Spicc-cipő és emberfeletti elhivatottság – Izgalmas tények a balerinák világából

2019 április 15. hétfő, 8:07

A balettművészi pálya sokak számára álomszerűen szépnek tűnik, miközben egyike a legmegterhelőbb szakmáknak, tele kihívásokkal, úgy mentális, mint fizikai szempontból.

Az alábbi összeállítás elsőként a Budapesti Tavaszi Fesztivál blogján jelent meg.

A légies kecsesség, a fantasztikus színpadi sikerek és varázslatos koreográfiák mögött legtöbbször embert próbáló fájdalmak, szigorú diéta és kemény próbafolyamatok állnak. Az idén tavasszal Budapestet is lenyűgöző Ballett Theater Basel és a Mariinszkij Balettegyüttes kivételes balerináinak történetén és vallomásain keresztül pillantunk be a balettművészet kulisszái mögé.

Mariinszkij Balettegyüttes – Hamupipőke/Nagyezsda Batojeva © Natasha Razina

Évtizedekig tartó gyakorlás és végtelen kitartás

Szinte nincs olyan kislány, aki legalább egyszer ne piruettezett volna végig a lakáson boldogan egy rózsaszín tütüben, a balett meseszerűnek tűnő világa azonban hatalmas ellentmondásokat rejt magában. Ahogy arra a Fidelio cikke is rámutat, miközben a táncosok a könnyedség látszatának folyamatos fenntartására törekednek, sokszor óriási fájdalmakat élnek meg, a sikeres balettművészi karrier mögött pedig évtizedek kemény munkája áll. Ideális esetben 7 és 10 éves kor között kezdődik a balett-táncosok képzése, és körülbelül 8-10 évbe telik, amíg valakiből professzionális táncművész lesz, a folyamatos gyakorlás pedig a táncélet legnagyobb sztárjainak is a napi rutin része.

A spanyol Andrea Tortosa Vidal, aki a Ballett Theater Basel táncosaként április 10-én a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Tevje című előadásban Cejtelt, Tevje legidősebb lányát alakította, maga is komoly erőfeszítéseket tett, hogy balerina lehessen.

Ballett Theater Basel – Tevje/Andrea Tortosa Vidal © Lucian Hunziker

12 évesen meggyőzte a szüleit, hogy engedjék el az otthonuktól 500 km-re fekvő Saragossába, az ország egyik legjobb tánciskolájába. „A balett rengeteg áldozatot követel, és sok szenvedéssel jár. Állandóan azt hallod, hogy túl kicsi vagy, túl kövér vagy, nem jól tartod a lábad, és nem ugrasz elég magasra” – mesélte a táncosnő egy interjúban.

Az említett előadásban Tevje feleségét játszó Ayako Nakano egy 2014-es interjúban világított rá a tánccal járó kihívásokra és arra, hogy a színpadi pillanatok szépsége és a fájdalom együtt jár: „A klasszikus balett szembemegy az emberi test természetes mozgásával, és ez mindenképp megterheli a testet.” A Japánban született táncosnő hozzátette: ő is távol az otthonától, Londonban tanult, és egy időben sokszor sírva fakadt, amikor meglátott egy repülőt az égen. Mesélt arról, hogy mennyire szereti a hamburgert, és persze arról is, hogy minden táncművész maximalista, és a tökéletességre törekszik a színpadon.

Diéta és vasfegyelem

A táncosoknak természetesen a táplálkozásukra is oda kell figyelniük. A Mariinszkij Színház balett-társulatához 2007-ben csatlakozó Okszana Szkorik 2008-ban egy dokumentumfilmben számolt be anorexiájáról és a permi képzés során őt ért fizikai megpróbáltatásokról. A 21. században különösen megosztó téma az ideális balerina-testalkat, de már a korábbi évtizedekben is sokat vitáztak róla. Az első táncos, akinek szokatlan, 180 cm-es magassága ellenére is sikerült érvényesülnie, Gloria Govrin, George Balanchine felfedezettje volt. A nagy áttörést azonban az afroamerikai Misty Copelandnektulajdonítják, aki származásával és sportolókat megszégyenítő izomzatával új időszámítást kezdett a balett történetében.

