszivárgott a művészetbe, az üzenetek itt is megváltoztak, a művészetpolitikai irányítás is másé lett, és bizonyos szempontból mondhatjuk, hogy a “művészet mindenek fölé helyeződött”, kilépett a korábbi témákból és újakat keresett. Ebben az időben ezért volt annyira jellemző a keleti kultúra iránti romatikus vonzódás, az orientalizmus megjelenése az európai művészetben – ahogy a balettben is.

Pongor Ildikó

“Mindig, minden érában voltak patronáltak és kevésbé támogatottak. A balettművészet itthon profitált abból, hogy ide jutottak a nagy orosz balettek, sőt a balett szeretete is. Akkoriban a táncosokat az egész ország ismerte és elismerte. A nagyszerű darabok, amiket nem tud megrágni az idő vasfoga, ugyanakkor mindig nagy találkozásokból születnek. Egy jó pillanatban a koreográfus, a zeneszerző és adott esetben a művészetpartoló közeg találkozásából” – tette hozzá.

A teljes interjú ITT olvasható.

 A bahcsiszeráji szökőkút című előadásról itt olvashat az Opera oldalán.