“Feltörő szenvedélyek vihara” – A Szentivánéji álom bemutatójára készül a Miskolci Balett

2019 április 20. szombat, 8:19

Április 27-én Barta Dóra rendezésében érkezik a Miskolci Balett legújabb előadása a miskolci Játékszín színpadára.

“Szentivánéj van. Már széthintette varázsporát a nagyhatalmú növény, hogy álomba ringassa azt a halandót, aki meg akarja találni, hogy megérthesse a virágok és az állatok nyelvét. De akárki nem lesheti ki titkait. Shakespeare alakjai életre kelnek ezen a varázslatos éjszakán, összegabalyodik a sorsuk s valahol a titkok mögött ott rejlik a valódi világ. És valaki, aki a tükröt tartja” – olvasható az előadás ajánlójában.

Az április 24-27. között megrendezésre kerülő Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál utolsó napján láthatja a közönség a Miskolci Balett legújabb előadását, melyet ezúttal a Kecskemét City Balett vezetője, Barta Dóra koreografált.

Szentivánéji álom - próba / Fotó: Hajdufi Péter

Szentivánéji álom – próba / Fotó: Hajdufi Péter

“Úgy vélem talán jobb, ha inkább nem ez a megközelítés fókusza a darab kapcsán, nem húzunk köré határvonalat, stílusjelzőkkel. A kortárs számomra jelen idejű gondolkodást, aktuális reflexiók kibontását jelenti egy műben, míg mondjuk úgy, hogy a klasszikusnak vélt tartalmak gondolkodásomban inkább örökérvényű jelenségeket rögzítenek. A tánc mint műfaj az érzéki, érzeti tartalmak kibontására hivatott leginkább. A szerelem Shakespeare-nél az ember teljes lényét betölti, gyorsan támad, akár egy pillanat is végzetes erejűvé válhat. A Szentivánéji álom inkább a feltörő szenvedélyek vihara. Elnyomott energiák felszabadítása, lappangóan monoton helyzetből érkező váratlan, olykor szélsőséges átváltozás” – mesélte Barta Dóra.

“Amennyiben egy táncszínházi előadás csak és kizárólag a történetmesélést tűzi ki célul, akkor csupán a gesztusok szintjén és a jelenetek során megoldódik a történetvezetés maga. De akkor, véleményem szerint kicsit háttérbe helyeződik a koreográfia maga. A mozdulatok egymásba fűződésének intenzitása, mint egyfajta műfaji kulcs, teret kell, hogy szerezzen magának, eközben az előadás alatt új kommunikációs csatornát teremtve a testbeszédhez kerülünk közelebb, elengedtetve a ragaszkodást az ismert próza elmutogatásánál. A Szentivánéji álom egyszerre reális és valószínűtlen. Úgy is mondhatnám, a határvonalon lévő pillanat a legfeszültebb pontja. Ki merre billen, majd képes-e az előző egyensúlyt fenntartani, visszanyerni. Okolhatunk-e valakit a kibillentésért? Talán Puck-ot? És akkor felvetődik a jogos kérdés, Puck hol van… Kívül vagy belül?” – fejtette ki a koreográfus.

Forrás: A függöny mögött blog