Nem egyszerű bejutni egy elismert társulatba

A balett-táncosok általában 17-18 évesen mennek első válogatásukra, hogy tagként vagy gyakornokként csatlakozhassanak egy társulathoz. Komoly harc folyik a helyekért, így csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy a világ legnagyobb balettegyütteseiben mutathassák meg magukat. A bázeli társulattal Budapestet is meghódító Andrea Tortosa Vidaltehetségével és kitartásával tűnt ki: az általa előadott első saját koreográfiájával megnyert egy versenyt, aminek köszönhetően a nemzetközileg elismert Nederlands Dans Theaternél képezhette tovább magát. Majd 18 évesen 200 jelentkező közül ő lett annak a három szerencsés táncosnak az egyike, akik gyakornokként a bázeli balettegyüttesnél folytathatták.  Később Mauro Bigonzetti társulatának tagjaként 4 évig járta a világot, majd újra Bázelbe szerződött. Bár sokan kockázatosnak tartják a visszatérést ugyanabba az együttesbe, Tortosának bejött, hiszen ezt követően sorra kapta a főszerepeket Richard Wherlocktól – például az általa álomszerepnek tartott Hófehérkét –, és 2014-ben, 27 évesen élete első saját darabját is bemutathatta Playground címmel.

A spicc-cipők sokszor egy estét sem érnek meg

„Úgy érzem, folyamatos harc zajlik a spicc-cipő és a lábam között” – fogalmaz a The New York City Ballet balerinája, Lauren Lovette. A legtöbb ember képtelen reprodukálni azt a lábfejpozíciót, ami a balett-táncosok hétköznapjainak elengedhetetlen része. Nem véletlenül, hiszen egy táncos a testsúlya nagy részét terheli a spiccére, és a tanulók is csak 3 év edzés, erősítés és nyújtás után vehetnek fel balettcipőt. Sajnos a gyakorlat sem menti meg a táncosokat a fizikai elváltozásoktól: a bőrsérülés és a körömleválás mellett a rendkívüli terhelés a lábtő- és lábközépízületek sérüléseihez és a lábfej ékcsontjának fáradásos töréséhez vezethet. Nem csoda, hogy a táncművészek 80%-a szenved valamilyen sérülést 20-25 évig tartó pályafutása során, és sokan az állandó fájdalom miatt döntenek úgy, hogy befejezik, a szenvedély azonban rendszerint erősebb.

Marija Sirinkina és férje, Vlagyimir Skljarov a Giselle-ben © Natasha Razina, forrás: dancetabs.com

A profi táncosok spicc-cipőit egyébként személyre szabottan nekik készítik kézzel, pamutbélésű szaténnal, merev talpbetéttel és kemény boxszal. Érdekesség, hogy rendszerint a legnagyobb balerinák is saját kezűleg varrják és ragasztják a bokájukat tartó szalagokat a cipőre, amelynek élettartama sokszor csak órákra korlátozódik. A legnagyobb együtteseknél ugyanis egy lábbeli gyakran maximum egy előadást bír ki: a Royal Ballet például évente 250 ezer fontot költ balettcipőre. Ez valószínűleg a 236. évadát taposó Mariinszkij Színház Balettegyüttesénél sincs másképp, akik ezúttal egy igazi klasszikussal, Prokofjev Hamupipőkéjével érkeznek az Erkel Színházba április 22-én, méghozzá a világhírű karmester, Valerij Gergijev vezényletével. A két előadás címszerepében Marija Sirinkinát, illetve Nagyezsda Batojevát láthatjuk. Sirinkina 2006 óta tagja a Mariinszkij társulatának, ahol Giselle-től Csipkerózsikán át Júliáig a legnagyobb női szerepekben bizonyított, Hamupipőkéjéről pedig így írt az MD Theatre Guide: „Olyan nőies kecsességgel táncolt, hogy könnyed mozdulatait leginkább a szélben szálló selyemhez lehetne hasonlítani.”

Érdemes megnézni a lenyűgöző Nagyezsda Batojevát is, akinek Csipkerózsikája kapcsán 2015-ben a Bachtrack előrevetítette: a társulat legjobbjai közé emelkedhet. Tavaly márciusban A hattyúk tavában is elvarázsolta a közönséget a klasszikus szerep friss interpretációjával.

Az alábbi előzetesből is látszik, hogy izgalmas és magával ragadó előadás született: a produkció a mai napig a Mariinszkij egyik legsikeresebb és folyamatosan repertoáron tartott balettelőadása, amelyet Alekszej Ratmanszkij koreografált.

További érdekességek a btf.blog.hu oldalon találhatók.

 
 

Kapcsolódó anyagok